Múltunk fejezetei a Szabadság tér történetében

Ma Magyarország fővárosában a nemzet alighanem legnagyobb tragédiájának nincs emlékhelye. 1945-ig a Szabadság téren volt, de még abban az évben a Trianon-emlékműcsoportot az ereklyés országzászlóval együtt lebontották, az emlékhelyet megsemmisítették. Több mint 40 évig még az emlékét is tilos volt felidézni. A magyar társadalom a rendszerváltást követő húsz év elteltével jogosan igényelheti a nemzeti emlékhely méltó helyreállítását. A helyreállításra tiltó rendelkezés nem ismert!
A tér a XVI–XVIII. században beépítetlen terület volt, délre kezdődtek Pest városának falai. A XVIII. század végén, 1786-ban kezdték meg II. József uralkodása idején az Újépület (Neugebaude) építését Canevale bécsi építész tervei alapján Hild János vezetésével. Az erődnek ható épületben a III. számú pavilont már 1789-ben használták. 1793–96 között a francia háborúban fogságba esett tisztek börtöne volt a tüzérlaktanya. A magyar szabadságharc leverése után százak börtöne és vesztőhelye lett az Újépület. Itt végezték ki Batthyány Lajos miniszterelnököt, itt akasztották fel jelképesen Kossuth Lajost, Táncsics Mihályt, Irányi Dánielt. Az épület lebontását 1898-ban kezdték meg, a tér jelenlegi kialakításához még az 1890-es évek végén fogtak hozzá. A bebörtönzött és kivégzett magyar szabadságharcos hősök emlékére kapta 1901-ben a tér a Szabadság nevet, ekkor nevezték el a térre csatlakozó utcákat is a magyar szabadság hőseiről és vértanúiról (Vécsey, Perczel Mór, Aulich, Nagysándor József), 43 000 négyzetméterével a főváros egyik legnagyobb tere.
A századforduló építészeti elvei szerint, igen nagy költséggel a kor gazdagságát és virágzását kifejező épületeinek pompája elragadja a szemlélőt. Különösen szép a tér északi félkör alakú része, amely hatásos egységes építészeti megoldása miatt már régóta műemléki védelem alatt áll. A déli keskeny szakaszt Széchenyi István emlékére Széchenyi-ligetnek nevezték el. Az itteni sétatér az Újépület lebontása előtt parkosított formát kapott, s a rajta 1930-ban felállított díszkút domborműve azt a jelenetet ábrázolta, amikor Széchenyi felesége 1846-ban a sétatér első platánfáját elülteti. (Jelenleg is látható).
A tér nyugati felén, az egykori tőzsdepalota előtt a parkban 1934-ben állították fel Dózsa Farkas András alkotását, a Magyar feltámadás szobrát. Eredetileg bronz férfialak állt a talapzaton, ám 1940-ben Kassára szállították, és a szobor helyére a most is ott álló bronzedényt terveztették. A Magyar fájdalom szobra, talapzatán „az elrabolt gyermekeit sirató Magyarország fájdalmát” megörökítő mondatokkal, a tér túlsó oldalát díszítette. 1932-ben állították fel a szép női aktszobrot – Emile Guillaume francia szobrász alkotását – a magyar revíziós törekvések angol patrónusának, Lord Rothermere-nek az ajándékát; másodpéldánya Debrecenben, eredetije 1948-tól 1967-ig a margitszigeti Palatinus strand főbejáratához, majd onnan Balf fürdőhelyre került.
Keletről és nyugatról két hatalmas épülettömb – Alpár Ignác műve, a Magyar Nemzeti Bank székháza – szegélyezi a teret. Vele szemben volt a Tőzsdepalota, ma üresen áll. A tér félkörívében sorakozó épületek az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége, a nemzeti banktól északra a Postatakarékpénztár épületének Lechner Ödön magyaros szecessziós alkotásának egyik homlokzata látszik. A teret dél felől a hatalmas üvegből és betonból készült Bankcenter zárja le. A déli oldalon álló, a Szabadság téri református templom bérházzal egybeépült, Győri Sándor és Halász Géza tervei alapján kialakított építményt, 1940. szeptember 15-én, a kolozsvári bevonulás napján szentelték fel. A Hazatérés temploma nevet kapta, Magyarországnak az első világháború után történt nagyhatalmi akarattal való megcsonkítása, valamint az úgynevezett II. bécsi döntőbírósági határozat (Észak-Erdélynek Magyarországhoz való visszacsatolása) emlékére. A trianoni diktátum után a Szabadság térből nemzeti emlékhelyet alakítottak ki. Ennek első jeleként néhány hónappal a diktátum aláírása után (1921. január) felavatták az „égtájszobrokat”. Az Észak, Dél, Kelet, Nyugat elnevezésű szobrok az elszakított országrészekre emlékeztettek. Az ünnepi mise, a nagy ünnepség és a kiemelt helyszín egyaránt a mondanivaló fontosságát tükrözte. Sajnos ma már csak a régi képeken láthatók az alkotások. Az emlékműegyüttes központját az 1928-ban felállított ereklyés országzászló jelentette. Az Észak című emlékmű főalakja a három méter magas keresztre feszített Hungária. A hozzásimuló fiú a szlovákság ragaszkodását jelképezi az anyaországhoz. A kettő egységét kivont karddal, előretörő kuruc alakja védi, emlékeztetvén arra, hogy a magyar szabadságért Rákóczi hadaiban szlovákok is küzdöttek. (Alkotója Kisfaludi Stróbl Zsigmond.) A Kelet című szobron az ősi magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás pillanatát várva felszabadítja a bilincsekbe vert Erdélyt jelképező alakot. (Alkotója Pásztor János.) A Nyugat című szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati vármegyerészeket jelképezi. Térdre hullva borul a magyar szent koronára, s míg a jobb karjával a nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, addig baljával görcsösen tartja a nagy magyar kettős keresztes pajzsot. Felette áll a hadúr alakja, kezét nyugtatva az ifjú címert szorító karján – jobbjában védőn tartva a nemzet pallosát. Lábainál szárnyait repülésre tárja a turul. (Sidló Ferenc alkotása.) A Dél című szobron karddal és a magyar címerrel díszített pajzzsal védőleg áll a Délvidéket jelképező alak a „sváb leány” védelmére. Az előtte lévő búzakévét, Nagy-Magyarország éléstárát, a Bácskát és Bánságot jelképezik. (Szentgyörgyi István alkotása.) Az ereklyés országzászlót 1928. augusztus 20-án avatták fel az elszakított területek szobraival szemben. Az emlékművet Lechner Jenő műépítész tervezte. A zászló talapzatában elhelyezett ereklyetartóban található az a föld, amit a Nagy-Magyarország összes törvényhatósága, valamint a nevezetesebb történelmi helyek (Muhi puszta, Csele-patak, az 1848–49-es csataterek, Kossuth és Petőfi szülőházának, az első világháborús csatatereken elesett magyar hősi halottaknak – Galícia, Doberdó – temetők) területéről hoztak. Az ereklyetartó zárókő felirata: „Tudd meg, oh ember, hogy e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állsz. A szószék, amelyhez több lépcső vezet fel, egyik oldalán Urmánczy Nándor jelmondata van a Kárpátok országáról, a másik oldalon a felirat: „Jövő nagyságunk alapját múltunk nagyjai rakták le”, középen pedig a nagy magyar címert helyezték el. A zászlórúdba bevert szögek is Magyarország különféle törvényhatóságait jelképezték. A talapzat hátsó oldalára a magyar hiszekegyet írták. A zászlórudat tartó turulmadár alatt kis tábla található, amelyen Lord Rothermore 1927-es híres cikkének („Magyarországnak helye van a nap alatt”) – amelyben a trianoni békeszerződés igazságtalanságát a világ lelkiismerete elé tárja – egy mondata volt olvasható.
A zászlórúd tövében kiterjesztett szárnyú bronz turulmadár zárta a kompozíciót. Mögé sisakos, buzogányos gyermek aktját mintázta a szobrász. A zászlórúd csúcsdíszéül egy jelképes, esküre emelt kéz szolgált, amelyet vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója kezéről mintázott a szobrászati elemeket készítő Füredi Richárd.
A trianoni szoboregyüttes és az ereklyés országzászló által körbezárt területen alakították ki azt a virágágyást, amely a hármas dombon álló kettős keresztet ábrázolta, amint sugarakat bocsát ki magából, alatta a Nagy-Magyarország, benne a megcsonkított ország és ezt a képet körbevette az ugyancsak virágokból kirakott magyar hiszekegy szövege. Az ereklyés országzászló felavatása ünnepélyes külsőségek között történt.
A II. világháború előtt az amerikai követség előtti részen állították fel Harry H. Bandholtz amerikai tábornok szobrát, aki 1919–1920 fordulóján a Budapestre vezényelt antant tábornoki bizottság magyarbarát tagja volt. Sokat tett a román megszállás idején a rablások ellen. Emlékeit megírta, Napló nem diplomata módra címmel, magyarul az 1990-es években jelent meg. 1945-ben az ország elfoglalása után a képünkön is látható virágágyásra építették fel a szovjet katonai emlékművet. Ma is ott áll, védőrácscsal körbekerítve, rendőri védelemmel. (Az 1945. év február 22-én kelt polgármesteri határozat a szovjet katonai emlékmű helyét az ereklyés országzászló mögötti részre jelölte ki.)
Természetesen nem kívánunk kegyeletet sérteni. Ezért a szovjet katonai emlékmű más helyen történő felállításának akadályát nem látjuk, az angol, amerikai vagy a francia katonai emlékművekhez hasonló módon. A jelenleg érvényben lévő jogszabályok, külügyi, belügyi törvények, rendeletek (1945. évi IX. törvény, 104/1996 (VII. 16) kormányrendelet, 1997. évi XLII. törvény) lehetőséget biztosítanak erre.

A szerző a Trianon Társaság alelnöke