Oroszlánok, Sasok, Fáraók

Afrika első ízben adhat otthont a labdarúgó-világbajnokságnak, de nem feltétlenül érné be ennyivel: nemcsak rendező lenne, hanem egyúttal főszereplő is. Akarnok rendezőkkel persze máskor, másutt is előfordult már, hogy saját magukra osztották a főszerepet, a fekete kontinensnek ráadásul igazán van mit bepótolnia. Hiányzások, iszonyatos verések és biztató kezdetek utáni, keserű csalódásokba torkollt reménykedések váltogatják egymást a földrész vb-történetében, amelynek nyitó – és 1970-ig egyetlen – fejezetét éppen a magyar válogatott írta.

Afrikaiak a világbajnokságokon
1934 (1 csapat) Egyiptom, nyolcaddöntő
1970 (1) Marokkó, csoport
1974 (1) Zaire, csoport
1978 (1) Tunézia csoport
1982 (2) Algéria, csoport
Kamerun, csoport
1986 (2) Algéria, csoport
Marokkó, nyolcaddöntő
1990 (2) Egyiptom, csoport
Kamerun, negyeddöntő
1994 (3) Kamerun, csoport
Marokkó, csoport
Nigéria, nyolcaddöntő
1998 (5) Dél-Afrika, csoport
Kamerun, csoport
Marokkó, csoport
Tunézia, csoport
Nigéria, nyolcaddöntő
2002 (5) Dél-Afrika, csoport
Kamerun, csoport
Nigéria, csoport
Tunézia, csoport
Szenegál, negyeddöntő
2006 (5) Angola, csoport
Elefántcsontpart, csoport
Togo, csoport
Tunézia, csoport
Ghána, nyolcaddöntő

Először az 1934-es, olaszországi vb-n tűnt fel afrikai csapat, Egyiptom, és már első lépésével, a nyolcaddöntőben (akkoriban kezdettől kieséses rendszerben játszottak) belebotlott Magyarországba. E találkozónak egyik fél sem örült különösebben; mi azért nem, mert még élénken élt „az egyiptomi csapás” emléke, hiszen az 1924-es párizsi olimpia második fordulójában az Orthot, Fogl II-t, Braunt és Opatát felvonultató, szépreményű magyar alakulat 3-0-ra alulmaradt a magasról lesajnált „Fáraókkal” szemben. Két nap híján kereken egy évtizeddel később aztán, Nápolyban a mieink ijedtükben gyorsan elhúztak 2-0-ra, ám szünetben, 2-2-nél már mindenkit megint kivert a jeges veríték. Pedig a derék olasz játékvezető, Barlassina még segített is; amikor tankszerűnek mondott középcsatárunk, Toldi a labdát fogó kapust a gólvonalon túlra lökte, szemrebbenés nélkül sípolt kettőt, és mutatott középre. Fiaink végül kiküszködték a 4-2-t, az egyiptomiak egy árva meccs után utazhattak haza, 36 álló éven át nem is láttunk a vb-n afrikai csapatot.
Az 1970-es, mexikói újrakezdés Marokkó jóvoltából kis híján mégis tündökletesre sikerült. Az előző vb döntőse, az NSZK ugyanis a második félidő elejéig vesztésre állt, csupán Uwe Seeler és Gerd Müller révén sikerült 2-1-re fordítania. Aztán jött egy kiadósabb verés (Peru, 0-3), az első afrikai vb-pont (Bulgária, 1-1), és az újabb négyéves várakozás.
Zaire 1974-ben már jóval fontosabb szerepet játszott. 0-14-es gólkülönbsége dacára is. A csoportban ugyanis a brazilok, a jugoszlávok és a skótok körbe döntetleneztek egymással, így az határozott közöttük, ki náspángolja el kiadósabban a nyugat-németországi torna pofozógépét. A britek 2-0-lal kezdtek, a jugók meg se álltak 9-0-ig – az 1954-es Magyarország–Dél-Korea (9-0) és az 1982-es Magyarország–Salvador (10-1) mellett mindmáig ez a legnagyobb különbségű, vb-n elért győzelem –, a brazilok pedig egészen a 66. percig szenvedtek. Rivelino ekkor vágta be a másodikat, majd Valdomiro a harmadikat is, a skótok így veretlenül kipottyantak. Bizonyos Ilunga Mwepu pedig azzal vitte végbe csapata legemlékezetesebb tettét, hogy egy brazil szabadrúgás előtt nem bírta már a feszültséget, kirontott a sorfalból, és elrúgta a labdát. Nem véletlenül kérdezgették többen is: mit keresnek itt egyáltalán az afrikaiak?
Tunézia 1978-ban, Argentínában csattanós feleletet adott. Első nekibuzdulásra 3-1-re elintézte Mexikót, másodikra csak 1-0-ra adta meg magát a Lato jóvoltából nyertes lengyeleknek, majd kilencven percen át gyötörte a címvédő NSZK-t, s ha csak egy gólt bepréselt volna, ki is üti.
A következő alkalomra, 1982-re, Spanyolországra tizenhatról huszonnégyre növelték a létszámot, ennek köszönhetően az afrikai kontingens is megduplázódott. A mennyiségi gyarapodást azonban felülmúlta a minőségi: ez már a „nagy majdnemek” vb-je volt. Kamerun éppen úgy veretlenül, három döntetlennel zárt a csoportjában, mint az olaszok; igaz, ezzel kiesett, Rossiék bezzeg tovább evickéltek, és aranyérmesek lettek. No de Algéria! Szenzációt keltve 2-1-re felülmúlta az NSZK-t, csakhogy utána 2-0-ra kikapott az osztrákoktól, a két jó szomszédnak így alkalmat adva, hogy körbeveréssel kipörgessék. Azok éltek is vele: Hrubesch a 10. percben megszerezte a németeknek a vezetést, majd a felek meg nem támadási szerződést kötöttek. A bunda kimondatlan beismeréseként ekkor foglalták törvénybe, hogy a csoportkör utolsó mérkőzéseit egyazon időben kell kezdeni.
Az 1986-os seregszemlén Algéria gyakorlatilag észrevétlenül esett ki. Nem úgy Marokkó! A kontinensről elsőként jutott tovább a vb-csoportjából; ráadásul tényleg elsőként, Anglia, Lengyelország és Portugália előtt! A nyolcaddöntőben is úgy tűnt, az NSZK abszolút kétesélyes hosszabbításra kényszerül, amíg a 87. percben Lothar Matthäus meg nem indult előre.
Az 1990-es torna aztán csak meghozta az első negyeddöntőt, igaz, már Kamerun számára. A „Szelídíthetetlen Oroszlánok” hálóját a földrész valószínűleg valaha látott legkiválóbb kapusa, Thomas Nkono védte, Omam-Biyik a nyitómeccsen a címvédő Argentína feletti 1-0-s győzelmet érő fejesével a vb-história hőse lett, Makanakyt neve és azzal harmonikus mozgása tette feledhetetlenné, de a fő attrakciót Roger Milla jelentette. A 38 évesen Reunion szigetén levezető klasszist nagy nehezen visszarimánkodták a vb-keretbe, az argentinok és a románok ellen is csereként szállt be, ám utóbbiaknak már mind a két gólt ő pöttyintette. Találatai után aztán olyan táncot lejtett a szögletzászlóval, hogy azzal azóta sem múló divatot teremtett. A nyolcaddöntőben, a Kolumbia feletti, hosszabbításos 2-1 alkalmával ugyancsak kétszer mutathatta be egyedi koreográfiáját, a negyeddöntőben, soha nem látott magasságban pedig 83 percen keresztül érett a vb-történelem egyik legvaskosabb meglepetése. Gary Lineker csak ekkor csikarta ki Angliának a 2-2-t és a túlélést, majd ugyanő a ráadásban helyrezökkentette a futballvilág rendjét.
Kamerunnak hála, 1994-re háromra gyarapodott az afrikai kvóták száma. Ám az oroszlánokat ezúttal megszelídítették – bár Milla 42 évesen minden idők legvénebb vb-gólszerzője lett –, csakúgy utolsóként zuhantak ki, mint Marokkó. Úgyhogy a legjobbkor szárnyaltak a legmagasabbra a „Szuper Sasok”, a nigériaiak. 3-0 és 4-0 megoszlásban hetet ütöttek a bolgárokon és a görögökön, az argentinoktól elszenvedett 2-1-es vereségük pedig azért vált mérföldkővé, mert e meccs apropóján kapták doppingvétségen Maradonát. A Nigéria– Olaszország nyolcaddöntőben ismét akkora szenzáció érlelődött, mint négy évvel korábban, a Kamerun–Anglia párharcban, de ezúttal egy másik korszakos egyéniség, Roberto Baggio mentette meg a 88. percben, 0-1-nél az övéit, és hogy teljes legyen a párhuzam, a hosszabbításban ő duplázott.
A jutalom az 1998-ra harminckettesre duzzasztott mezőnyben öt afrikai pozíció – ugyanannyi, mint Dél-Amerikának, eggyel több, mint Ázsiának –, no meg az egyre általánosabb jóslat: nincs messze az idő, amikor a fekete földrész virtuózai világbajnokságot nyernek.
Jelentjük, messze volt. Valószínűleg most is messze van. Franciaországban Marokkó, Kamerun, Tunézia és Dél-Afrika már az első körből kidőlt, négyüktől összesen egy győzelemre futotta, Nigéria innen még továbbment, de a tizenhat között a dánok 4-1-gyel tarolták le. A „túlélési arány” 2002-ben is ötből egy maradt, de Szenegál megmentette a kontinens becsületét. A nyitó összecsapáson lemásolta a kameruniak 1990-es bravúrját: Bouba Diop góljával 1-0-ra verte a címvédő franciákat. Az afrikai folklór jegyében aztán Uruguay ellen 3-0-s félidőről egészen 3-3-ig szórakozott, de a nyolcaddöntőből Henri Camara duplája révén, az akkori szabályoknak megfelelően aranygóllal kibillentette a svédeket. Végül a négy közé jutásért a törökök ugyanígy, 1-0-lal parancsoltak megálljt. Legutóbb ennyire sem futotta. Négyen már az első adandó alkalommal kiestek, Ghána pedig a nyolcaddöntőben, a braziloktól kapott sima hármassal búcsúzott.
Az idén még csak gyorsmérleget vonhatunk. Kamerun már kiesett, Nigéria, Algéria és a házigazda csoportja utolsója, Afrika Elefántcsontpartban és Ghánában bízhat.