A Bükkös-patak bogárdémonjai

L Á T - H A T Á S

Most, amikor Szentendrén úgy megáradt a Bükkös-patak, hogy kemény kövek tömegét sodorta le a városba a hegyek közül, s elterítette őket úgy, hogy azok viszont eltérítsék a patak folyását, világosan megmutatkoznak azok a természeti folyamatok, amelyekhez hasonlóan Pistyur Imre, a városban élő művész alakítja műveit. Szinte észrevétlenül formálódnak vésője alatt az alakzatok, s miközben a kő ember, állat vagy démon vonásait veszi föl, megmarad annak is, ami az idő és az időjárás alakította anyagnak, amelyet megtapintva évezredeket vagy éppen évmilliókat léphetünk vissza az időben, az élet titokzatos kezdetei felé. A szobrász egyébként szereti, ha a műveit megtapintják, megsimogatják, érzi, milyen elemi ösztön vezeti a látogató kezét, amikor nemcsak látni, de érezni is szeretné az anyagot. Talán azért, mert maga is az anyagok, természeti képződmények jó ismerője, s talán mert abból is megsejtett valamit, hogy a történelem miként formálja az ember sorsát generációkon keresztül, évszázadokon át. Családja egyike annak a nyolc-tíz dalmát famíliának, amely 1690-ben a török elől menekült Szentendrére, ő maga csobánkai gyermekkorában tapasztalta meg közelről a természetet, annak gyógyító erőit, Szentendrén a hetvenes években „füves emberként” ismerték meg. Ahogyan a növények nedveivel, úgy próbálja a lélek gyógyítását a kőben rejtező erővel is, művei középpontjába az „emberi erények és gyengeségek” kerülnek, amelyekről szólva az igazságot, a teljességet keresi.
Andezit, vulkáni kő. Műveinek anyaga kemény, érdes, olyan simára csiszolni, mint amilyen a márvány, nem is lehet. De éppen ettől válnak igazán rusztikus hatásúvá a művek, ettől hitetik el, hogy a szobrász munkája és a természeti erők között létezik mélyebb, lényegi kapcsolat. S azt is, hogy minden a szobrászat témája lehet, ahogyan a művész tartja, a Bogárdémonoktól a mitológia hősein keresztül a szentendrei patakparti piacon megfigyelt karakterekig. Ettől válik a művész, ahogyan a kiállítás címe mondja, a litogenia igazi tudósává, azaz a kövek születésének és a változásukat eredményező természeti törvényszerűségeknek igazi ismerőjévé. S azon kevés magyar szobrászok egyikévé, akik úgy vélik, a komolyság és a humor nem zárják ki egymást, hanem feltételezik, hisz azokat az erőket, melyek sorsunkat alakítják, sokszor csak a gyógyító mosoly segítségével lehet elviselni.
(Pistyur Imre: Litogenia, Budapest, Aulich Galéria, július 8-ig.)