A harkovi paktum

Az új kijevi hatalom hivatalba lépése után nem sokkal írta alá Harkovban az orosz–ukrán flotta- és gázmegállapodást. Ennek dinamizmusa, majd az ezt követő csomag nagysága ugyan többeket meglephetett, az ukrán társadalom túlnyomó többsége és a világ vezető politikusai azonban nyugodtan fogadták, hogy az orosz fekete-tengeri flotta 2042-ig állomásozhat a Krímben, s ez a szerződés még további öt évre meghosszabbítható. Manapság igazán csak az ukrán diaszpóra tiltakozik a megállapodás ellen. Ennek hangot adtak a mostani lembergi világkongresszusukon is. S bár ezek az inkább a radikális ukrán nacionalizmust erősítő vezetők külföldön élnek, nem nagyon akarnak szembesülni az amerikai fordulat nyomán bekövetkezett, a posztszovjet térséget is érintő geopolitikai változásokkal.
A többfrontos politikai csatákra immár képtelen Washington megváltoztatta prioritásait a régióban, s mint a The Times elemzője az ukrán–orosz közeledés kapcsán fogalmazott, a Kreml elemi érdekeit követve csak kitöltötte az Egyesült Államok közönyössége és az Európai Unió inkompetenciája teremtette vákuumot. A nyugati közvélemény kiábrándult a belső viszályokba fulladt Ukrajnából, a nagyhatalmak pedig Kijev értésére adták, hogy nem érdekük a folyamatos konfrontáció Oroszországgal. Ebben a nemzetközi környezetben Viktor Janukovics igyekezett helyrebillenteni a külpolitikai tekintetben megbillent egyensúlyt, amely lépésben a belpolitikai stabilitás megteremtésének, s nem utolsósorban hatalma megerősítésének lehetőségét is látta.
A megállapodás felé lökte az új elnököt az ország mély gazdasági válsága is. Ukrajnának a megállapodásig még költségvetése sem volt, amely előfeltétele az IMF-hitelek lehívásának is. A gazdasági húzóágazatok, az acél- és a vegyipar növekedésnek indulását segíti az orosz gáz árának a flottaszerződéshez kötött 30 százalékos csökkentése. Ez a bírálók szerint alapvetően a befolyásos üzleti csoportok érdeke, elvitathatatlan azonban, hogy a gazdaság egészére kihat, ha ezek a szektorok kimozdulnak a holtpontról. Munkahelyek maradnak meg, később talán a bérek is nőnek, így a belső fogyasztás élénkülése esélyt ad a válság leküzdésére. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy Szevasztopol városa lényegében a flottából él.
Nem meglepő ezek után, hogy az ideológiai indíttatású belhar-cokba belefáradt ukránok nagy többsége ma nem fogékony a flotta körül gerjedő vitákra. Csalódtak az elmúlt öt év szavakban ukrán, ám az ország presztízsét mélypontra juttató politikájában. Őket most inkább a gazdasági felemelkedés, a jobb élet lehetősége érdekli. Érzik azt is, hogy az alkut bíráló ellenzék is megkötötte volna a maga paktumát Oroszországgal. Ezt nem tagadta lapunknak a BJUT egyik képviselője sem. Mindössze annyit jegyzett meg, hogy Julija Timosenko azért a lehetőségek határáig kivárt volna a flottával. Ukrajna helyzetét látva, ezt a határt alighanem az sem tolta volna nagyon ki, ha másképp alakul a választások végkimenetele.