A növekvő gyártási, működési és marketingköltségek miatt egyre nagyobb a pénzügyi nyomás a vezető filmipari szereplőkön, miközben a közösségi médiával, a felhasználói tartalmakkal és a videójátékokkal is meg kell küzdeniük a fogyasztókért és a bevételekért. Bár a mesterséges intelligencia a kép-, hang- és videókészítésben dinamikusan fejlődik, hollywoodi szintű nagy produkciók létrehozására ma még alkalmatlan – írja üzleti prognózisában a Deloitte.
A mesterséges intelligencia egyelőre óvatosságra inti a stúdiókat
Részben ezen okok miatt a Deloitte előrejelzése szerint idén az Egyesült Államok és az Európai Unió meghatározó tévé- és filmstúdiói továbbra is óvatosan alkalmazzák az új technológiát. A tartalomgyártásban költségvetésük legfeljebb 3 százalékát fordítják erre a célra, miközben több mint kétszer ennyit költenek pénzügyi mutatóikat és piaci helyzetüket javító MI-alapú eszközökre. Bakos Márton, a Deloitte technológiai tanácsadás üzletágának szenior menedzsere szerint a független alkotók és a közösségimédia-platformok szabadabban kísérletezhetnek, ezért gyorsabban tudják beépíteni az MI-t. „Ez versenyelőnyt biztosít számukra a nagy filmvállalatokkal szemben. A nagy stúdióknak ugyanis megoldást kell találniuk a technológia által generált tartalmak jogi kérdéseire is. A ma használt modellek nyilvános, más alkotók által létrehozott tartalmakra épülnek, így kérdéses, hogy a segítségükkel létrehozott filmek önálló műveknek tekinthetők-e, ez pedig akadályozza a forgalmazásukat” – mondta.
De mi lesz a „lopással”?
Bár a mesterséges intelligencia által felhasznált tartalmak mennyisége miatt jogsértés megállapítása nehéz, mivel a jogi határok még kialakulóban vannak, a szellemi tulajdonuk védelmére törekvő nagy stúdiókat óvatosságra inthetik független szerzők által indított, már folyamatban lévő perek. Az Egyesült Államokban az is bizonytalanságot okoz, hogy a szerzői jogi hivatal a közelmúltban bizonyos mértékig lehetővé tette, hogy a stúdiók jogvédelmet kapjanak a döntően emberek által létrehozott, kisebb részben az MI által támogatott művekre. Azonban a pontos arányok meghatározása elmaradt.
Az MI-szolgáltatók abban érdekeltek, hogy termékeik fejlesztéséhez felhasználhassák a filmstúdiók anyagait. A konfliktust az okozza, hogy utóbbiak a filmekből, szellemi tulajdonukból élnek, így azokat nem vagy csak rendkívül drágán adnák át. Ez pedig jelentősen megemelné a mesterségesintelligencia-cégek amúgy is magas költségeit.
A stúdiók abban is bízhatnak, hogy közösen lassíthatják az üzleti pozíciójukat veszélyeztető fejlesztéseket. A filmvállalatoknak – különösen az Egyesült Államokban – olyan szakmai szervezetekkel is együtt kell működniük, amelyek kritikusan vagy elutasítóan viszonyulnak a mesterséges intelligenciához. Hasonló ellenállás van kibontakozóban az Egyesült Királyságban és az Európai Unióban is, ahol a stúdióknak meg kell felelniük a jogszabályi, adatvédelmi követelményeknek. Zaránd Miklós, a Deloitte technológiai tanácsadás üzletágának partnere úgy fogalmazott: az érdekellentéteket és a jogi aggályokat is enyhítené, ha a stúdiók a saját szellemi alkotásaikra alapozva építenének saját MI-modelleket. Ez ma azonban vállalhatatlanul nagy, becslések szerint akár 100 milliárd dolláros költséggel járna. Ez akár a folyamatosan jelentkező fejlesztési igények miatt tovább emelkedhet. A nyílt forráskódú rendszerek használata mérsékelné ugyan a kezdeti beruházásokat, de az üzemeltetés, a megfelelően képzett szakemberek bevonása hosszabb távon így is nagyon drága. A megoldás a technológiai cégek példáját követve az az együttműködési forma lehet, amelyben egy harmadik fél által biztosított, előzetesen betanított modellt fejlesztenek tovább a stúdiók egyéni igényeikre szabva” – mondta.
