Óriás hajóbőrönddel simléderes sapkában, feltűnő késéssel érkezik a jellegzetesen olasz fizimiskájú, negyvenes férfi. Társa s egyben főnöke tettetett ingerültséggel hátulról szemléli bohóccá változását: a délszaki barna bőr fehérré alakul, a szem sötét karimát kap, egy hajtincset pedig gyorsan az égnek meresztenek.
A kisemberi attitűddel jócskán felruházott, igazgatója lesajnálását viselő, botladozó alak s társai mintha a húszas évekből bukkantak volna hirtelen a közönség elé. Játékuk, nyilván a műfaji rokonság miatt is, gyakran némafilmes attribútumokat hordoz, Chaplin, Kabos Gyula (akár a Pufi cipőt vesz című 1914-es alkotás segédjeként) árnya tűnik fel a Davisnek keresztelt, ágrólszakadt talján komédiás mögött, aki nemcsak esetlen, de pocakos és látványosan nagy fenekű is. Ez pedig nem épp szerencsés egy artista számára. A tettetett köpcösség értelmet nyer a bohóc virtuóz kötéltáncos számában, mintegy igazolva a szerelemről kedélyes pechvogelként lekéső, az elöljárójától szünet nélkül nyüstölt, kedvesen esetlen alak valódi képességeit. A váratlan kunszt elhiteti velünk, hogy ez az ember bármire képes, még ha nagyszerű tulajdonságainak egy részét kénytelen bizonyos homályban maradó okok miatt rejtegetni, vagy legalábbis nem hivalkodni vele.
Azért is jó ezt legalább sejtenünk, mert a valóban magas színvonalú cirkuszi számokat ő vezeti be. Porondra lép többek között a jellegzetes széles szláv arccsontú orosz állatidomár: hét oroszlánja társaságában egy vékony, ám a vadak fogazatával és körmeivel szemben később rendkívüli strapabírásról tanúságot tevő háló mögött múlatja az időt, odakinn pedig egy harci eb szaladgál körbe-körbe, így biztosítva a „rendet”. Goncsarov artista egyre jobban belemelegszik a vadállatokkal való lépésről lépésre veszélyesebbnek tűnő játékba, mégis túl hosszúnak érezzük produkcióját. Az oroszlánok arcátlan ingerlése, eleinte vérfagyasztónak ható üvöltésük, majd a fejét az egyik leó szájába hosszú másodpercekre belehelyező férfi bátorsága megszokható. Attól kezdve, hogy ideiglenesen megingott biztonságérzetünket visszanyerjük. Kérdés persze, lehet-e egy, az életét folyamatosan kockára tevő artista fölött így pálcát törni. Nyilván nem. Goncsarov ugyanis valódi művésze az oroszlánokkal való bánásmódnak. Könnyed, elegáns mozdulatai mögött nem érezzük az „állatkínzást”, amelyet oly sokszor – többségében feltehetően túlzó módon – a cirkusz szemére vetnek.
Szintén elegáns a folyamatosan mosolygó, maga iránt rekordidő alatt rokonszenvet keltő Nereus Lajos színpadi jelenléte: némi léha lazasággal hét labdát, hét buzogányt, tíz karikát dobál a magasba (és kap el). Aztán következik a Sanyina kozák lovas-akrobatacsoport, a fiatal férfiak és nők hol a ló hasán átkapaszkodva, hol fejjel lefelé lógva repülnek a porondon. Zárásként hosszú időre visszatér a közönséggel egyébként kitűnően bánó bohóc, s pillanatok alatt rendhagyó zenekart alakít a kiválasztott nézőkből. Van, aki egész testével csengőt ráz, más a lábával matracpumpát nyom, az összhangzat így is harmonikus formát nyer.
A félclown Davis Vassalo két éve volt már itt. Búcsúzása melankolikus, majdhogynem az elmúlást idéző. Hajóbőröndje mögé bújva gyorsan visszaalakul civillé. A slank férfi mosolyogva, integetve távozik.
(Úton a bohóc. Fővárosi Nagycirkusz.)
origo.hu
Melyik szó hiányzik a legismertebb közmondásokból? Csak keveseknek sikerül hibátlanul kitölteni!
