A szomszéd élete is kilátástalan

Nemrég vált széles körben is olvashatóvá az UNDP (United Nations Development Programme), az ENSZ Fejlesztési Programja által finanszírozott, Csehországtól Albániáig 15 egykori szocialista országban élő cigány nők helyzetét feltáró vizsgálat eredménye. Bernát Anikó szociológussal, a kutatás egyik résztvevőjével nemcsak erről, hanem az elmúlt évtized romákkal kapcsolatos kutatásairól is beszélgettünk.

Bernát Anikó szociológus, a Tárki Zrt. kutatója, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskolájának hallgatója. Kutatási területe a kisebbségek, a migráció, a kultúra és társadalmi attitűdök vizsgálata.

– Ismerjük-e a magát romának valló népesség valódi számarányát?
– Csak becsülni tudjuk, a törvények szerint senki etnikai hovatartozását nem szabad nyilvántartani. A népszámlálás volna hivatott erről képet adni, ilyenkor minden állampolgár etnikai hovatartozására, származására, mind a kulturális kötődésekre rákérdeznek. A legutóbbi alkalommal, 2001-ben ennek alapján 190 ezer ember mondta magáról Magyarországon, hogy cigány, de természetesen tudjuk, hogy ez a szám nem fedi a valóságot, mert nagyon sokan nem merik vagy nem akarják bevallani, hogy romák. Két évvel később, 2003-ban készült itthon az utolsó nagy romakutatás. Kemény István szociológus 1971-ben, 1993-ban és legutóbb hét éve mérte fel a cigányság becsült számát és összetételét. Arra jutott, hogy 5-6 százalék lehet a népességen belül a romák száma, ami 5-600 ezer embert jelent. Vélhetően a romák aránya nőtt azóta a nem roma népességhez képest magasabb termékenységi mutatóik miatt. Az UNDP által kezdeményezett kutatás abból a szempontból támaszkodott a népszámlálási adatokra, hogy ennek alapján tudtuk, hogy hol, mely területeken él a cigányság nagyobb arányban – például Észak-Magyarországon vagy a Dél-Dunántúlon, ott is nagyrészt kisebb településeken –, és hol laknak nagyon kevesen, ennek alapján lehetett arányos a mintavételünk.
– Miért érdekelte az ENSZ-t pont a romák helyzete?
– Köztudott, hogy a romáknak – gyakorlatilag egész Európában – sokkal roszszabb a helyzetük, mint az adott ország többségi társadalmának. Az is látszik, hogy Kelet-Közép-Európában nagyon hasonlók a problémák.
– Az eredményeket olvasva meglepő volt számomra, hogy Magyarországon 100-ból csak öt roma asszony beszéli otthon valamelyik cigány nyelvet.
– Régiós szinten Magyarországon és Csehországban nagyon alacsony azoknak a romáknak a száma, akik azt mondják, hogy az általuk leggyakrabban használt nyelv valamelyik cigány nyelv. Ezeken a helyeken volt a legnagyobb a nyelvi asszimiláció. Érdekes, hogy a történelmi Magyarország terültén élő cigányság a mai napig javarészt magyarul beszél. A magyarok például Erdélyben sok helyen magasabb társadalmi státusúak sok értelemben, mint a románok, így tehát amikor egy cigánynak – mondjuk a népszámlálás alkalmával – nyilatkoznia kell, hogy hová sorolja magát, nyilván szívesebben mondja magát magyarnak, ha amúgy többes kötődése van, de csak egy választ adhat a nemzetiségét firtató kérdésre. Ha multikulturális környezetben él, és a szülei, felmenői között többféle nemzetiség és etnikum létezik, és választania kell, leginkább a magasabb státusú népességhez tartozónak mondja magát. Többes kötődés igenis létezik, tehát ez a választás adott esetben teljesen őszinte.
– Minden ország, ahol vizsgálódtak, posztszocialista állam.
– A kommunizmus egyenlősítő politikája a társadalmon belül teljes homogenizációra törekedett, ebben az értelemben a cigányságnak sem szentelt kiemelt figyelmet, de egy szempontból mégis erősen hatott a romák helyzetére, mégpedig a foglalkoztatás terén: a hetvenes években a cigány férfiak foglalkoztatási rátája megegyezett a többségi társadaloméval, és ez egészen a nyolcvanas évek közepéig, a szocialista ipar összeomlásának kezdetéig így volt.
– Most milyen arányban tudnak dolgozni?
– 2003-ban az aktív korú cigány lakosság 21 százaléka volt foglalkoztatott, de ebben nagy különbségek vannak a két nem között. A roma nőknek csupán 15 százaléka dolgozott munkahelyen, a roma férfiaknak pedig 28 százaléka, és a helyzet azóta se javult számottevően. A többségi társadalomban ez az arány 49 százalék a nők és 61 százalék a férfiak esetében. A szocializmus idején sokkal többen dolgoztak a roma nők közül is, de a férfiaknál azért akkor is jóval kevesebben.
– Gondolom, az alacsonyabb iskolai végzettség miatt.
– Valóban az iskolázottság alacsony szintje az egyik kulcstényező, de ez nem független a korai gyerekvállalástól sem. Tudjuk, hogy a teljes magyar társadalomban folyamatosan emelkedik az iskolázottsági szint, és inkább a nők iskolázottabbak, mint a férfiak. Az is ismert tény, hogy ma már az érettségi jelenti a munkaerő-piaci belépőt, amihez néhány évtizede még elegendő volt a nyolc általános. A romák körében is növekszik az általános iskolázottság, az UNDP kutatása szerint az ezredforduló után már a cigányság 87 százaléka elvégzi a általános iskolát, viszont az igazi tragédia az, hogy az e feletti iskolai végzettség megszerzése még mindig nagyon keveseknek sikerül. Az a jellemző, hogy a cigány tanulók is többnyire továbblépnek az érettségit nem adó szakiskolai szintre, de aztán túlnyomó többségük – és ezen belül is nagy arányban a lányok – le is morzsolódnak. Összességében sokatmondó tény, hogy míg ma Magyarországon a nem roma nők a legiskolázottabbak, ennek pont az ellenkezője igaz a roma nőkre, ugyanis ők a társadalmon belül a legkevésbé iskolázottak, vagyis ebből a szempontból is hátrányban vannak többségi társaikhoz képest.
– Erre bárki azt mondhatja, hogy az iskola ajtaja nyitva áll, csak be kellene járni…
– Azok a területek az országban, ahol a cigányság nagy számban él, a legkilátástalanabb vidékek. A kutatásunk is azt mutatta – sok pontos adat alapján –, hogy a cigányok szomszédságában élő nem cigány lakosság mutatói sem jobbak az élet számos területén. A szomszédságot ez esetben szó szerint kell érteni, tehát nem az egész társadalomhoz hasonlítottuk a romák adatait, hanem azokhoz a nem cigány családokéhoz, akik a mellettük lévő házban, utcában, vagy ha ilyen nem volt, a szomszéd településen éltek. Elvileg ugyanis ezeknek az embereknek a lehetőségeik azonosak, akár az iskola, akár a foglalkoztatás terén. Azt tapasztaltuk, hogy a munkavállalási adatok mindkét csoport esetében ugyanolyan döbbenetesen alacsonyak. Ami meg a tanultságot illeti, a romák szomszédságában élő nem romák körében is alacsony az iskolázottság: tíz nem roma nő közül hétnek, a férfiak körében pedig hatnak a legmagasabb iskolai végzettsége nyolc általános, míg tíz cigány nő közül kilenc csak az általános iskolát végzi el, a férfiak körében ez a szám nyolc. Nagyjából ezek a trendek érvényesülnek a szomszédos országokban is, csupán annyi a különbség, hogy másutt nem ennyire koncentrált a cigányság földrajzi elhelyezkedése. A szomszédos országokban is jellemző, hogy a romák nagy része csak a gazdaságilag leromlott térségek olcsó ingatlanjait tudja megvásárolni. Továbbá gondoljunk bele, hogy ezeken a leszakadó területeken sok esetben milyen rosszul felszerelt iskolák, milyen túlterhelt vagy végtelenül elfásult tanárok próbálják – ha próbálják egyáltalán – ezeket a hátrányokat leküzdeni. A gyerekek azt látják, hogy alig van valakinek munkája, függetlenül attól, hogy jól tanult-e. Ebből következik, hogy teljesen mindegy, hogy törekednek-e előre jutni, vagy sem.
– Sokan a korai családalapítást okolják a cigányság jövőjének kilátástalansága miatt.
– Valamennyi kelet-közép-európai országban jellemző, hogy a roma lányok hamarabb vállalnak gyereket, mint a nem romák: a egyik 2002-es kutatás szerint átlagosan 21 évesen szülik az első gyereküket, és Csehországtól Bulgáriáig ez az átlagos életkor a gyerekvállalás tekintetében. Magyarországon az ezredforduló után is 20 éves koruk körül lesznek anyák a roma nők, legalábbis a Kemény-féle kutatás szerint, míg a többségi nők 27-28 évesen. A roma nők egyharmadának 18 évesen már van gyereke. Másik fontos demográfiai jellemző, hogy a cigányság várható élettartama mindkét nemnél tíz évvel alacsonyabb, mint a nem romák esetében, a romák roszszabb egészségi állapota és életkörülményei miatt.
– Tudjuk, hogy miért ennyire sürgős a családalapítás?
– Általános szociológiai tény, hogy minden társadalmon belül a szegénységi küszöb alatt élők körében hamarabb születnek a gyerekek, és a leszakadó családok nagyobb háztartásokban élnek. Nemcsak a sok gyerek jellemző a cigányságra, hanem a nagy háztartások is, vagyis az, hogy több generáció él együtt, többek között azért, mert ez így gazdaságos, már csak azért is, mert így több családtag jövedelme adódik össze. A nők gyerekek utáni jövedelmei (gyes, gyed, családi pótlék) különösen értékesek, éppen a rendszerességük miatt. Ugyanilyen értékes jövedelem a nyugdíj, szintén azért, mert minden hónapban pontosan meghozza a postás. Ez az ellátás ma még sokakat megillet a romák körében is, hiszen a mai nyugdíjasok az a generáció, akik a rendszerváltás előtt nagy arányban dolgoztak. Sajnos a jelenlegi kiemelkedően magas munkanélküliség miatt néhány évtized múlva nagyon ritka lesz az az idős roma, akinek rendszeres nyugdíj jár majd.
– Mekkora az átlagos háztartásméret?
– A nem roma háztartások Kelet-Közép-Európában a kétezres évek első évtizedében átlagosan két és fél, háromfősek voltak, a szomszédjukban élő roma háztartások pedig három és fél, ötfősek. Érdekes módon az ENSZ kutatása alapján a régióban Magyarországon a legmagasabb a roma háztartások létszáma, átlagosan hat fő, és még a szomszédjukban élő nem romák is nagy háztartásokban élnek, a család nagysága náluk átlagban négy fő. Ennyien csak Koszovóban és Albániában élnek egy fedél alatt (átlagosan) a kutatásba bevont országok közül.
– Milyen számítás alapján határozták meg, hogy a romáknak mekkora része él a szegénységi küszöb alatt?
– Olyan mutatószámot kerestünk, amely minden országban hasonlóképpen számítható ki, ennek következtében jól öszszehasonlítható. Ilyen az úgynevezett mediánjövedelem hatvan százaléka alatt élők csoportja. A medián jövedelem fogalmát nagyon leegyszerűsítve úgy írhatnánk le, hogy sorba állítjuk egy társadalmon belül az összes háztartást a jövedelmük szerint, és ennek a listának megkeressük a középső értékét, ez lesz a mediánjövedelem. Aki ennek a jövedelemnek kevesebb mint 60 százalékával rendelkezik, azt tekinthetjük szegénynek. Magyarországon azt tapasztaltuk, hogy szegénység tekintetében nincs különbség férfiak és nők, romák és szomszédaik között. Egyformán nincs munkahely, vagy ha van is, az messze van, és nem lehet odáig elbuszozni, mert nem jön busz, vagy ha jön, akkor a buszbérlet elviszi a bér (ami szinte biztos, hogy minimálbér) legalább felét… Ilyen körülmények között gyakorlatilag lehetetlen, hogy tömegek munkát vállaljanak. Ez strukturális probléma, és nem etnikai. Összegezve: a romák rossz helyzetből indulnak, nagy többségük elmaradott helyen él és nem jó iskolába jár, a szüleik iskolai végzettsége is alacsony, és ők sem tudják jelentősen meghaladni a szüleiket, jó részük munkanélküli lesz évtizedekre, akárcsak a szüleik a nyolcvanas évek vége óta. Korán házasodnak, sok gyerekük lesz, az pedig megint csak szociológiai tény, hogy a sokgyermekes lét a szegénység legfőbb kockázata – könnyebben lesz szegény egy kisgyermekes család, mint egy magányos nyugdíjas –, és ez nem magyar jelenség, az egész EU-ra jellemző, hogy a gyermeket nevelő családok 20 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Így tehát ebből a szempontból sem speciális a magyarországi cigányság szegénysége.
– Van tanulsága a vizsgálatnak?
– Ezek az eredmények egy csöppet sem meglepők. Csehországtól Albániáig nagyon nehéz romának lenni, roma nőnek lenni meg pláne. Égetően szükség volna az infrastruktúra fejlesztésére, amit a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élők helyzetének javítását célzó komplex, európai uniós forrásokból finanszírozott programokból lehetne fedezni. De például tavaly indult egy óvodáztatási program is, ami a leghátrányosabb helyzetben élő három-négy évesekre fókuszál: évi húszezer forintot kapnak ezeknek a gyermekeknek a szülei, ha óvodába járatják a gyermeküket, ugyanis az iskolába kerülő cigány gyermekek szociális hátrányait sok esetben – az óvodai felzárkóztatás hiány miatt – intelligenciahátrányként kezelik az iskolák, és a régi nevén kisegítő iskolába vagy osztályokba utalják őket… és innen egyenes az út a teljes reménytelenségbe. Csak az a gond ezzel a programmal, hogy éppen ott kevés az óvodai férőhely, ahol nagy számban élnek hátrányos helyzetű családok, így ez a program könnyen kialakíthat egyes településeken egy olyan helyzetet, hogy akár olyan gyerekekkel „versenyeznek” a kevés férőhelyért, akiknek a szülei dolgoznak. Ez meg a legjobb szándékok mellett is feszültséget szül. Magyarországon a cigányság olyan reménytelenül leszakadt területeken él beszorulva, ahol már a diszkriminációnak sincs igazán jelentése, mert a szomszédjukban élő nem cigányok jelene és jövője pontosan olyan kilátástalan, mint az övék.