Abel, a sokoldalú szuperkém

Nemcsak hivatásának művésze, hanem minden tekintetben zseniális ember. Fest, fényképez, öt nyelven beszél kifogástalanul. Művészien gitározik, kiváló elektrotechnikus, és megélne akár biokémikusként, akár jogászként is. De mindenekfelett tudott és tud valamit, amit kevés ember, mégpedig hallgatni. Védője, James B. Donovan jellemezte így a XX. század egyik szovjet szuperkémjét, Rudolf Abelt. E dicsérő szavak nem véletlenek, hiszen telepített hírszerzőként csak olyan személyek jöhettek számításba, akiknek tökéletes volt a nyelvtudása, magas szintű a szakmai felkészültsége és megkérdőjelezhetetlen a fedése.
A szinte a tökéletességig vitt titoktartás azonban nem könnyíti meg a Rudolf Abel ezredes néven ismertté vált szovjet kém életrajzíróinak a dolgát sem. A különböző forgatókönyvek szinte csak abban egyeznek meg, hogy 1903-ban született, s 1971-ben tüdőrákban halt meg. Az egyik verzió szerint a regényesített formában, de a Stirlitz-dossziéban is felbukkanó Rudolf Abel Alekszander Belov néven látta meg a napvilágot egy kommunista munkás családjában, míg a másik változat szerint William Fischerként született a nagy-britanniai Newcastle-ban, ahova oroszországi német szülők a cári önkény elől emigráltak. Tizenhat évesen felvették egyetemre, ami egyben állampolgárságot is jelentett számára. A baloldali elkötelezettségű család 1921-ben hazatérve Vologdában telepedett le.
Fischer keresztnevét Genrihre oroszosítva belépett a Vörös Hadseregbe, majd az OGPU, a polgári titkosszolgálat vette állományba. Több „kiküldetésen” is volt, így brit állampolgárként Norvégiában, Angliában, majd Galíciában. Ezt követően 1938-ban eltávolítják a szervektől, mert londoni főnöke disszidált, majd 1941-ben reaktiválták. A háború során Moszkvában egy házban lakott a valódi Rudolf Abel hírszerző tiszttel.
Fischer/Belov/Abelt 1946-tól az Egyesült Államokban végrehajtandó feladatra készítették fel. Kétféle változat került forgalomba arról, hogyan jutott Amerikába. Az egyik szerint Andrew Kayotis, volt náci balti-német irataival 1947-ben, míg a másik alapján a New York-i születésű Emil Goldfus cseh származású emigránsként 1948-ban érkezett Kanadán át. New Yorkban festő- és fotóművészként ez utóbbi néven jelenik meg, feladata pedig a szovjet illegális hírszerzés újjászervezése. Az ezt követő évek nagyrészt homályba vesznek, s a következő biztos pont 1957 tavasza, amikor helyettese elárulja az FBI-nak, ki is tulajdonképpen Goldfus. Június 21-én reggel tartóztatták le, alig egy-két órával a szokásos rádióleadás után. A kódokat sikerült eltüntetnie, bűnjel azonban így is maradt.
Harmincévi börtönre ítélték, 1962-ben azonban kicserélték a lelőtt U–2-es kémrepülőgép pilótájával. Moszkvában a hősöknek kijáró tisztelettel fogadták, viszonylagos jómódban élt, és a KGB tanácsadójaként állítólag járt Magyarországon is.