Csomó az elszakadt szálon

Miközben a nagyok a fejük fölött a jövőjükről vitatkoznak, ők húzzák, fújják Fülektől Farnadon át Dunaszerdahelyig. Nekik a csocsó meg a zene a napi valóság, Bartók, a hegedű, a népdalok és a vágy; úgy muzsikálni egyszer, mint a felvidéki hagyományőrzés motorja, Agócs Gergely. A Fonó nyolcvannégyezer euró uniós támogatással indított tehetségkutató programja húsz felvidéki és anyaországi fiatal zenész gálaműsorával zárult tegnap a Sztregova utcában. Zene, határok nélkül.

Tehetséggondozás, utánpótlás-nevelés. Másról sem lehetett hallani az idei táncháztalálkozót kísérő konferencián; sürgősen lendületbe kell hozni minél több népzenei tehetséggondozó programot, ha nem akarjuk, hogy a mesterek tudása átörökítés nélkül elillanjon. Egyesek az elmaradozó fiatal tehetségek miatt aggódnak, Soóky Éva, a Magyarország–Szlovákia határon átnyúló együttműködési program (Zene határok nélkül) vezetője szerint határon innen és túl is bőven akad feltörekvő fiatal muzsikus, csak legyen, aki felkutatja őket.
– Soha nem lehet tudni, egy-egy találkozás a mesterekkel mit ad a fiataloknak. A programot a határhoz közel eső felvidéki és anyaországi településeken hirdettük meg, bevontunk oktatókat, partnereket, s a több körös kiválasztás után elkövetkezett műhelymunkák vége az lett, hogy a gyerekek nem akartak hazamenni – meséli a programvezető. – Sokuknak életre szóló élményt jelent, hogy egy színpadon állhatnak például a program népzenei vonalának motorjával, Agócs Gergellyel – teszi hozzá.
– Tudja, egyéb dolgunk nincs, csomót kell kötni a hagyomány elszakadt fonalára! – summáz a mester egy tálca disznótoros fölött a műsort levezető táncházban. Agócs Gergely a népzenész jelentkezőket zsűrizte és vette kezelésbe a programban, de ő hintette el a táncházmozgalom mint módszer magját néhány évvel ezelőtt Szlovákiában, s közvetve neki köszönhető az is, hogy a szlovák fiatalok magyar táncokat (is) tanulnak Pozsonyban. – No, hát négyen-öten is elegen szoktak lenni egy kisebb fajta forradalomhoz! – veti oda két falat hurka között összegzésképpen.
A Zene határok nélkül már csírájában is szemléletformáló; alapgondolata a regionalitás, kulturális egységre és térségi hagyományőrzésre épít, a nemzetiségi különbségek túlhangsúlyozása helyett. A program célja olyan 12 és 25 év közötti szlovákiai és magyarországi fiatal énekes és hangszeres szólisták felkutatása volt, akik akár népzene vagy komolyzene, akár könynyű, esetleg dzsessz műfajban kimagaslanak a mezőnyből. Hét határhoz közeli településen összesen több mint 200 fiatal jelentkezett, közülük került ki az a húsz, akik azóta Komáromtól Kassán át Győrig több helyen is felléptek. Soóky Éva szerint az anyaországiak inkább a komolyzenében, a felvidéki magyarok a népzenében erősek. Egy farnadi népi énekes, Takács Veronika hangjára már mások is felfigyeltek, Fekete Fannit (Szolnok) pedig épp a gála napján vették fel a Zeneakadémiára, klarinét szakra. A sikeren felbuzdulva az ötletgazdák a program bővítésén gondolkodnak, s ha az uniós bürokrácia is úgy akarja, jövőre felvidéki, vajdasági és anyaországi fiatalok együtt állhatnak színpadra a Fonóban.