Egy New York-i főrendőr példája

New York városát az 1990-es évek elejére olyan bűnözési hullám árasztotta el, a közbiztonság oly mértékben zuhant, hogy lakói számára az élet elviselhetetlenné vált, azonnali és radikális állami beavatkozást követeltek. A probléma természetéből adódóan egy ilyen válság kezelésében kiemelt szerepet kap a rendőrség. Ennek vezetésére 1994-ben egy új, felkészült, megalkuvást nem ismerő főnököt neveztek ki, bizonyos W. J. Bratton urat. Ő és az általa irányított testület két év alatt közel felére csökkentette a bűnözést, megtisztította a metropolist, amely azóta is a világ legbiztonságosabb nagyvárosai közé tartozik.
Eredményeire a szakma világszerte felfigyelt. Ennek köszönhetően hívták őt meg hazánkba is 1997-ben, amikor több fórumon ismertette a titkot: mitől táltosodik meg hirtelen egy bűnüldöző apparátus, milyen csoda kell ahhoz, hogy egy többmilliós városban a bűnözést két éven belül 40 százalékkal visszaszorítsák. Jelen voltam W. J. Bratton egyik előadásán, amelynek legfontosabb téziseit idézem, mert tanulságos, hiszen Magyarországon jelenleg az ilyen típusú problémák is megoldásra várnak.
New Yorkban 1994-ben a bűnügyi és közbiztonsági diagnózis elkészítése után egyértelművé vált, hogy a jogkövető állampolgárok megvédése érdekében a jogalkotóknak, jogalkalmazóknak és a rendőrségnek teljes összhangban kell cselekedniük oly módon, hogy a civil szervezetek és a lakosság szimpátiáját, erkölcsi támogatását is maguk mellett tudják. A politika biztosította a szükséges felhatalmazást és az elkövetőkkel szembeni szigorú szankciókat tartalmazó jogszabályokat, továbbá az optimális anyagi támogatást. Az üzleti szféra terheket vett le a rendőrség válláról azzal, hogy objektumait saját erővel védi. A városlakókat meggyőzték, hogy tegyék félre a mások iránti közömbösséget, figyeljék szomszédaik házát, kocsiját, értékeit, és ha rendellenességet tapasztalnak, értesítsék a tulajdonost vagy a rendőrséget. Természetesen hatályba léptettek – és a mai napig is alkalmaznak – olyan jogszabályokat, amelyek az együttműködő lakosoknak megfelelő védelmet, anonimitást garantálnak.
Felmérték, hogy mely jelenségek irritálják leginkább a lakosságot és hol lehet a leggyorsabb, leglátványosabb eredményeket elérni. Első lépésként megtiltották a koldulás minden változatát, továbbá a hajléktalanok belvárosban, közlekedési csomópontokon, aluljáróban tartózkodását, a gépjárművek szélvédőinek útkereszteződésben történő tisztítását mint illegális szolgáltatást és az épületek falainak, kerítéseknek, tömegközlekedési járműveknek a festését, firkálását. Ez utóbbiban nem a fiatalok önmegvalósítását vizionálták, hanem azt rongálás bűncselekménynek nevezték, és az előzőkben említett elkövetőkkel egyetemben büntetést szabtak ki velük szemben. Szankcióként a szabadságvesztést, az elzárást vagy a kitiltást foganatosították. Természetesen a büntetés kiszabását eredményes felderítő-, nyomozati és vizsgálati munka előzte meg. Röviden: az érintett körbe tartozó jogsértőket összeszedték, eltüntették őket a közterületekről, és megakadályozták (megelőzték) a további deviáns magatartásukat. A város közrendjének helyreállítása során megdöbbentő adatokkal szembesültek: kiderült, hogy mindössze 75 ember alkotja a 3-4 fős mobil csoportokból álló erőszakos autó-ablak mosó társaságot, amely egy bűnszervezethez tartozott, s autósok millióit tartotta éveken át rettegésben.
New York életének térfigyelő kamerákkal történő ellenőrzését kifejlesztették, ez a kontroll folyamatos, csakúgy, mint a gépkocsizó, gyalogos és lovas járőrök közterületi jelenléte. Az utcákon, parkokban hangoskodó, másokat megbotránkoztató viselkedésű személyeket perceken belül lekapcsolják, előállítják. Ott a garázda magatartás tekintetében nem fogadják el hivatkozási alapként, hogy „ilyen a természetük”. Egyértelmű, hogy a térfigyelő kamerák, a rendőri jelenlét és a rablások, autólopások számának csökkenése egymással összefüggnek.
A közterület megtisztítása a prostituáltak és a drogárusok kivonásával folytatódott. Ez már kőkemény, áldozatokkal is járó munka volt, hiszen a hazai és külföldi szervezett bűnözéssel, maffiacsoportokkal szemben kellett harcolni. Felismerték, hogy a klánok felszámolása a gazdasági bázisaik szétzúzása révén hozhat eredményt. A jogalkotók és az igazságszolgáltatás ebben is partnerek, hiszen New Yorkban (tulajdonképpen az USA egész területén) nincs annak jogi akadálya, hogy a bűncselekményből származó, majd átmosott pénzen a kétéves unoka nevére vásárolt ingatlanokat, egyéb értékeket az állam elkobozza.
A Bratton által kidolgozott stratégiának további fő fejezeteit alkották: az erőszak – különösen a fiatalok által, illetve sérelmére elkövetett – megfékezése, a város útjain a közlekedéssel kapcsolatos rendteremtés és nem utolsósorban a rendőri korrupció kiirtása. 1994-ben a New York-i rendőrség 38 ezer hivatásos rendőrből és nyolcezer közalkalmazottból állt. A korrupció felszámolása végett létrehoztak egy 700 fős belső elhárítási irodát, amely jó néhány rendőrről derítette ki, hogy áruló, informálja az alvilágot, vagy csak szimplán korrupt, megvehető gazember, aki 100-200 dollár fejében elengedi a közlekedési szabálysértőt.
Ma már nem Bratton úr a New York-i főrendőr, de a nevéhez köthető modell számos országban követésre talált. New Yorkban 1996 és 2001 között – a korábbi évekhez képest – szinte idilli állapot jellemezte a közbiztonságot. A városban tartózkodók az esti színházi előadás után nyugodtan sétálhattak még a Central Parkban, hiszen a negyvenezer fős rendőri apparátus vigyázott rájuk. 2001-ben egy addig nem tapasztalt, új típusú félelem, a terrorizmus okozta rettegés jelent meg a World Trade Center ikertornyainak lerombolása miatt. Félelemben nem lehet élni, ezért szükségessé vált a rendőrség és a lakosság szorosabb együttműködési stratégiájának kidolgozása. Hogy ez mennyire jól sikerült, azt bizonyítja a 2010. május 2-án történt rendkívüli esemény elhárítása, amikor New York legforgalmasabb részén, a Time Square 46. utcájánál egy autóba helyezett robbanószerkezetre figyelt fel azonos időben egy kereskedő és egy rendőr. A hatóság a környéket percek alatt lezárta, majd az ott tartózkodó ezreket rövid időn belül tervszerűen evakuálta. A pokolgépet hatástalanították, a tettest napokkal később elfogták.
A köztörvényes bűncselekmények, illetve a közbiztonság tekintetében 1996-ra elért eredményeket a New York-i rendőrség változatlanul tartja, illetve tovább javítja: például 1993 és 2010 között az emberölések száma 60 százalékkal csökkent. Érdekes, hogy bár a büntető jogszabályok szigorúak, az eredményeket nem a bebörtönzöttek számának növelésével, sokkal inkább azzal érték-érik el, hogy a nagy létszámú rendőri erők közterületi jelenlétével, a megelőzéssel, a felderítőmunkával folyamatos nyomás alatt tartják a bűnözői réteget, amelynek tagjai közül sokan más államba teszik át működési területüket, vagyis kiszorítják őket.
Az eredmények szinten tartásához szükséges a rendőri szervezetek megfelelő logisztikai ellátottsága is. A filmekben is látható vezetési pontok, informatikai rendszerek, adatbázisok, híradás-technikai eszközök, helikopterflotta stb. a valóságban is létező elemek. 2009. decemberben kezdték el az egymilliárd dollár költségvetésű beruházást, a világ legnagyobb és legmodernebb rendőrségi központjának építését, amelyet 2013-ban adnak át.
A bűnüldözésben és a közbiztonság megteremtésében elért sikerek vitathatatlanok, ennek ellenére veszélyes volna kényelmesen hátradőlni, hiszen a nemzetközi kábítószer-kereskedelem nem kerüli ki New Yorkot sem. A drogbiznisz akkora pénzeket rejt, hogy még évtizedekig munkát ad a világ összes rendőrségének. New York város rendőrsége, amelynek élén jelenleg R. W. Kelly áll, természetesen minden törvényes eszközt bevet a drogmaffia ellen. Ebben segítséget jelent számukra többek között a város központját fenntartó ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala is, amely szervezet a kábítószerek és a nemzetközi bűnözés elleni harc globális szereplője.
Amint arra írásom elején utaltam, hazánkban is észlelhetők a lakosság nyugalmát zavaró kriminogén tényezők. Nálunk is elérkezett az ideje, hogy erős és határozott állami beavatkozással, szigorú büntetőjogi normák megalkotásával (például három csapás törvény), szervezett és nagyobb létszámú rendőri erő alkalmazásával a hatalom morzsolja fel az alvilág erőit, s ezáltal biztosítsa a polgárok nyugodt életét. Jó hír, hogy a kormány a gazdaság talpra állításával egyidejűleg a közbiztonság megteremtésének is prioritást ad. Bizonyos, hogy ezen programpontjait – világnézeti hovatartozásától függetlenül – minden törvénytisztelő magyar állampolgár támogatja.

A szerző nyugalmazott rendőr ezredes,
rendőrségi főtanácsos