G20: magyarázó visszhangok

Nem születhetett egyetértés a bankadóról a G20-csúcsértekezleten, mert a részt vevő államok más-más cél érdekében közelítettek a kérdéshez – hívja fel a figyelmet a sokak által kudarcosnak ítélt tárgyalássorozatról a Concorde elemzőcsoport. A világ nagy gazdaságai eltérő utakat keresnek a válságkezelésre, aligha lesz közös recept.

Utólag visszatekintve úgy tűnik, hogy a közvélemény sokkal többet várt a G20 (a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az EU-t tömörítő szervezet) hét végi értekezletétől. Sokan értékelhetetlennek nevezték az elért eredményeket, s kiderült, hogy alapvetően másként képzeli el a gazdasági válságból való kilábalás útját Európa és az Egyesült Államok. Míg a vén kontinens vezetői, élükön a német kancellárral a nadrágszíj összehúzásában látják a megoldást, az Egyesült Államok és Obama elnök az élénkítésre voksol.
A jelenleg napirenden lévő kérdések között egy olyat sem találni, amelyben globális egyetértés lenne – mutatott rá Kovács Krisztián, a Concorde Értékpapír Zrt. elemzője, külön kiemelve, hogy a „globális” alatt a praktikusan hárompólusúvá vált – Egyesült Államok, EU, Kína közötti – érdekegyeztetést kell érteni. A gazdaságpolitika fő irányai szétváltak. Az amerikai politika továbbra is rövid távú növekedésre optimalizál, de nem folytat extrém monetáris enyhítést. Európa az államadósság-problémára összpontosít, megszorít és nem nyúl a pénznyomtatás eszközéhez. Kína a bankrendszerének kézi vezérelt hitelezési aktivitásával és erős regulációval igyekszik egyensúlyozni a növekedés és az infláció szempontjai között, a protekcionista árfolyam-politika folytatásával pedig az exportdinamika fenntartását szeretné elérni egy gyenge konjunkturális környezetben is – áll az elemzésben.
Ebben a felállásban nem sikerült egységes álláspontot kialakítani a több ország által is tervbe vett bankadóról sem. A Concorde szerint e kérdésben az európai vezetők egységes álláspontot tudtak ugyan képviselni, de a motivációk részben eltérnek. Míg a frissen hivatalba lépett brit kormány egyszerűen a költségvetési stabilizáció eszközének tartja a banki adót, addig német és francia részről egy olyan válságalap feltőkésítését tervezik ebből az adóból, amely a következő pénzügyi válság esetén a bankrendszer állami megsegítésének forrása lehet. Kína a bankrendszerének kézi vezérelt hitelezési aktivitásával és erős regulációval igyekszik egyensúlyozni a növekedés és az infláció szempontjai között, a protekcionista árfolyam-politika folytatásával pedig az exportdinamika fenntartását szeretné elérni egy gyenge konjunkturális környezetben is. Japán és Kína elzárkózott a G20-csúcson a banki különadótól több kisebb gazdasággal egyetemben.
A Concorde szerint ebből az következik, hogy lesznek regionálisan alkalmazott, leginkább mérlegfőösszegre kivetett banki különadók, de a globálisan összehangolt, nemzetközi válságalapot feltőkésítő tranzakciós adó ötletének megvalósítására belátható időn belül semmi esély sincs – igaz, a téma a G20 következő, az év végén Szöulban rendezendő csúcstalálkozóján újra felmerülhet.
Vezércikk a 7. oldalon