Helytartók

A magukat szocialistáknak nevező Mesterházy Attiláék mindent megtesznek azért, hogy elveszítsék maradék szavazóikat. Az MSZP tegnap egyértelműen lecövekelt a világbanki diktátumok mellett. Mesterházy tegnap a parlamentben képes volt arra a verbális mutatványra is, hogy úgy adta elő mondandóját, mintha a forint árfolyamának védelmében és a másfél millió devizahiteles mellett emelte volna fel a szavát. Mintha tényleg amnéziát kapott volna a szocialisták újdonsült elnöke. Vagy tényleg elfelejtette, hogy a kockázatos devizaalapú hiteleket az ő kormányzásuk idején vették fel százezrek, akkor, amikor a pénzügyi felügyelet és a pénzügyminisztériumi illetékesek, valamint a jegybank monetáris tanácsába beültetett Gyurcsány-delegáltak hallgattak, mint halak a szatyorban.
Félreértés elkerülése végett: ezek mögött a hitelek mögött egy fillérnyi deviza sem volt, csupán az okos bankok előre látták, hogy Gyurcsányéknak az államadósságot a végtelenségig növelő és az egymás után bevezetett megszorítócsomagokkal a gazdaságot leültető politikája milyen hatást fog gyakorolni nemzeti valutánk árfolyamára, és ezért az előre jól látható forintgyengülésre játszva, külföldi devizához kötött, akkoriban sokkal kedvezőbb kamatfeltétel mellett helyezték ki hiteleiket a várható extraprofit reményében. Amikor pedig beütött a krach, a kereskedelmi bankok nagy részének esze ágában sem volt tovább hitelezni a magyar gazdaságot. Ehelyett kockázatmentesen a jegybankban fialtatták fix kamatra a pénzüket, hiszen a Simor jegybankelnök vezette monetáris tanács pénzpolitikája erre ösztönözte őket. A megtévesztő módon szocialistának nevezett párt pedig végignézte, hogy küldik padlóra a trükkös pénzügypolitikával az egész országot.
Mesterházyék szerint szépen meg kellett volna állapodni a világbankos küldöncökkel. Hagyni kellett volna, hogy az elmúlt években – a gazdasági világválság kellős közepén is – az extraprofitot százmilliárd forintos nagyságrendben bezsebelő bankok megússzák a közteherviselést. Sőt, az ő áldozatvállalásuk helyett inkább újabb mélyre ható megszorításokkal a lakosság zsebéből kellett volna kitermelni azt a kétszázmilliárdot, amit a kőbe vésett 3,8 százalékos hiánycél teljesítése megkövetel. A Rosenberg úr által vezetett küldöttséget egyébként teljesen hidegen hagyta, hogy a magyar minimálbér környékén tengődő milliók életére milyen hatással lenne egy ilyen lépés. Az uniós delegáltakat is jobban érdekelte ennél az, hogy milyen hatással lesz a jegybank függetlenségére, ha Simor jegybankelnök úrnak a jövőben kétmillió havi fix gázsival kell megelégednie. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem azért szakadtak félbe a tárgyalások, mert az Orbán-kormány nem hajlandó olyan intézkedéseket hozni, amivel tartani lehet a 3,8 százalékos deficitet, hanem csupán a módszer nem tetszik a hitelezőknek, az, hogy a jelenlegi politikai hatalom a bankokra is akar rakni a terhekből. Egy ilyen helyzetben – amelynek kialakulásáért ráadásul a parlamenti pártok közül kizárólag csak a szocialistákat terheli a felelősség – az MSZP részéről eléggé visszataszító tovább ácsingózni a helytartói szerepre.
Várható, hogy a következő napokban bizonyos pénzügyi körök elégtételt vesznek a határozott érdekérvényesítő lépésünk miatt. Ugyanakkor nekik is pontosan tudniuk kell, hogy a befektetésük Magyarországon biztonságban van, mi mindig megfizetjük adósságainkat busás kamatokkal megfejelten.
Most tudomásul kell venniük, a nadrágszíj tovább nem húzható, hagyniuk kell, hogy egy kicsit regenerálódjanak az adósok.