Hőség, riadó!

Sokadik napja fő az ország a saját levében, akkora a hőség, hogy még aludni sem lehet éjszaka. Aki ablakot nyitna, annak a szúnyogokkal gyűlik meg a baja, a légkonditól allergiásak leszünk, marad a fetrengés az izzadságban. Akinek déli fekvésű, netán tetőtéri lakása van, annak bizonyára nagyon kellemes lehet késő ősszel vagy tavasszal, de pár éve elviselhetetlen lett a nyár.
Nem csak itt van kánikula, Ázsiában megdőlt a kontinens alig másfél hónapja mért melegrekordja is, miután a kuvaiti Mitribahban 54,3 fokot mutatott a hivatalos meteorológiai állomáson a mérőegység a szabványosan, két méter magasban elhelyezett hőmérőházban. A világrekord (a líbiai Al ’Aziziyahban 1922. szeptember 13-án a hőmérséklet elérte az 57,8 fokot) egyelőre tartja magát, de gyaníthatóan nem sokáig. A magyar rekord sem túl régi: 2007. július 20-án Kiskunhalason 41,9 fokot mértek.
Az amerikai éghajlati adatok országos központja azt állítja, még soha nem mértek olyan meleget a hőmérsékleti adatok feljegyzésének kezdete, 1880 óta az év első öt hónapjában, mint az idén. A föld és az óceánok kombinált átlagos felszíni hőmérséklete januártól májusig 0,68 Celsius-fokkal haladta meg a XX. századi átlagot.
Nemcsak a meleggel van baj, hanem mással is – egész egyszerűen olyan jelenségeknek vagyunk tanúi, amelyek eddig csak más égövekre voltak jellemzők. A Székelyföldön például ezekben a napokban özönvízzel társított kánikula van. Naponta érkeznek hírek arról, hogy egy-két óra alatt félméternyi csapadék zúdult le kis területre, akár a trópusokon. Ez ellen sem gáttal, sem mással nem lehet védekezni, hiszen nevenincs patakok duzzadnak hatalmas folyókká, magukkal ragadva mindent, ami az útjukba kerül. Magyarországon is egyre gyakoribbak a hasonló jelenségek, de a legnagyobb bajt szintén a Székelyföldön okozta 2005 augusztusában, amikor tizenhat emberéletet is követelt az áradás.
Újra kell gombolni a kabátot, az élet szinten minden területén az építőipartól az orvostudományig. Az elmúlt évtizedekben például megkétszereződött itthon a melanoma előfordulása, a bőrelváltozás elsősorban az erős napsütés következménye. Új, különféle betegségeket terjesztő szúnyogfajok bukkantak fel nálunk is, és a klímaváltozás számlájára írják a korábban csak Afrikában ismert betegségek európai megjelenését is. Át kell gondolni az agrárstratégiát, az ivóvíz-gazdálkodást, az energiapolitikát és szinte mindent a megváltozó világban.
Nem csak a világban, magunkban is rendet kellene tenni. Egy erdélyi kolléga, Fábián Kornélia a székelyföldi árvizet taglaló interjúkötetét a következő sorokkal fejezte be: „Elvakultunk, de nem a régi szép nyarak augusztusi csillaghullásától, hanem a hamisan fénylő tudattól, hogy mindenhatók vagyunk. És most nehéz elhinni, hogy van nálunk hatalmasabb erő. Alázat és bölcsesség kellene belátni, hogy a »megbolondult« időjárás csak a »megbolondult« ember nyomait követi. A természet azt lélegzi be, amit mi kilélegzünk, s lélegzetünk anyaga az, amit lelkünkben hordozunk. Mert nézzünk csak magunkba: belső életünk évszakaiban nyár-e a nyár még, és tél-e a tél? Érdemes lélekbúvár módjára megnézni: vajon a fénylő nap melegével szimbolizált szeretet helyét bennünk nem vette-e át valami, amitől a kinti világban nagy esők jönnek?
Miközben ezeket írom, jól tudom: Hodgyában az árvízkárosult Irma néni, Farkaslakán Mariska néni és a hozzá hasonló munkálkodók nem töprengenek ezeken a kérdéseken. Ők csak elmondják a maguk megszokott imáit reggel és este, hogy mentsék a világot Udvarhelyszéktől New Orleansig.”