A balatonfüredi erőpróba után egy hónappal egy másik nemzetközi eseményen is megmutatja majd tudását pilótánk: Kecskeméten a katonai gépek kavalkádjában is láthatjuk bemutatóját. Ez persze a közös szponzornak is köszönhető, hiszen a MOL nemcsak Veres Zoltán támogatásával segíti az „égi motorosokat”, de az augusztus 7–8-án Kecskeméten megrendezésre kerülő nemzetközi repülőnapon és haditechnikai bemutatón is MOL üzemanyaggal repülnek majd a gépek.
– Honnan jött az ötlet, hogy Magyarországon kellene egy ilyen nemzetközi műrepülő-versenyt rendezni?
– A pilótatársakkal beszélgettünk arról, hogy szükség van egy olyan versenyre, amely az indulók számára is élvezhető, nem pedig olyan stresszel dúsított viadal, mint amilyeneket rendeznek mostanában a nagyvilágban. A közönséget is szeretnénk jobban kiszolgálni, számukra egyszerűen érthető, igazi látványosság produkálása volt a cél.
– Miért pont a Balatonon kapott helyet ez a légi viadal?
– Többször repültem már a Kékszalag megnyitóján. A Balaton-kerülő vitorlásverseny egy fantasztikus rendezvény, 500-600 hajó indul ott, ezért merült fel az a gondolat, hogy ezt a két eseményt ötvözni lehetne, kiterjesztve az eseményt a 3. dimenzióra. És remélem, rajtunk nem fog múlni a szórakoztatás! Nyolc pilóta indul a versenyen, a magyar színeket én fogom képviselni.
– Milyen feladatok lesznek?
– Három számból áll a verseny. A légi triatlon első megméretése a szinkronműrepülés. A feladat során egyszerre két pilóta a balatonfüredi kikötő vize felett ugyanazon programot repüli fej fej mellett, szinte szinkronban. A futamot a kijelölt pályát rövidebb idő alatt teljesítő, gyorsabb versenyző nyeri meg, a közönség jól láthatja majd a befutók közötti különbséget. A második feladat a ballonvadászat. Ennek során a versenyző kérésére felbocsátják a héliummal telt ballont. Amikor a lufi közel kétszáz méter magasságra ér, a pilóta megpróbálja „levadászni”. Ezt hívhatnánk akár műrepülő agyaggalamb-lövészetnek is. A közönség számára itt is látványos és azonnal tapintható az eredmény. A legtöbb léggömböt elsőre levadászó pilóta a szám bajnoka. A harmadik feladat pedig a freestyle-műrepülés. A versenyző saját maga által összeállított három-öt perces szabad stílusú koreográfiát mutat be a maga által választott zenére. Ennek a számnak a győzteséről 50 százalékban a bírók döntenek, 50 százalékban pedig a nézők SMS-ben vagy szavazólapon gyűjtött szavazatai. Igyekeztünk a feladatokat úgy összeállítani, hogy a pilótáknál egy széles spektrumú tudást mérjen fel, a közönség számára pedig izgalmas, könnyen érthető, sőt interaktív legyen.
– Mennyiben segít önnek a mostani repülőgépe abban, hogy megvédje tavalyi címét?
– Ez az MXS típusú gép a szívem csücske. Szénszálas technológiával készült, amely száznegyven kilóval könynyebb, mint a korábbi gépem. Ez olyan generációs különbséget jelent a régi és az új repülőm között, mint a Forma–1-ben az elmúlt 10 év fejlesztése, vagy talán még ennél is nagyobbat. Ezt a gépet nem engedhettem volna meg magamnak, ha a MOL nem vállal jelentős szerepet a megvásárlásában, így a cég segítségének is köszönhető, hogy mióta ezzel a géppel repülök, minden versenyről éremmel tértem haza, így ezen a versenyen is reménykedem a jó eredményben
– Mikor versenyzett utoljára?
– Idén januárban, az Egyesült Arab Emírségekben lévő Al-Ainban indultam az Aero GP-n. Egzotikus, sivatagi környezetben igazi kihívás volt.
– És nem utolsósorban nyert…
– A dobogón a dél-afrikai Nigel Hopkinst és a spanyol Castor Fantabát előztem meg. Mivel az évek során ezzel elértem a kellő számú győzelmet, véglegesen nyerhettem el a Repülő Ászok Világbajnoka címet, a vádorkupával együtt. Közvetlenül a verseny előtt pedig a dubai Pálma-szigeten repültem az ejtőernyős-bajnokság nyitóünnepségén, ami szintén felejthetetlen élmény volt.
– Mint minden pilóta, ön is a légi bemutatók szerelmese. Mikor volt az első légi show, amelyet láthatott öntől a közönség?
– Ha jól emlékszem, akkor 1989-ben debütáltam, ’88-ban lettem válogatott kerettag, és rá egy évre a békéscsabai Európa-bajnokságon jól szerepeltem, és ennek kapcsán ért az a megtiszteltetés, hogy részt vehettem a budaörsi repülőnapon. Ott volt az első légi bemutatóm. Egy előre jól begyakorolt kötött programmal rukkoltam elő, megfelelő magasságkorlátot tartva, azért, hogy ha a nagy lámpaláz miatt hibázom, akkor maradjon még hely a javításra.
– Egy héten általában hány bemutatót repül?
– Hétvégenként mind itthon, mind külföldön számos repülőnapot szerveznek, ezekre gyakran kapok meghívást. Megtiszteltetés ezeken a bemutatókon részt venni, gyakran járok a Felvidékre, Erdélybe is. Sokszor az átrepülésekkor is hatalmas élményben van részem, gyönyörű, történelmi tájak fölött repülök, megcsodálhatom a levegőből a trencséni várat vagy Déva várát, körberepülhetem a világosi fegyverletétel helyét. Az a baj, hogy legtöbbször elfelejtek fényképezőgépet vinni magammal, sokszor jó lenne ezeket az élményeket másokkal is megosztani, amelyek mélyen beivódnak az emlékeimbe.
– Több Guinness-rekord fűződik a nevéhez. Mit jelentenek önnek ezek a csúcsok?
– Igazából nem tartom a rekordokat sporteredménynek. Ez egy olyan kihívás, egy olyan „játék”, amelyben mindig szívesen kipróbálom magam.
– Melyek ezek a rekordok?
– Volt olyan, amelyikben epizódszereplőként vettem részt, gondolok itt a Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőrrel a Lánchíd fölött bemutatott, nyaktörő mutatványra, ahol csak anynyi volt a dolgom Ardai Andrással egy duplafedeles gépben, hogy tartsuk a stabil helyzetet és a lehető legsimábban repüljünk. Gulyás Kiss Zoli egy széken ült kint a repülő felső szárnyán és egy helikopter csúszótalpára kapaszkodott át 50 méter magasságban, ejtőernyő nélkül. Persze olyan rekord is fűződik a nevemhez, amelyet műrepülőgéppel értem el.
– Ez az orsós rekord?
– Pontosan. Bár eredetileg nem ez volt a cél. Bánhidi Antal a repülés hőskorában egy saját maga által épített géppel körberepülte a Földközi-tengert. Ennek a nagy tettnek a 70 éves évfordulóján szerettem volna ugyanezt az útvonalat végigrepülni, de sajnos több országba nem kaptam berepülési engedélyt, ezért úgy döntöttem, hogy Egerben 70 folyamatos orsót csinálok (az orsó az a manőver, amikor a gép a hoszszanti tengelye körül teljesen átfordul – a szerk.). Miután végeztem az orsókkal, éreztem, hogy egypárat még tudnék csinálni. A későbbiekben meghívtak Al-Ainba, az Arab Emirátusokba a világ egyik legnagyobb repülőnapjára, ahová szerettem volna valamilyen különleges dolgot vinni, így felajánlottam Guinness-kísérletnek az orsózást, immár a 70-es szám korlátja nélkül. A szervezők annyira megörültek, hogy kihívták a Guinness képviselőjét, és végül 408-nál állt meg a repülőgép forgása, ez most a hivatalos rekord.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!