Legyek urai

A három csapásnak nevezett törvényjavaslat-csomag egyik passzusa kiemelt védelmet nyújtana a pedagógusoknak. A tanár elleni inzultusért nagyobb büntetés járna, mint ha valaki a miniszterelnökre támad. Az iskolai erőszakról csak a kétezres évek elejétől állnak rendelkezésre hazai kutatási adatok, így nem tudható, hogy a jelenség valóban új, vagy csak a média nagyította fel az utóbbi időben.

Kiberzaklatás
A cyberbullying tudományos definícióját Dan Olweus norvég pszichiáter alkotta meg a hetvenes években. Eszerint a bullying rendszeres, a szándékos károkozás céljából elkövetett tevékenység, amelyik mindig egy alárendelt szerepben lévő áldozat ellen irányul. A zaklató és az áldozat állandó személy. Az Egyesült Államokban a cyberbullyinggal is foglalkozó Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács mindenfajta online zaklatást így nevez, és felmérése szerint az amerikai diákok 43 százaléka volt már áldozata ilyesminek. Az arány fokozatosan nő.
A bántalmazási formák közül a leggyakoribb a verbális agreszszió (szidalmazás, gúnyolás), ezt követi a kiközösítés, a rosszindulatú pletykálkodás, majd a verés, fizikai bántalmazás, a cyberbullying mindezeknél ritkább. Az Európai Unió több útmutatót fogalmazott meg arra vonatkozóan, mit tegyen az online bántalmazás áldozata. Hagyja figyelmen kívül a zaklatást, archiválja a bizonyító anyagokat (mentse el az sms-t, e-mailt, készítsen képernyőmentést az őt sértő weboldalról, hozzászólásokról), és kérjen segítséget a környezetétől vagy a hatóságtól.

Ha valaki tanárt bántalmaz, vagy erőszakkal, fenyegetéssel akadályozza munkájában, a kormány törvénytervezete szerint egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, ha pedig csoportosan vagy fegyverrel támadnak pedagógusra, kettőtől nyolc évig terjedő börtönnel sújtanák a tetteseket. A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete szerint két és fél millió szülőre vetítve elhanyagolható az évente nyolc-tíz esetben előforduló tanárverés, ami persze a szervezet szerint sem teszi indokolatlanná a tanárok kiemelt védelmét.
Az iskolai erőszak talán legnagyobb figyelmet kiérdemlő, ám legkisebb esetszámú megnyilvánulása a tanárok fizikai bántalmazása, amely a jelenségnek csupán két-három százaléka. Sokkal gyakoribb, mondhatni, mindennapos a diákok egymás közötti agressziója. Ez derült ki a június elején a szociológiai társaság oktatásszociológiai szakosztályának Erőszak az iskolában és az iskola körül címmel rendezett konferenciáján is, amelyen négy előadás összecsengő tanulsága: a legrosszabb a helyzet a szakiskolákban. Ugyanakkor a Corvinus Egyetem Viselkedéskutató Központjának kutatója, Paksi Borbála felhívta a figyelmet, hogy az iskola világában nem központi kérdés az agresszió, ennél sokkal nagyobb gondot okoznak az oktatáshoz kapcsolódó problémák, a nem készülés, a lógás, a tanulási kedv hiánya. Gyurkó Szilvia, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa arról beszélt, hogy a kisgyermekek kriminalizálása helyett inkább a gyermekvédelemre kellene nagyobb erőket fordítani. Az utóbbi időben ugyanis erősödnek az érvek, hogy a büntethetőség korhatárát tizenkét évre kellene leszállítani. Gyurkó kitágította az iskolai erőszak fogalmát, amelybe beletartozik a gyermekek egymás közötti és felnőttekkel szembeni erőszakos cselekménye éppúgy, mint a tanárok gyermekek elleni agressziója. Bár a kutató szerint felmérni sem lehet az iskolai bűncselekmények számát, hiszen az adott intézménynek nem érdeke, hogy nyilvánosságra kerüljön az eset, az tudható, hogy magasan vezeti a mezőnyt a vagyon elleni bűncselekmény (70 százalék). Gyurkó azt érzi a legnagyobb gondnak, hogy nem feldolgozzák, hanem hárítják a problémákat. Példaként hozta fel azt a médiában is nagy visszhangot kiváltó esetet, amikor egy fővárosi szakiskolában egy diák a katedrán álló idős tanárát bántalmazta. A tanárverés képeit telefonjával rögzítette az elkövető egyik társa, és közzétette a világhálón. A bántalmazót és a felvételt készítő diákot egyaránt eltanácsolták az iskolából, az osztályfőnököt fegyelmivel bocsátották el – erről nem tájékoztatták a diákjait. Az osztálylétszám tizenegyről hétre csökkent, mert több szülő elvitte a gyermekét. Az esetet tehát, vonta le a következtetést a kriminológus, nem feldolgozták, hanem elsimították.
Demeter Endre és Lakatos Zsombor szociológus vizsgálatai azt mutatták ki, hogy az agresszív viselkedésformák közül a legmagasabb arányú, 69 százalékos a kiabálás, káromkodás, ez jellemző a tanárral szembeni erőszakos viselkedésre is. A felmérés szerint egyértelmű, hogy a fiúk az agresszívabbak, a szakközépiskolákban inkább a verbális, a szakiskolákban inkább a fizikai agresszió a jellemzőbb. Ennek legjobb ellenszere a tanári igazságosság, a diák és a tanár személyes kapcsolata. A minták vizsgálatából kiderült, hogy mind a családi, mint a baráti körnek szerepe van egy gyermek fejlődésében, de a békés és agresszív osztály között egyértelműen kimutatható a családi élet minőségének hatása. Lannert Judit, a Tárki kutatója azt emelte ki előadásában, hogy az iskola nem kap megfelelő külső szakmai segítséget az erőszakos jelenségek megoldására, pedig erre igényt tartana.
Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala tavaly rendelte meg azt az agressziókutatást, amelynek eredményét Iskolai veszélyek összefoglaló címmel adta közre, szerkesztette egybe Sáska Géza oktatáskutató és Hajdu Gábor szociológus. Hajdu Gábor vállalkozott arra, hogy összefoglalja e kutatás eredményeit. Mint elmondta, csak a kétezres évek elején kezdődtek meg az iskolai agresszióval kapcsolatos vizsgálódások, a sajtó figyelmét azonban a Maugli-eset keltette fel (a Romániából szökött tizenkét esztendős fiú 2008. január elején provokált, majd megkéselt mp3-as lejátszójáért egy fiatalt a Blaha Lujza téren). A kutató szerint az iskolai agresszió a felmérés adatai alapján nem olyan mértékű, mint ahogy a sajtó tálalja, ugyanakkor valóban nagyobb problémát jelenthet, mint a korábbi évtizedekben, bár erre nézve nem rendelkezünk összehasonlításra alkalmas adatokkal. Az egyik lehetséges ok az, hogy a fiatalokat tizennyolc éves korukig benn tartják a közoktatásban, tehát ma azok is az iskolapadban ülnek, akik régebben az iskolán kívül verekedtek.
A kutató azt mondja, változott a társadalmon belül az erőszak iránti érzékenység is, hisz valamikor a szomszéd is lekeverhetett egy pofont a gyereknek, ma meg már nem szokás a családon belül sem a testi fenyítés. Közben az agresszió vonzó lett, hiszen erőt sugároz, és ennek érvényesítésére természetes a vágy olyan hierarchikus környezetben, mint az iskola. Ez lehet a forrása a diákok egymás közötti erőszakos viselkedésének, a tanárok elleni fellépésüknek pedig az, hogy a társadalomban változott az idősebbek megítélése. Ma nem képzelhető el, ami évszázadokig természetes volt, hogy egy unoka magázza a nagyszülőjét.
Arra a kérdésre, hogy ha ilyen sok ellentmondásos érték él egymás mellett a társadalomban, van-e lehetőség rá, hogy az agresszió, benne az iskolai agresszió ne váljon elviselhetetlenné, a tanítás gátjává, Hajdu Gábor azt válaszolta: minden kutató arra a következtetésre jutott, hogy alapvetően az emberi viszonyok rendezésében rejlik a megoldás. Ahol jó a tanár-diák viszony, ahol van kapcsolat szülő és iskola között, ahol a szülők ismerik gyermekeik baráti körét, ahol a tanárnak és az iskolának nagyobb a tekintélye, és ahol nem a hierarchiába vetett hit a rendező elv, ott jóval kisebb az agresszivitás mértéke. Az alternatív iskolákban például Hajdu szerint a diákok, mivel részt vesznek a szabályok kialakításában, jobban be is tartják őket. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy a diák azonosuljon az iskola értékrendjével. A szigorú büntetés azonban, mondja a kutató, biztosan nem visszatartó erő.
Csekély számuk és sajátos diákkörük miatt az alternatív iskolák mintái nem tekinthetők reprezentatívnak. A további felmérésekből kiderült, hogy a tanárok alapvetően biztonságban érzik magukat az iskolákban, az iskolai agresszió mértékében nincs különbség főváros és vidék, annál nagyobb viszont az egyes iskolatípusok között. Kiemelkedik az esetek számát tekintve a szakiskola, a legkedvezőbb arányokat a gimnázium produkálta. Ugyanakkor, mutatott rá Hajdu Gábor, egy másik kutatásból az is kiderült, hogy a tanárok hetente ötven órát dolgoznak a kötelező negyven helyett, miközben társadalmi és anyagi megbecsülésük alacsony. Ennek következtében nem a legrátermettebbek mennek a pályára, hanem azok, akik jobb híján választják ezt a hivatást. Ha ezen változtatni akar és tud a politikai hatalom, ha a tanári pálya jól fizetett és megbecsült lesz, és valóban a legjobbak választják, az a magyar közoktatás jövőjét is kedvezően befolyásolja.
A kutatók véleményét nyilván kevéssé méltányolják azok a fiatalok, akik maguk is zaklatás áldozatai lettek az iskolában. Az a tizenhat éves szakközépiskolás fiatalember például, aki rejtegette szorongását, amíg tudta, de végül mégiscsak kitört belőle anyja előtt a sírás. Akkor derült ki, hogy néhány osztálytársa rendszeresen gyötri, elveszik a tízóraiját, gúnyolják, megalázzák. Az egyik esetet rögzítették és az internetre is feltették. A nagy nyilvánosság előtti megszégyenítés még jobban fájt a fiúnak, csak akkor nyugodott meg, amikor a felvétel eltűnt a világhálóról. Végül tisztázták az ügyet a szülők, az igazgató és az osztályfőnök közreműködésével, a fiú maradt a közösségben, és azóta nem számolt be otthon újabb inzultusokról.
A történet nem akkora horderejű, hogy megérne egy újságcikket, ám mindennapos. A legyek ura óta tudjuk, hogy a gyermekek között is kialakulnak a hierarchikus viszonyok, és az erősek, illetve agresszív hajlamúak gyorsan megtalálják az áldozat típusokat. Mindenképpen új azonban az internetes zaklatás, a cyberbullying, amely a világháló széles nyilvánossága előtt felerősíti a szenvedést. Amerikában már tinédzser-öngyilkosságok jelzik a terjedését. Az áldozat gyötrése nemcsak személyesen, hanem mobiltelefonon és interneten keresztül is zajlik, így nincs esélye a menekülésre. A legismertebb, öngyilkossággal végződött amerikai eset a 13 éves Megan Meieré: egyik barátnőjének anyja, aki a szomszédjában is lakott, tinédzser fiúnak kiadva magát a bizalmába férkőzött, majd durván szakított vele. A lány nem tudta elviselni a szakítást. Floridában is egy 13 éves lány, Hope Whitsell akasztotta fel magát, mivel volt barátja intim fotókat tett közzé róla, ami sorozatos gúnyolódások célpontjává tette diáktársai körében. Magyarországon hasonló tragikus esetről még nem adtak hírt. A jelenség azonban terjed.