A döntéssel több száz munkahelyet lehetne megmenteni. Az állami szerepvállalás technikáját most dolgozzák ki. A Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkárságán külön munkacsoport alakult e célból. A szerepvállalás mértéke az egyszerű bankgaranciától az állami tulajdonú vállalat létrehozásáig terjedhet.
Az 1893 óta termelő üzem a 2000-es évek elején került lejtmenetbe. Az akkor még 1500 embernek munkát adó vállalat, rossz gazdasági döntések és szinte követhetetlen tulajdonosváltások után, 2009 szeptemberében került a felszámolóbiztos kezébe. Az egyébként rentábilisan is működtethető cég csődjét kétmilliárd forintos adóssága okozta.
Balázs Miklós felszámolóbiztos szerint az utóbbi egy évben mindent megtettek azért, hogy a gyárat ne kelljen végleg bezárni. Június végéig háromszor hirdették meg eladásra, ám komoly ajánlat nem érkezett.
*
Bár a csődtörvény ezt nem írja elő, a máig működőképes üzemet olyan vásárlónak akarták értékesíteni, aki mostani céljára, vagyis üveggyártásra hasznosította volna. A felszámolóbiztos tájékoztatása szerint ugyanakkor a háttérben feltűnt egy olyan befektetői kör is, ami hulladékáron értékesítette volna a területen lévő acélszerkezeteket, és ingatlanberuházásba kezdett volna.
A héten Salgótarjánban járt Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkár, aki annak a lehetőségét vizsgálta meg, hogy egy esetleges állami beavatkozás megmenthetné-e az öblösüveggyárat. Székyné Sztrémi Melinda, a nógrádi megyeszékhely polgármestere elmondta: az államtitkári látogatás nyomán egy új jövőkép rajzolódik ki a cég előtt. Lehetséges ugyanis, hogy az állam akár bankgarancia formájában, akár másként, de beszáll a felszámolás folyamatába. Az üzemben ugyanis működőképesek a gépek, az éppen csak elbocsátott 250 alkalmazott pedig akár máról holnapra újra munkába tud állni. A gyár által előállított termékeknek a piaca sem veszett el, hiszen a válság egyik hatásaként több versenytárs is csődbe ment. Közép-Európában egyedül Lengyelországban és Szlovéniában működik hasonló kapacitással rendelkező üveggyár. A piaci keresletet jellemzi, hogy a szlovén üzem termékeire egy évre előre megvan a megrendelés.
A polgármester hozzátette: az állami szerepvállalás feltételeként az államtitkár az átláthatóságot szabta, vagyis annak biztosítását, hogy ne fordulhasson elő még egyszer az elmúlt évek fiaskója. Az öblösüveggyár környékén ugyanis több száz millió forint tűnt el nyomtalanul. 2004-ben például egy izraeli befektető jelentkezett, aki négymilliárd forintos beruházással gyémántcsiszoló üzemet hozott volna létre a gyár területén. A szocialista kormány akkori munkaügyi minisztere, Burány Sándor be is jelentette, hogy a cég 864 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást kap a tervezett 345 új gyémántcsiszolói állás megteremtésére. Nem sokkal később a befektető a gyémántvilágpiac kedvezőtlen alakulására hivatkozva elállt szándékától. Bár Salgótarján akkori, szocialista országgyűlési képviselője, Boldvai László megígérte, hogy a 864 millió állami forint a térségben marad, a tarjániak azóta is hiába várják a 345 új munkahelyet.
A hasonló ügyeket a város annál is inkább igyekszik elkerülni, mert a polgármester szerint most még a 24. órában van ahhoz, hogy megmentsen egy egész szakmát az utókornak. Az üvegipari szakmunkásképzés ugyanis gyakorlatilag megszűnt Magyarországon. Az öblösüveggyár munkásai saját szakiskolában képezték ki a következő generációt. Munka nélkül azonban munkás sem kell. A lehetséges állami szerepvállalás ezen is segíteni tudna. A térségi szakképző központban újraindulhatna a szakmunkásképzés, amely egy jól alakuló jövőben akár ezer embernek is munkát jelentene Salgótarjánban.
