Mexikói-öböl: semmibe vett vészjelek

Hetekkel a mexikói-öbölbéli olajömléshez vezető fúrótorony-katasztrófa előtt szivárgást észleltek a biztonsági berendezéseknél az ott dolgozó szakemberek, ám azokat nem javították meg, hanem folytatták a munkát – egyre több forrásból erősítik meg ezt az információt a különböző hírügynökségek, alátámasztva azt az állítást, hogy a profitérdek ismét a biztonság elé sorolódott.

Tegnap a BBC-nek adott interjút egy, a mélytengeri kutak feltárását végző Deepwater Horizon fúrótornyon dolgozó szakember, aki azt állította, hogy az április 20-án bekövetkezett katasztrófa előtt hetekkel már volt szivárgás a biztonsági berendezésen. Az úszó tornyot a British Petroleum (BP) a Transocean nevű cégtől bérelte, az végezte az üzemeltetését. A bérleti díj nagyon borsos (igaz, ebben a szakmában megszokott) volt, mintegy napi félmillió dollár. Ezért sem meglepő, hogy amikor a hibákról szóló tájékoztatást megkapták a döntéshozók, nem a teljes leállást és javítást választották, hanem a termelés folytonossága érdekében átálltak a kitörésgátló egy másik szelepére. Szakemberek szerint ez a magatartás teljességgel elfogadhatatlan: mivel a kitörésgátló a legfontosabb biztonsági berendezés, az ezzel kapcsolatos legkisebb probléma esetén is le kell állni, és mindenáron meg kell javítani.
Az amerikai kongresszus vizsgálata szerint nemcsak a kitörésgátlóval, hanem az olajkút betonozásával is gondok akadtak. Az ezt végző alvállalkozó az a Halliburton volt, amely a korábbi amerikai alelnök, Dick Cheney érdekeltségeként vált világszerte ismertté, egyebek között az iraki és afganisztáni háborús megrendelések kapcsán is. A jó betonozás előzi meg a robbanékony gázok szivárgását és feltörését, ami a Deepwater Horizon katasztrófájának egyik okozója volt. Áprilisban ezt a munkát is nyomás alatt végezték, sőt számos munkafolyamatot is kénytelenek voltak párhuzamosan végezni, ami fokozta a kockázatot. A cél az volt, hogy a feltárást végző fúrótornyot minél korábban felválthassa a hosszú távú kitermelést végző, és elkezdődjön a maximális haszonszerzés.
A BP közben bejelentette, eddig kétmilliárd dollárt költött a szenynyezés eltávolítására. Ez az összeg egytizede annak a húszmilliárdos alapnak, amit washingtoni nyomásra az óriáscég kénytelen volt felállítani a költségek (így kártérítési követelések) fedezésére. A különböző számítások 11 és 100 milliárd dollár közé teszik a katasztrófaelhárítás várható teljes költségét.
Vezércikk a 7. oldalon