A nomád életérzésnek pásztori ősformáját igen érdekesen mutatja egy mai öreg gulyás nyilatkozata. „Tudott élete csak a pásztornak van. Tapasztalata, magánpróbálata felér két gazdáéval. Ugyan mék gazdának van annyi a kis agya hátuljába, mint a pásztornak. Mer a gazda – ha megakad: a szomszéd, a koma, a sógor, mindenki itt van, hogy megbeszélhesse vele a maga dógát. Nincs a maga eszire utalva. De a pásztor mindennap más helyzetbe kerül. Nem lát maga körül senki mást, csak az egy jó Istent. Azt se látja, csak érzi – senki körülötte. Mégis el kell határoznia egy szemrebbenés nem sok – kevesebb idő alatt, hogy mit csináljon. Nincs kitül tanácsot kérnie. Tennie kell. Mer bizony, sokszor ettül függ az élete is. Parasztembernek csak a vagyon. A pásztor meg csak neveti. Takarítván nem törődik vele, ha az szánt-vet, néki arra nincs gondja… Az én sarkamat nem tapossa senki, mint a cseléd sarkát. Engem nem kell hajtani. Lám, eleresztenek 67 darab marhával egy idegen vármegyébe. Hetekig itt leszek. Egy vagyon van rám bízva. Meg is őrzöm. A pásztor nem áll szóba a pugrissal, mert különbnek érzi magát annál.”
Ahogy ez az alföldi pásztor beszél, gondolkozik és érez ma, úgy beszélt, gondolkozott, érzett az őse ezer-kétezer évvel ezelőtt a szteppén. Ebben az életformában, mely múlhatatlanul megköveteli az állandó figyelmet, a viszonyok mérlegelésének, az éles fölismerésnek képességét, a gyors és célszerű elhatározást, a végrehajtás következetességét, hajlékonyságát, határozottságát és ügyességét, az erélyt és parancsoló akaratot, a lankadatlan szellemi éberséget, egyszóval a felismerő, irányító, rendező értelem szakadatlan jelenlétét, természetes módon fejlődhetett ki e képességek mindennél többre becsülése, a gyakorlata feletti öröm, s a fölény öntudata és az uralomra való természetes jog érzete. A táj határtalanságának állandó benyomása, a röghözkötöttség érzésének teljes hiánya, végül a hatalom eszközének, a fegyveres lovasnak öntudata pedig természetes forrásává vált a terjeszkedő uralom, a birodalom vágyának.
S a nomád lovas uralkodott is. Ő uralkodott évezredeken keresztül Kelet és Nyugat határának határtalan tájain, sokféle népei fölött. A viszonyok itt egészen sajátosak voltak, az uralmat is csak sajátos politikai módszerekkel lehetett gyakorolni. S a nomád lovast éppen e politikai módszerek birtoka tüntette ki.
(Joó Tibor: A magyar nemzeteszme, 1939)
origo.hu
Tankcsapda: íme a harmadik tag: „Ő az igazi”
