Nagy szavak

Bizonyára értesült már minden magyar médiafogyasztó arról, hogy Somogybabodon megnyílt a föld, óriási kráter, sőt kanyon keletkezett, és katasztrófaturisták járnak oda. Például: „Megnyílt a föld! Az elmúlt hetek-hónapok esőzéseinek következtében egy több száz méter hosszú, helyenként tíz méter mély és ugyanilyen széles hasadék keletkezett (…). Leginkább laza, vastag homokréteget is tartalmazó löszös talajon jöhet létre ilyen suvadás (…). A somogybabodi kráter egyik vége alig 50 méterre van a legközelebbi lakóháztól…” (blikk.hu, 2010. 06. 28.)
Nézem a televíziós híradásokat, és nem értek valamit. Mutatnak egy árkot, melyhez hasonlót turistaként már ezret is láttam. Kráter? Kanyon? És látok a képeken bámészkodókat, kíváncsiskodókat. Még hogy katasztrófaturisták? A helyi illetékesek folyékonyan nyilatkoznak: katasztrófahelyzet van, éjjel-nappal vigyázzák az árkot, és száz teherautónyi föld kell majd az árok (kráter, kanyon) betemetéséhez.
A nyelvi túlzások (a retorikában hiperbolának nevezzük a jelenséget) már jelzik, hogy itt valami nincs rendben. Induljunk ki hétköznapi tapasztalatunkból, valamint abból az általános és középiskolai földrajzi tananyagból, hogy a hosszan tartó esőzések rendszerint mély árkokat mosnak a lejtős talajba! Ez a vízerózió természetes következménye. Ilyen árkok Magyarországon ezerszám találhatók, minden eső után újabbak is képződnek. Ez is ilyen, csak talán kicsit nagyobb.
A természeti jelenségekre a magyar nyelvnek árnyalt szókészlete van. A nyilatkozó geológus suvadásról beszél. Az értelmező kéziszótár szerint a suvadás: lejtős földtömegnek viszonylag gyors csuszamlása; így keletkezett mélyedés, szakadék. Somogybabodon tehát mélyedés, szakadék keletkezett. Egészen mást jelent a kanyon, a kráter, az árok és a hasadék. A kanyon például ezt: hosszú, több száz méter mély, meredek sziklafalú folyóvölgy. És nincs nálunk cunami, tornádó, sárlavina sem, bár a harsány sajtóban ezek is mindennapossá válnak. Abszurd világképe lesz a felnövő magyar generációnak, amely efféle mondatokból ismeri meg az országot: „A somogybabodi kanyonban tornádó söpört végig, melynek eredménye cunami és sárlavina.” Előszeretettel beszélnek katasztrófaturistákról is, holott csak bámészkodó, kíváncsiskodó emberekről van szó. A katasztrófaturizmus minőségileg mást jelent: például Csernobilban szerveznek a valódi katasztrófa helyén turistautakat. Ahogy a kíváncsiskodást nem nevezném katasztrófaturizmusnak, úgy a bevásárlást sem bevásárolóturizmusnak, vagy a külföldi lottózást lottóturizmusnak…
Értem, hogy az önkormányzatok felelősségüket igyekeznek bizonyítani: táblákat helyeznek ki, őrt állítanak. De ne üljünk fordítva a lovon! Aki odamegy, és beleesik, magára vessen, azután pedig kászálódjon kifelé! S hogy ezerszámra kell majd odahordani a földet? Na, ne túlozzunk! Az ilyen szakadékokat, árkokat nem szokták betemetni, legföljebb olyan területen, ahol utat, vasutat, házakat veszélyeztet a suvadó talaj.
Rögzítsük a tényeket, mielőtt még tényleg torz világszemlélet alakul ki bennünk: Somogybabodon nem nyílt meg a föld, hanem a víz kiszélesített egy el nem munkált barázdát, a laza lösztalajt elmosta, és a sík területen szétterítette. (Az íráshoz nyújtott szakmai segítségért köszönetet mondok Pekár Istvánnak.)