Habár a „nagy terv” mögött kezdetben csak az egyik berlini evangélikus egyházközösség vezető lelkésze, Gregor Hohberg állt, kezdeményezése mostanra már a városvezetésig is eljutott. A lehetőségekről jelenleg is folynak a tárgyalások, bár egyelőre csak szűk körben. A zsidó és iszlám vallás párbeszédre (és adakozásra) kész képviselői egyelőre még váratnak magukra.
Érdeklődők már voltak a különböző egyházakból, azonban – ahogy az általában lenni szokott – nem a döntésre jogosultak köréből. Egy zsidó közösség például már jelentkezett, azonban tekintve, hogy az ortodox irányzat szerint nem elfogadott a női rabbi, lelkesedésük nem sokat ér. Ezenkívül az evangélikus lelkész a katolikusokat sem szándékozik beleerőltetni a folyamatba, Hohberg szavaival élve ugyanis a katolikus részvétel „nagyon bonyolulttá tenné a közös munkát”. A 21. századi Európa kultúraközi összeütközései hamarosan valóban szükségessé teszik a különböző egyházak közötti összefogást, amit valóban könnyebb lehet létrehozni az egymástól távolabb álló vallások között. Egy egységes rendszeren belül, mint amilyen a kereszténység is, sokkal több súrlódási pont lehet, mint egy olyan (pluralista) rendszerben, melyben lehetséges a sokféleség együttélése.
Hohberg elképzelése szerint az egyedülálló építménynek a legmegfelelőbb hely a város központjában, az 1964-ben az NDK-rezsim által felrobbantott Szent Péter-templom helyén lenne, és a vallások békés egymás mellett élését hirdetné egy vallási fórum helyszíneként. Belső elrendezése egyaránt megfelelne a keresztyén, az iszlám és a zsidó vallás követőinek, akik akár közös imádságokat is rendezhetnének, illetve elkülönülő területeket is kaphatnának különböző liturgiáik részére. Az épületnek valószínűleg nagyon szigorú biztonsági védelme lesz, az ilyenfajta kezdeményezéseket ugyanis nem mindenki tolerálja, a közreműködő papi vezetők életveszélybe is kerülhetnek. Néhány hónapja is volt már rá példa, hogy egy „Sarkozy-szolgának” titulált mozlim vezető imáját fegyveres szélsőségesek szakították félbe.
A közvélemény is egyértelműen reagált. A legtöbben vaknak, saját vallása sírásójának nevezték a lelkészt, akinek „bizonyára hamar elmenne a kedve ettől a vallásközi badarságtól, ha a keleti kereszténység hanyatlásának korai időszakában élne”.
Kérdéses, hogy a nagyra törő terv valósággá válhat-e, vagy csak egy berlini pap álma marad, azonban – még ha az imádkozni vágyók nem is fogják használatba venni – belépti díjas látványosságnak mindig jó lesz.
origo.hu
„Román földre” ment „vendégségbe” Magyar Péter, akit végül a Szózat is a falhoz állított
