Látszatra úgy születtek meg az elmúlt négy esztendő állami és önkormányzati intézkedései, hogy a döntéshozókat senki nem igyekezett befolyásolni; sem üzleti, sem más érdekek képviselői nem keresték fel a fontos ügyekben illetékes személyeket.
*
Legalábbis erről tanúskodik az Igazságügyi Hivatal lapunknak elküldött kimutatása. A szervezetnél arról érdeklődtünk: a 2006 szeptemberében életbe lépett lobbitörvény alapján tudható-e, hogy egy esztendőben átlagosan a közhatalmi döntések hány százalékát befolyásolták külső tényezők.
A válaszból kiderül, hogy a jogszabály alapján csak az lobbizhat idehaza, aki bejelentkezik a hivatalnál. Az elmúlt négy esztendőben 252 lobbistát regisztráltak, akik összesen kétszáz alkalommal kerestek meg állami vezetőket. Évente tehát átlagosan ötven ügyben próbáltak nyomást gyakorolni a döntéshozókra – legalábbis ennyit jelentettek be. Figyelemre méltók az önkormányzatokról szóló adatok. Ezek szerint az ország 3200 helyhatóságát négy év alatt összesen 22 alkalommal keresték meg a lobbisták. Az Igazságügyi Hivatal rögzítette, hogy a bejegyzett lobbisták többsége évek óta nem fejt ki érdekérvényesítő tevékenységet.
– A lobbitörvény egyáltalán nem tölti be szerepét, semmilyen képet nem kapunk arról, hogy kik, miképpen és hányszor befolyásolják a közhatalmi döntéseket – fogalmazott kérdésünkre Földes Ádám. A Transparency International (TI) jogi tanácsadója felidézte: a jogszabályt annak idején azért alkották meg, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen arról, mely magánérdekek húzódnak meg az egyes állami, önkormányzati intézkedések mögött. A paragrafusok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, az érdekérvényesítés továbbra is a háttérben, rejtve folyik. – Nyilvánvaló, hogy egyes döntéshozók körül számos lobbista legyeskedik – húzta alá Földes Ádám. Szerinte az országgyűlési képviselőknél és a helyhatósági tisztségviselőknél tömegesen jelentkezhetnek vállalkozók vagy más magánérdekek szószólói.
A szakember magyarázatként példát hozott fel: vegyünk egy kisméretű önkormányzatot, amelynek korábban alig volt pénze közterület-takarításra. Ám felbukkan egy üzletember, aki drágán, de magas színvonalon vállalkozna a feladat elvégzésére. Biztosra vehető, hogy a megbízás elnyerésére pályázó cégtulajdonos felkeresi a képviselő-testület valamelyik tagját vagy a polgármestert. Ezek a találkozók nem kerülnek be a hivatalos statisztikákba, részben éppen a lobbitörvény hiányosságai miatt. Így az sem derül ki, mivel győzi meg a vállalkozó a település vezetőit arról, hogy a korábbinál sokkal nagyobb summát fordítsanak a célra, s éppen őt alkalmazzák.
A TI szakértője a jogszabály hibájának nevezte, hogy a rendelkezések nem terjednek ki a szakszervezetek és a más érdekvédő fórumok lobbizására, a minisztérium mellett működő különféle tanácsokra és a vállalkozók nyomásgyakorlására sem. Ezen haladéktalanul változtatni kellene. Az Igazságügyi Hivatal ezzel kapcsolatban azt közölte: tavaly kezdeményezték a lobbitörvény módosítását, s a hatóságnál úgy tudják, hogy eddigi tapasztalataikat az új kormány megvizsgálja majd, és a jövőben fel is használja.
Bár Földes Ádám szerint a törvény mostani hibáinak kijavítása sem tenne láthatóvá valamennyi érdekérvényesítő törekvést, a módosítás így is nélkülözhetetlen. A szakértő felhozott még egy példát: ha a vállalkozó egy szolid ebéd keretében mondja el érveit a döntéshozó személynek, az talán még belefér a jogszerű érdekérvényesítés kereteibe. Ám ha fizetett nyaraláson próbálják meggyőzni az állami, önkormányzati vezetőt, az már büntetendő cselekmény. A magánérdekek képviselete és a korrupció között tehát vékony mezsgye húzódik, ezért a lobbitevékenység szigorú és betartható keretek közé szorítása rendkívül fontos ügy.
origo.hu
Kiderült, hogyan történt a kettős tehervonat-baleset Komáromnál
