Problémák a nagy testvérrel – az NDK állambiztonsági szervezete és a SKP Németország politikája címet viseli Siegfried Suckut történész értekezése.
A szociáldemokrata kancellár, Willy Brandt választotta út a hidegháború feszültségének csökkentésére, kezdettől fogba kiváltotta az NDK titkosszolgálatát vezető Stasi- vezérőrnagy, az azóta elhunyt Markus Wolf gyanúját, aki több száz ügynökből álló hálózatot épített ki az NSZK-ban. A most nyilvánosságra került feljegyzések egyöntetűen bizonyítják, a Stasi-propaganda azzal a meggyőződéssel működött, hogy Bonn álarca mögött a szocialista állam ideológiai aláásása és a kapitalizmus visszaállításnak a veszélye húzódik meg. Ezt a bizonyosságot pedig közölni kellett a szovjet testvérszolgálattat, a KGB-vel, hiszen „a szociáldemokrácia és a revizionizmus kiváltotta veszélyt soha nem szabad lebecsülni.” Már javában folytak a nyugatnémet– szovjet tárgyalások a feszült kapcsolatok enyhüléséről, amikor a Stasi közölte a KGB-val: „a szociálliberális szövetségi kormány éket akar verni a Szovjetunió és az NDK közé”. A kémfőnök Wolf figyelmét nem kerülte el a KGB-s kolléga, Jurij Andropov szimpátiája a feszültségek csökkentését szolgáló politika iránt, abból a reményből táplálkozva, hogy bonni támogatással lehetővé válik a maradi szovjet gazdaság megreformálása.
A Stasi módszerét átvette az állambiztonsági minisztériumot vezető Erich Milke is és személyes találkozásuk során meglepő magabiztossággal tette fel Andropovnak a kérdést: „helyesen ítéli meg a Szovjetunió irányába megnyilvánuló békedemagógiát?” Az NSZK-ból kapott értesülésekre hivatkozva a Wolf-féle szervezet azzal az információval igyekezett befolyásolni a KGB-t, hogy Willy Brandt alattomosan igyekszik felgöngyölni az NDK-t, a liberális külügyminiszter és alkancellár Walter Scheel pedig a sarokba akarja szorítani Kelet-Németországot. A Siegfried Suckut által feldolgozott akták szerint a KGB hamarosan megunta a német elvtársaktól kapott okoskodásokat és azt követően, hogy létrejött az Andrej Gromiko és Walter Scheel kézjegyével ellátott, úgynevezett „moszkvai szerződés”, felszólította őket, értékeljék pozitívan a megkötött paktumot, amit azután a nyugatnémet–lengyel megállapodás követett. Andropov ukázát nem lehetett ignorálni, és ennek megfelelően Mielke így magyarázkodott minisztériuma vezetői előtt: „a keleti szerződések a szocialista országok növekvő erejét bizonyítják”,
A száznyolcvan fokos fordulat azután folytatásra talált a Stasi megvesztegetési akciójában, amikor a bonni parlamentben a kereszténydemokrata ellenzék bizalmatlansági javaslatot terjesztett be Brandt ellen. Az NDK állambiztonsági szervezete – a papírok szerint a KGB utasítására – sikerrel vett rá egy CDU/CSU képviselőt, hogy akadályozza meg az SPD-kancellár bukását. A bizalmatlansági javaslat sikertelen maradt és Erich Milke, a keletnémet egységpárt főtitkára megjegyezte: „nevetséges, hogy éppen a keletnémetek szolgálnak a leghatásosabb támogatással a Brandt-kormány stabilizálására”.
Valamivel később a bosszú érzése elégíthette ki a kelet-berlini potentátot. A kancellár közvetlen közelébe beépített Stasi-besúgó leleplezését követően a keleti szerződéseket kezdeményező Willy Brandt magára vállalta a politikai felelősséget, és lemondott.
origo.hu
Kiderült, hogy ki a rejtélyes lottónyertes, aki óriásplakátot vett az Oktogonon
