Nincsenek még végleges számok, vajon statisztikailag is igaz-e, ami a VOLT-on portyázva napról napra erőssebben érezhető: csúcsra járatva dübörög az Alpokalja. Messziről látszik a színpadok felett lebegő porfelhő, és a pornak a VOLT fesztiválon kivételesen örülni kell. Azt jelzi, idén elmarad a hagyományos özönvízi dagonya.
Van viszont decibel, az országos átlagot messze meghaladó számú poncichter, borudvar és fröccsbár, egybefüggő sátorrengeteg, a végleteknek hódoló önfeledt sokaság, mindehhez pedig inkább családias, mintsem tömegiszonyos elvonultság társul az ország legnépszerűbb kultúrkempingjében.
Túlzás persze családiasságról beszélni akkor, amikor a tizennyolcadik VOLT-ra a szervezők vasárnap hajnalig összesen kilencvenezer látogatóra számítanak. Talán a helyszín adottsága, a növekedő igények ellenére is megtartott emberi lépték miatt a látogatónak mégis az az érzése, ismerős idegenek kavarognak körülötte. Sopronban fesztiválozik fél Budapest, már a helyiek sem idegenkednek a VOLT-tól, sűrűn hallani osztrák koccintgatókat is, szóval a nagykorúság évére amolyan térségi olvasztótégely lett abból a bizonyos legelső, talán hatszáz fős soproni házibuliból.
Billy Idol valószínűleg nem tudná elhelyezni a VOLT-ot egy Európa vaktérképen, a hangja viszont a régi, feszít, önmaga szobraként feszít. – Hello, Sopron! – üvölti bele a csütörtöki naplementébe, a többi jelen idejű rocktörténelem, klipvalóság, éppen úgy, mint egy nyolcvanas évekbeli kultzenetévés archív felvételen. A mester valamiért nem szeret fesztiválok főszámaként szerepelni, így eshetett meg, hogy a Quimby csütörtökön Billy Idol után, csúcsidőben következett. Cyberpunkra szilánkos mennyország, aztán némi reptető elektronika az Airtől, és akkor még semmit sem hallottunk például a szombat esti Massive Attackből.
origo.hu
Az ukrán kém, aki éveken át kijátszotta a nemzetbiztonsági megfigyelést
