Szabó T. Anna legújabb kötete mintha az előző, Fény című könyv bővített változata volna. Aki szereti ezt a költészetet páratlanul finom formaérzéke, a költészet mesterségének kitűnő ismerete miatt, az most sem csalódik. Bár utóbbi miatt sajnos egy-egy vers a rutin, a túlzott játék csapdájába esik. A test költészete manapság új fejezetként jelenik meg a kortárs magyar lírában, elég csak Nádasdy Ádám, Borbély Szilárd vagy Gerevich András verseire gondolnunk. De míg az említett szerzőknél a test csak ürügy, tárgyi metafora, addig Szabó T. Anna testverseiben sokkal elevenebb corpussal találkozunk. Teste ez a gyermeknek, a férjnek, az apának. Test, valami részeként, valamihez tartozva. Annyira tiszta, lebegő költészet Szabó T. Annáé, hogy még a halál és a fájdalom is súlytalan fogalomként bújik elő a versekből. Ami azt illeti, itt még a „legprózaibb” témák is a dal nyelvén szólalnak meg: „akit az isten bekerített / az nem talál ki önmagából / akinek útvesztő a háza / annak csak vakhite világol” (Jóbról).
A halál és a test drámáját az ünnepi csoda megszűnésének, a gyermekkor végének drámája itatja át. A karácsony mítoszainak kiábrándító lelepleződése, a környezet gyerekszemmel való felfedezése. „Az óvodából hazafelé mentünk, / ma velünk jött a kisfiam barátja, / és hallom, hogy a két nagyobb beszélget: / »A Dávid azt mondta, hogy Isten meghalt!« / Ezt Nietzsche mondta, kontráztam rá rögtön” (Ajándék). A témában, szövegépítkezésben összefüggő versek óhatatlanul Szabó Lőrinc Lóci-verseit idézik, már-már azok folytatásaként foghatók fel. Szabó T. Anna kötetében minden megtalálható: aki családverset, sanzont vagy rapszöveget, szereplírát, esetleg a költészet receptjét keresné, az nagy örömét leli a kötet lapozgatásakor. „Igen, elindulunk, botladozva, élekbe ütődve” (Fénysáv).
(Szabó T. Anna: Villany. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2010. Ára: 2290 forint)
origo.hu
Brutális kegyetlenséggel gyilkolta meg másfél éves kisfiát a szadista apa
