A bezárt egészségügyi intézmények ingóságait, így egyebek között az értékes bútorokat is az egészségügyi célvagyon részének tekinti Szócska Miklós (képünkön). A Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyi szakállamtitkára ezért leállította azok értékesítését. Lapunkat arról tájékoztatta, hogy az állami fenntartású Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézettől (EKI) valóban érkezett kérelem az értékesítésre vonatkozóan, de a kérdés túlmutat egy egyszerű háttérintézmény szintjén, és mélyreható kezelést igényel.
*
Az intézménybezárások értékelése szintén elkerülhetetlen – közölte. Ezért vizsgálatot indítanak annak kiderítésére, hogy miként zajlott az egészségügyi intézmények bezárása, milyen volt a végső időszakban a vagyongazdálkodásuk, volt-e vagyonvesztés. Mint arról lapunk néhány nappal ezelőtt beszámolt: az EKI azóta már menesztett vezetője, Kárpáti Zsuzsa azzal a kéréssel fordult az egészségügyi szakállamtitkárhoz, hogy engedélyezze az értékes ingóságok eladását.
A levélből kiderül: a megszűnt egészségügyi intézmények felszámolásakor antik, de legalábbis annak látszó műtárgyakat – zömében bútorokat – találtak. Ezeket azóta az EKI budapesti központi irodaházában tárolják. Úgy tudjuk, csaknem száz olyan ingóságot értékeltetett fel igazságügyi szakértővel az EKI, amelyről azt feltételezte, hogy akár muzeális értékű is lehet. A nemrég elkészült szakértői jelentés szerint a tárgyak egy része valóban antik, egy része pedig csak utánzat, ám ennek ellenére is képvisel némi értéket. Persze akadnak közöttük értéktelen darabok is. A Magyar Nemzet információi szerint nagyjából egymillió forintra becsülték az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) főigazgatói szobájából származó barokk kanapét, két fotelt és a dohányzóasztalt. Körülbelül 800 ezerre értékelték a szintén az OPNI-ból való, XVIII. századi, 24 karátos aranylemezekkel díszített, kézi faragású órát. Az értékes darabok közé tartozik több barokk szekrény és egy Bösendorfer zongora is, ez utóbbit körülbelül 900 ezer forintra értékelte a szakértő.
Ismert: három évvel ezelőtt, az SZDSZ-es egészségügyi vezetés idején döntöttek több nagy kórház bezárásáról. Így került lakat egyebek mellett az OPNI-ra, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézetre és a Szabolcs utcai Országos Gyógyintézeti Központra. Megszüntetésükkor Molnár Lajos, majd utódja, Horváth Ágnes szakminiszter is azt ígérte, hogy az ingatlanokat értékesítik, és az ebből származó bevételt egészségügyi fejlesztésekre fordítják. Eddig azonban még egyetlen épületet sem adtak el, ellenben hatalmas összegeket költöttek az őrzés-védelemre, a szerződések felmondásából adódó perekre, illetve a beszállító és „közreműködő” cégek kártalanítására. Feltehetőleg hatalmas értékű ingóság tűnt el a szóban forgó kórházakból. Úgy tudjuk, hogy ingó vagyonuk utolsó könyv szerinti értéke több milliárd forint volt, aminek nagy részét elvitték, eltüntették vagy más intézménybe szállították. Sok eszközről, bútorról, műszaki cikkről a mai napig nem tudni, hová került. Volt ugyanis egy olyan időszak, amikor már mindenki tudta, hogy az intézményeket bezárják, ám az ingóságok őrzésére senki nem figyelt. Az EKI-hez már csak néhány száz millió forint értékű vagyontárgy került. Ennek egy részét árverésen értékesítették, ám ebből elhanyagolható összegű bevétel keletkezett.
