Tíz éven át építette a házát Orosz László, de egy nap alatt elveszítette. Pedig nem kártyázik, nincsenek káros szenvedélyei. Egyszerűen csak rosszkor s főleg rossz helyen vágott bele az otthonteremtésbe. Felsőzsolcát Miskolc Rózsadombjaként emlegetik, borsodi viszonylatban kellemes, csendes kisváros, pár lépésre a megyeszékhely határától. Igaz, ezt a pár lépést június eleje óta nem könnyű megtenni, mivel a Kis-Bódva feletti átjáró a hömpölygő víz nyomása alatt összedőlt. Úgy fest, mintha bombát dobtak volna rá. A lecsendesült folyócska partján most horgász ül, a mederbe ékként beleállt hídmaradványokon egy fiatalember szökdécsel át a túlpartra. Láthatóan nem először jár erre, meg is ússza száraz lábbal.
Az Orosz család egykori otthonáig a víztől autóval is jó néhány perc az út, a nyár eleji ár mégis elvitte mindenüket. Csak a telek maradt meg, a garázs és a fürdőszoba egyik fala. Kétszintes, százharminc négyzetméteres házban laktak, a gyerekeknek az emeleten külön szobával. Amikor a családnak sikerült hitelhez jutnia, vagy összegyűjtenie egy kis pénzt, mindig építgettek, szépítgettek rajta. Legtöbbször tulajdon két kezükkel, ezért is készült tíz évig a ház. Aztán június 6-án mindez odalett, a falak nem bírták a terhelést, kidőltek. A ház nem roskadt teljesen össze, de menthetetlenné vált. Igaz, az első kárszakértő azt mondta, a faldarabokat szakaszosan lehetne pótolni, de amikor a családfő rákérdezett, neki vannak-e gyerekei, s velük végigcsinálná-e mindezt, akkor mindjárt életveszélyessé nyilvánította a romokat.
Bent maradt mindenük: gépek, bútorok – csak az ingóságban hatmillió a kár. Most Miskolcon bérelnek másfél szobás lakást. Eddig abban bíztak, tanévkezdésre valahogy visszatérhetnek Felsőzsolcára, mivel a gyerekek nem akarnak másik iskolába járni. Megszokták a kertet, a jó levegőt, az itteni társaságot. De túl sok a bürokratikus akadály, rohannak a napok, s egyelőre az önkormányzatnál sem tudják megmondani, mikor kaphatnak pénzt. Merthogy a hivatal az államra, az állam a biztosítókra vár, és fordítva.
Az összedőlt ház után tízmillió forint járhat, de ez a biztosítási pénzből megmaradt szerény összeggel együtt sem elég arra, hogy a négyfős családnak a korábbihoz hasonló méretű és komfortfokozatú otthont teremtsenek. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságtól (OKF) megtudjuk: „A központi kárenyhítésnek nem tárgya az albérletet bérlők bérleti díjának megtérítése.”
Az újjáépítés határidejét október 31-ben határozták meg, de ottjártunkkor, augusztus közepén Felsőzsolcán már mindenki számára egyértelmű, hogy ez nem tartható. Az Orosz család nem tudja, hogyan tovább, egyelőre marad az albérlet. A férfi nem elégedetlenkedik, csak nem érti, a kárfelmérésen kívül miért nem történt semmi az elmúlt két hónapban. Felmerült, hogy kész lakást vegyenek, de a támogatás erre nem elég, a telket pedig nem adhatják el. (A történtek után talán nem is lenne senki, aki megvenné.) Merthogy lakásvásárlás esetén – tudjuk meg a katasztrófavédelemtől – a károsult visszamaradó telkére és az új ingatlanára elidegenítési, terhelési tilalmat és jelzálogjogot kell bejegyezni az önkormányzat javára hét évre.
Az OKF-nél a testület új vezetőjétől, Bakondi Györgytől kértünk élőszóban tájékoztatást, ám a vezérőrnagy elfoglaltsága miatt a sajtó- és társadalmi kapcsolatok főosztálya válaszolt írásban elküldött kérdéseinkre.
A felsőzsolcai Orosz László kedves, mégis igen kemény ember. Két órán keresztül beszélgetünk, mosolygós arcára nézve néha úgy érzem, mintha még fel sem fogta volna, mi történt. Pedig dehogynem, csak tudja, nem omolhat össze, hiszen bőven van feladata. Rajta kívül csupán Felsőzsolcán kétszázegy család került hasonló helyzetbe: ennyi ház omlott össze a hétezer lelkes kisvárosban. Ebből százhúsz jelzáloggal terhelt, biztosítás száztízen volt.
Megroggyant házakat, törmelékhalmokat még mindig látni szerte a településen, ha az életveszélyes épületeket elbontották is, maradványaik többnyire még mindig ott hevernek a telkek közepén. Válaszaiban a katasztrófavédelem rendre a kormányhatározatokra hivatkozik, mint írják, a károsultak a támogatás felhasználásáról október 31-ig számolhatnak el, haladék nincs.
*
Mint fogalmaznak, idézzük, a kormány „a káresemények következményeinek enyhítése során előtérbe kívánja helyezni, hogy a megsemmisült lakóingatlanok tulajdonosai lakásvásárlással oldják meg lakhatási feltételeiket. Lakásvásárlás esetén könnyedén tartható az októberi határidő. Újjáépítések esetén a nagyszámú kivitelezők sora által felajánlott gazdaságos és gyors munkavégzés segíti a helyre nem állítható lakóingatlanok tulajdonosainak házuk határidőre történő újjáépítését. Ezek okán az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója, dr. Bakondi György tűzoltó vezérőrnagy ragaszkodik a lakhatási feltételek 2010. október 31-ig történő biztosításához minden ingatlanát elvesztett magánszemély esetében.”
Csakhogy a budapesti központból érkező hivatalos válasszal helyben nehéz mit kezdeni. Hiszen aki családi házban élt, netán gazdálkodott, aligha tud és akar például Miskolcon az avasi lakótelepen új életet kezdeni. Mert a neki jutó pénzből nagyjából erre futná, de eladó kertes házból sincs annyi, hogy kétszáz család két hónapon belül be tudjon oda költözni. A „nagyszámú kivitelezők soráról” pedig csak annyit: az építkezés nagyon kevés helyen kezdődött el, hiszen a vállalkozók nem merik és nem is tudják előfinanszírozni a munkákat. És két hónap alatt kulcsrakész téglaházat építeni egyébként sem lehet. (Az OKF tájékoztatása szerint a kormány döntésének megfelelően a következő módon utalható pénz: „10 százalék az előre nem látható károsodások támogatására központi tartalékot képez, 50 százalék előlegként utalásra kerül az érintett önkormányzatok felé, 40 százalék az előleg felhasználását és elszámolását követően kerül utalásra az érintett önkormányzatok felé”.)
Bár elköltözniük nem kellett, nincsenek Oroszéknál sokkal könnyebb helyzetben Gönczi Sándorék sem. Az Arany János utcában találomra állunk meg egy romhalmaznál, de a tulajdonost sehol sem találjuk. Így elegyedünk beszélgetésbe a szomszédban lakó idős házaspárral. Göncziék a bürokrácia útvesztőjébe keveredtek. Vegyes építésű házuk vályogrésze ugyanis leomlott, de a nappali, a konyha és a fürdő – az eredeti épület téglából épített mintegy harmada – megmaradt. A kormányhatározat szerint a segélyszervezetek azoknál az otthonoknál végezhetnek felújításokat, amelyek csak megsérültek. A kormány pedig akkor fizet, ha összeomlott az építmény. Hogy a félig összedőlt házak melyik kategóriába tartoznak, azt egyelőre senki sem tudta megmondani Göncziéknek. Úgyhogy önerőből felépítettek egy falat, s egyelőre összehúzzák magukat egyetlen megmaradt szobájukban. Az OKF válasza számukra: „Ezen károsultak segítségre elsősorban lakóingatlanuk biztosítottságából, másrészt anyagi helyzetük függvényében a települési önkormányzattól, továbbá a karitatív szervezetek (Magyar Vöröskereszt, Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Katolikus Karitász) által összegyűjtött jelentős pénzügyi adományokból és egyéb felajánlásokból számíthatnak.”
A biztosító épp előző nap utalt pénzt, de nem anynyit, amennyiből az eredeti állapotot vissza lehetne állítani. A két idős ember nem tehet mást: vár. Befut közben fiuk is, azt mondja, ha június 6-án nem hozzák ki erőszakkal szüleit a házból, alighanem rájuk dől. Merthogy nem akartak menni. Azt mondták, ha omlik, hát omoljon. Káruk most „csupán” kilencmillió forint.
A polgármesteri hivatal szóvivőjét, Németh Csabát június elején gumiruhában láttuk errefelé, ami akkoriban alapfelszerelésnek számított a kisváros központjában. Immár ingre, farmerre váltott, így fogad bennünket a helyi televízió irodájában. Alighanem ez az ország legkisebb stúdiója – mutat körbe a garzonnyi helyiségen, anyagaik az elmúlt hetekben mégis bejárták az országot. Mint meséli, tévés tudósítóként számos kemény helyen járt, sok balesetet látott, de a felsőzsolcai árvíz viselte meg legjobban. Talán azért, mert itt az ismerőseivel történt katasztrófa. De legalább kiderült, a felsőzsolcaiak képesek összefogni, a szomszédok, ismerősök segítik egymást, ha kellett, befogadtak földönfutókat, teát főztek, homokzsákot pakoltak.
Hogy lássunk pozitív példákat is, Németh Csabával a Nagyszilvás utcába indulunk. A tanítónőként dolgozó Magyar Andrea és családja itt vett nemrégiben régi házat, de alig költöztek be, jött az árvíz. Az épület, amely kibírta több mint száz év viszontagságait, most összedőlt. Drága gépek, például milliós értékű fénymásoló is a romok alatt rekedt. De hihetetlen látni: elkeseredésnek az asszony arcán sincs nyoma. Persze az ő helyzetük valamivel egyszerűbb, számukra az egyik kész házakat építő nagy cég hamarosan új otthont varázsol. Elmagyarázták nekik a könynyűszerkezetes házak hátrányait, ám Andreáék úgy döntöttek, mégis belevágnak a gyors építkezésbe. A technikának köszönhetően a 61,5 négyzetméteres – a régi körülbelül száz volt – házikó október végére tényleg felépül, a vállalkozó pedig azt reméli, utólag az állam megtéríti költségeit. A tanítónő addig szolgálati lakásba költözött.
A legnagyobb tempóval láthatóan egy nyolclakásos társasház építésén dolgoznak: a rekordidő, negyven nap alatt megvalósuló beruházás költségeit a legnagyobb magyar közúti fuvarozók és a kivitelező cég állják. Igaz, nem luxuslakások, hanem egy-, egy plusz két félszobás, konyhás, fürdőszobás otthonok épülnek, de a rászorulóknak ez is nagy segítség. (A Nemzeti Összefogás Fuvarozói Fórum és a Nemzetgazdasági Minisztérium megállapodása értelmében a szállítócégek emellett vállalták, hogy Magyarországon vásárolják kamionjaik számára a korábban külföldön beszerzett gázolajat. Az ebből származó költségvetési többletbevétel az év végéig eléri a kétmilliárd forintot, amelyet a megállapodás alapján az állam az árvízkárosultak célzott támogatására fordít.)
S ha már pozitív példákról esett szó, ilyenből találunk Szendrőn is, ahol körülbelül kétszázhúsz ház károsult. Ezek döntő többségénél a segélyszervezetek feladata, hogy a közadakozásból összegyűlt pénzt felhasználva elvégezzék a felújításokat. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Afganisztánban is otthonosan mozgó munkatársával, Bálint Gáborral és segítőjével, a szintén világjáró Belényi Dániellel terepjáróba ülünk, s három olyan családot keresünk fel, amelyeknél már megkezdődött a munka.
A segélyszervezet tizennyolc településen van jelen az árvíz óta, a kisvárosban több mint kétszáz családnak nyújtanak támogatást. Sátoraljaújhelyen, Ócsanáloson, Ináncson, Abaújszántón, itt, Szendrőn és az erdélyi Magyarlapádon eddig összesen 254 millió forint értékben közel hétszáz árvízkárosult család házának felújításában és értéktárgyaik pótlásában segítettek. Mivel sokaknak az ingóságai is odalettek, ám biztosítás híján értéküket senki sem téríti meg, százhúsz család számára utalványokat is osztottak száz–négyszáz ezer forint értékben. Ezek felhasználását persze szigorúan ellenőrzik, a kocsmában nem lehet fizetni velük, csak a szerződtetett Tüzépeken, háztartási készülékeket, bútorokat árusító üzletekben.
Áthajtunk a Marx téren – bizony, errefelé gyakran érezni úgy, hogy megállt az idő –, majd a Lenkei utcában Gyérik Gyula kapujánál állunk meg. Az idős, betegeskedő férfi házában körülbelül fél méter magasan állt a víz, a padló, a vakolat megrongálódott, nagyjából egymillió forint a kár. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet által megbízott kivitelező munkásai ki-be járnak a talicskákkal, egyelőre a sittet, agyagot hordják ki, de szeptember 7-ig újjávarázsolják a házat. Jónyer Szabolcsné és Tátrai Zita családja is a szerencsésebbek közé tartozik: házuk megsülylyedt ugyan, de szerkezetileg nem gyengült meg. A munkások betonoznak, napok kérdése, s mehetnek a következő épületekhez.
Bálint Gábor azt mondja, voltak, akik nem várták meg a szakembereket. A felújításhoz maguk nekifogók gyakran panaszkodnak, leesik az új vakolat a házról, nem köt a habarcs, mivel nem a megfelelő időben vagy a megfelelő anyaggal dolgoztak. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet ahol csak lehet, próbálja a helyi kis- és középvállalkozókat bevonni a munkába, de annyi a tennivaló, hogy ez néha nem egyszerű feladat. És a vállalkozóknak a szervezet által támasztott követelményeknek is meg kell felelniük, igyekeznek mindenhol a közepesnél valamivel jobb minőséget biztosítani. A kis lélekszámú települések magas munkanélküliségi arányát figyelembe véve helyi segédmunkások alkalmazását is előtérbe helyezi a szervezet.
Edelényben is aktívak a karitatív társaságok. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökével, Győri-Dani Lajossal a város központjában futunk össze. Ők is tevékenyen részt vettek az árvízi mentésben, segélyeket osztottak, iskolatáskákat adtak minden kisdiáknak. Hat-hét munkatársuk most is a településen tartózkodik. Az alelnök is azt mondja, az újjáépítési munka a vártnál lassabban kezdődött el, persze a kormány nincs könnyű helyzetben. Mert bár a 2001-es beregi árvíz is hatalmas károkat okozott, ám sokkal koncentráltabban, kevesebb települést érintve. A szakember szerint a katasztrófaelhárítási rendszer alapos átalakítására van szükség, ami meg is kezdődött. Ennek fontos eleme kell hogy legyen a helyi vezetők, polgármesterek felkészítése hasonló eseményekre. A katasztrófavédelemtől erre vonatkozóan azt a tájékoztatást kaptuk: kidolgozták „az önkormányzati választási időszakot is figyelembe vevő felkészítési rendszert, valamint a tematikát”.
Felkeressük Edelény első emberét is, akit sokan dicsérnek: amikor igazán nagy baj volt, azt mondják, néhány kollégájával ellentétben ő legény volt a gáton. De Molnár Oszkár polgármester a legkevésbé sem derűlátó. Persze nem a karitatív szervezetek miatt, mert azok mindegyikével példás az együttműködés. (A Magyar Vöröskereszt is segít, többek között 35 millió forintos beruházást indítva Edelényben, amellyel a legrászorultabb árvízkárosult, fedél nélkül maradt családok lakhatásában segítenek.) Az államtól azonban állítása szerint nemhogy az újjáépítéshez nem kaptak egyelőre segítséget, még a háromszázmilliót felemésztő védekezési kiadásokhoz is csak az előleg érkezett meg. A városvezető azt meséli, Edelényben háromszázhúsz ház sérült meg, ebből huszonnégyet minősítettek életveszélyessé, ezeket, ha maguktól nem dőltek össze, azóta eldózerolták. Csakhogy a katasztrófavédelem utólag úgy döntött, nyolc épületet mégis kivesz a bontandó házak listájából, vagyis azok után támogatás nem jár. Az OKF illetékesei azt írták, „a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Védelmi Bizottság elnöke intézkedett az érintett lakóingatlanok fel
origo.hu
Tankcsapda: íme a harmadik tag: „Ő az igazi”
