Térdeplő király

Lehetséges-e, hogy kétkedéssel, önpusztítással átszőtt korunkban egy keresztény gyökerű kulturális esemény sokkal több embert vonz, mint a globális üzleti világ által mozgatott detroiti vagy zürichi autócsodák kiállítása? Tavaly csaknem kilencszázezren keltek útra, hogy részt vegyenek a fesztiválon. Az idén augusztus 22–28. között tartják a rendezvényt.

Néhány világszerte ismert név az utóbbi évek vendégeinek sorából: II. János Pál pápa, Ratzinger bíboros, majd pápa, Chaim Potok, Teréz anya, a dalai láma, Eugéne Ionesco, Andrej Tarkovszkij, Riccardo Muti, Lech Walesa, Ennio Morricone, José Carreras, Simone Weil. Az idei világtalálkozó mottója: Szívünk késztet a nagy dolgok utáni vágyakozásra. A történelemmel és társadalommal összefüggő kiállítások a teljesség igénye nélkül: Szent István – államalapító és a nép apostola (Magyarország); Gdansk, 1980, Szolidaritás (Lengyelország); Munkalehetőség mindenkinek (Olaszország). Hazánkat Erdő Péter bíboros képviseli, aki augusztus 23-án Filaret minszki metropolitával beszélget arról, mi a hit szerepe a modern világban.

Hazánk először kapott lehetőséget arra, hogy kiemelt módon mutassa meg a Rimini Meetingen azokat a történelmi, erkölcsi és kulturális értékeit, amelyeknek megmaradását köszönheti. A magyar pavilon kilencszáz négyzetméternyi területén lesz megtekinthető a Szent István – államalapító és a nép apostola című nagyszabású kiállítás. Sokan dolgoznak térítés nélkül a sikeréért külföldön és itthon. Így Németh Tamás építész és Törley Mária szobrászművész, akikkel a készülődés napjaiban találkoztam.
A pavilon belső tere Németh Tamás tervei alapján készül. Törley Máriának két jelentős alkotását, Szent István és Szent Gellért szobrát állítják ki. Mindennek keretét a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) és a Centro Studium di Gorizia együttműködése adja. A tárlat bemutatja a honfoglalást, az első magyar királyt és korának jelentős személyiségeit, hangsúlyozván az államalapító küzdelmeit, intelmeinek megtartóerejét és időtálló üzenetét. Megtekinthetők lesznek a koronázási ékszerek, a korona, a koronázási palást másolata, valamint a millenniumi falikárpit. A tárgyak kiválasztásában és szállításában a Keresztény Múzeum szakemberei segítenek. Háromezer önkéntesre számítanak – tudom meg Németh Tamástól, aki sorolja az előttük álló feladatokat:
– A magyar pavilonban olasz asztalosok segédkeznek, ők adják a szakértelmüket a kiállítás egyik leglátványosabb elemének, a hat méter magas, fából készülő korona makettjének felépítéséhez. A mű olyan megoldással készül, hogy az érdeklődők átjárhatnak rajta, mondhatni, ez lesz a „kapuja” mindannak, ami eléjük tárul.
Bőven akad jelentkező minden feladat végzésére, legyen az szendvicskészítés, portaszolgálat, idegenvezetés, ácsmunka, világítástechnika, paravánállítás. A csomagmegőrzőben lehet, hogy együtt dolgozik a vezető csúcsmenedzser és az ösztöndíjas diáklány. Mindez fegyelmezettséggel és igényességgel párosul – ad ízelítőt az építész a fesztivál hangulatából. Hihetünk neki, hatodik alkalommal utazik oda családostul. Mint megjegyzi, hívő, értelmiségi emberként is sokat kap az ottani szellemi élettől. Azért találkoznak, hogy kicseréljék gondolataikat korunk alapvető gondjairól, jelenségeiről, a vallásról, kultúráról, politikáról, gazdaságról és erkölcsről. Az eszmecserében ismert közéleti emberek, politikusok, írók, egyetemi tanárok, művészek vesznek részt.
Miből fakad a rendezvénysorozat népszerűsége, miért feltűnően sok a fiatal és a többgyermekes család? Ez nyilván annak a nyitottságnak köszönhető, hogy a szervezők tudatosan invitálják ide a különböző kulturális hátterű és vallású embereket, hogy barátkozzanak és a fórumokon kicseréljék nézeteiket. Nem akarják mindenáron „lehengerelni” a másik felet, az érveken alapuló meggyőzést keresik. Ritka kincs ez a mai, egymás ellen uszított társadalmi rétegekben és értelmiségi világban.
Riminiben 1980-ban rendezték meg az első ilyen fesztivált. Hátterében a Közösség és Szabadság (Comunione et Liberazione, rövidítve CL) nevű mozgalom áll, amely egy Milánó környéki kis faluból származó katolikus pap, pedagógus és kutató, Luigi Giussani nevéhez fűződik. Sokrétű tevékenységében nagy súlyt fektetett arra, hogy a fiatalság az élet minden területén cselekvően élhesse meg kereszténységét.
Ma a világ több mint hetven országában vannak követői a mozgalomnak, hozzánk már a nyolcvanas években elérkezett. Az itteni bázisközösséget huszonöt–harminc felnőtt és tíz–tizenöt egyetemista alkotja, de az összejöveteleket egyre többen látogatják. Az idei kiállítás témájának ötlete Domokos Györgytől, a PPKE tanárától származik. Az ő olasz szakos tanítványai készítettek egy 18-20 kisebb tablóból álló fotóanyagot Szent Istvánról, amelyet felajánlottak a Riminiben rendezendő fesztiválra. Időközben kiderült, hogy jelentős méretű kiállítóhely áll majd rendelkezésükre.
– Természetesen ott lesz a tárlaton a diákok munkája is. Ezenkívül további fontos feladat hárul rájuk, hiszen az olasz fiatalokkal közösen dolgoznak az előkészítésen s a programok végrehajtásán. A mi egyetemistáink hetek óta készülnek az olasz nyelvű történelmi magyarázatokra. Ez nem kis munka, mert egy-egy idegenvezetés 35-40 percig tart. Az eddigi tapasztalatok alapján igényes és nagy létszámú érdeklődőre számíthatunk. Itt nem ritka, hogy egy irodalmi est, beszélgetés is többezres közönség előtt zajlik – magyarázza Németh Tamás.
Mindez kézzelfogható cáfolata annak, hogy a tömegnek csak a lebutított, kommersz műfajokra és szórakozásra van igénye – térünk át e rendezvény másik vezérfonalára, az alkotóművészek felelősségére. Törley Mária szobrász és ötvös férje, az őt mindenben segítő Ruszina László nagyvonalú, adni tudó emberek. Hónapok óta megkettőzött erővel dolgoznak azért, hogy elkészüljenek a rimini kiállításra. A művésznőt csak az idő rövidsége miatt érte váratlanul a felkérés. Nem véletlen, hogy a Keresztény Múzeum éppen őt ajánlotta a szervezőknek. Ismert róla az is, hogy a művészettörténészek életörömöt, szeretetet sugárzó alkotásai mellett szakrális tematikájú műveit tartják meghatározónak. Nemzetközi elismertségén túl számos hazai városban – többek között Sopronban, Tapolcán – állnak köztéri művei. Mindegyik alkotás szellemi előkészületének és a helyszín kiválasztásának külön története van. Kapcsolatok, kötődések, amit összefoglalva népszerűségnek lehet nevezni. Nem véletlen az sem, hogy Törley Mária szűkebb pátriájának, Mátyásföldnek a díszpolgára. A polgármesteri hivatal előtti parkban áll a 2001-ben felavatott, öt méter magas, millenniumi emlékműve, középen Szent István alakjával. Ősztől tavaszig zajlik körülötte az élet, óvodások kergetőznek az ovális talapzat mellett, iskolásokat hoznak rendhagyó történelemórára, nyaranta pedig lelkes helyiek mutatják a szobrot büszkén külföldi ismerőseiknek.
– Él az alkotás. Kívánhatok-e ennél többet? – kérdezi Törley Mária. Otthonuk varázslatos kertjében ülünk le egy szusszanásra. Az egyik terebélyes fa alatt láthatom a Riminibe készülő mellszobrot, a műteremben pedig az utolsó előtti simításokat végzik egy szintén Szent Istvánt ábrázoló köztéri szobron. (Az utóbbit Dunaharaszti plébánosa, Láng András és polgármestere, Szalay László szorgalmazta.)
Mindegyik Szent István-szobor más, bár azonos erő, méltóság sugárzik róluk. Úgy érzékelem, nem csupán a művész történelmi olvasmányai, töprengései „égtek bele” e három alkotásba. Bennük van ezeréves múltunk, a szenvedés és az erő, de a mostanság készült művek mintha másról is beszélnének.
– Így van – bólint Törley Mária. – Nem vagyok híve a bonyolult, csak a bennfentesek által érthető formai megoldásoknak. Számomra létfontosságú, hogy a bronzba öntött vagy épp kőből faragott alkotás felidézzen egy hangulatot, egy kort, de legfőképpen az embert, az emberséget. A mátyásföldi millenniumi emlékmű egy évtizeddel ezelőtt született, mondhatni, reményteljesebb időszakban, mint amelyikben most élünk. Ott, a téren filozofikus király áll, arckifejezése elgondolkodó, talán kicsit keserű is, mégis nagyon határozott. A megjelenítésben inkább a palástra helyeztem a súlyt, mint az alatta viselt harci öltözetre. A félköríves boltozat feletti angyal pedig azt a kegyelmet szimbolizálja, amely a mai napig megtartotta országunkat. A jövőt, az előretekintést szerettem volna sugallni. Amit Dunaharaszti főterére gondoltam ki, egy térdeplő király. Ránéz a koronára, tudja, hogy harcolnia és dolgoznia kell. Ugyanezt az erőt, elszántságot kívántam érzékeltetni a Riminibe készülő munkán, felhívni a figyelmet azokra az intelmekre is, amelyek máig Európához kötnek minket.
A képzőművész asszony számos kiállításon, nagy rendezvényen állított ki Európában és a világban, ahol személyesen neki szóló figyelemben, elismerésben volt része. Ez az alkalom viszont – amelyen öszszesen hat szobra szerepel – sokkal többről szól, mint egy művészi megjelenés. Törley Mária úgy érzi, hazánk jelenlegi állapotában, anyagi kifosztottságában és erkölcsi kiürítettségében rendkívül fontos, hogy ismét megtaláljuk mindazt, ami jó és erős bennünk. Munkái által azt is szeretné érzékeltetni, hogy István király és az olasz származású, de hazánk iránt elkötelezett Gellért püspök azért lett szent, ha úgy tetszik, nagy, mert döntéseikért mindketten vállalták a személyi felelősséget. Mindenestül alárendelték magukat annak a célnak, amely hazájuk, népük javát, felemelkedését szolgálta. Ha mindebből eljut valami a közönséghez, akkor ő megtette a magáét – mondja elköszönőben a szobrász.