A Budapest Airport privatizációs bugyrai

Leminősítették a közelmúltban az EU szakértői a Ferihegyi repülőtér biztonsági teljesítményét. Így azok az utasok, akik Budapesten szállnak gépre, és egy uniós tagország légikikötőjében ülnek át egy másik járatra, teljes körű személyi ellenőrzésen eshetnek át, mivel harmadik országból érkező utasként tekintenek rájuk. A történet azért is érthetetlen, mert a Budapest Airport részvényeinek döntő többségét eredetileg a szakmában vérprofi angol British Airport Authority (BAA) vásárolta meg. S azok sem kisinasok – Hochtief AG –, akik időközben főtulajdonosként a helyükre léptek. Ennek ellenére sikerült magunkat a – kormányzati szóhasználattal élve – a „tisztából” a „nem tiszta” kategóriába soroltatni.
A cég szóvivője szerint nem kizárt, hogy egyes dolgozók szándékosan szegték meg a biztonsági előírásokat, s szerinte lényegében ezért történhetett meg a leminősítés. E kellemetlen helyzet ellenére a témával foglalkozó Népszava írása címében úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. „Mégsem hátrányos Ferihegyről utazni.” Igaz, ténylegesen „csak” Prágában kezelik a ferihegyi utasokat úgy, mintha harmadik országból érkeznének. Mint ahogy az is tény, kezelhetnék őket másutt is ugyanúgy, szerte Európában. Nem rajtunk múlik, hogy Londonban, Rómában vagy Párizsban nem néznek minket harmadik országbelinek, de ez némelyek szerint elhanyagolható részletkérdés.
Sajnos van ennek a harmadik ország megjelölésnek valamiféle balkáni bukéja. A harmadik országból az ember könnyen asszociál a harmadik világra, ahová majdnem sikerült leküzdeni magunkat, ha még egy kicsit hagyjuk magunkon nyújtózkodni az emberarcú szocializmust. Pedig – ahogy mondani szokták – ez még csak a jéghegy csúcsa. A repülőtéri történetnek mélyebb bugyrai is vannak.
Riz Levente, Rákosmente országgyűlési képviselője a Budapest Airport privatizációs szerződésének átfogó felülvizsgálatát kérte napirend előtti felszólalásában a parlamentben. A képviselő sorolta: a privatizációs szerződés 2005-ös megkötése után a vevő, a (BAA) ügyvezető igazgatója azt mondta, a következő öt évben új repülőgép-parkoló helyek, terminálok épülnek, elkészül egy autóparkoló, egy cargo létesítmény. Kóka János miniszter pedig a magyar Országgyűlésben azt hangoztatta, hogy a repülőtér körül parkolók, szállodák, konferencia- és logisztikai központok, új utasterminálok épülnek.
Ezek természetesen nem készültek el. A korábbi kormány pedig nem tett semmit annak érdekében, hogy 2011 végére, a szerződésben vállalt határidőre megépüljenek. A 260 millió eurós fejlesztésvállalásnak legfeljebb a töredéke valósul meg addigra. Ugyanakkor se kötbér, se a szerződés felmondásának kilátásba helyezése. Helyette a beruházások elmaradását 2008-ban lepapírozták. Az „elégtelen utasforgalomra” való hivatkozással a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a Budapest Airport Zrt. közösen átütemezte a fejlesztéseket, nehogy szó érje a ház elejét. De hogy mit jelent pontosan az elégtelen utasforgalom? Riz Levente idézte a Budapest Airport honlapján található adatokat, amelyek ezzel éppen ellentétesek. 2005 és 2007 között több mint 600 ezer fővel növekedett a reptér utasainak a száma.
Kínálkozik a kérdés: néhány dolgozó netán itt is szándékosan szegte meg a „biztonsági szabályokat”?
S ha még mélyebbre nyúlunk a reptéri bugyorban, rálelünk az eredményesség alakulását jelző adatokra is. Ebből kiderül: a kormányzat 2005-ben tízmilliárdos nyereséget hozó állami céget adott el. A privatizált Budapest Airport, s annak nagy nemzetközi gyakorlattal rendelkező irányítása mára 9,4 milliárd forint veszteséget halmozott fel.
Vagy esetleg valójában arról van szó, hogy a 2009-ig titkos privatizációs szerződés lehetővé tette, hogy az óriási összegért, 464,5 milliárd forintért elkelt repülőtér vételárát lényegében nem a vevő, hanem a magyar adófizetők fizessék meg? Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára úgy tette föl a kérdést: „elfogadható-e, hogy a Budapest Airport megvásárlásához fölvett hitelt magának a cégnek kell kitermelnie? Erre a kérdésre a szerződések áttekintése után tudunk konkrét választ adni.”
Azon már meg se lepődik az ember, hogy az előző kormánynak kétségei sem voltak az üzlet kiemelkedő hasznosságát illetően, hiszen a közreműködők 291 millió forint jutalomban is részesültek. Hogy az ügylet kinek volt ténylegesen hasznos, az egyre inkább kezd kirajzolódni.
Gyanítom, bőven akadna még lapszerkesztő szerte e hazában, aki a fenti tények ellenére nyugodt lelkiismerettel adná a Mégsem hátrányos nekünk ez a ferihegyi privatizáció címet a fenti tartalmú írásnak – hiteles tájékoztatás jeligére. Szerencsére a kormányváltás lehetővé tette, hogy ezek az alapadatok, ezek a súlyos ellentmondások végre nyilvánosságra kerüljenek, s lehetővé tegyék az átfogó vizsgálat megindulását.
Az unió repülésbiztonsági szakemberei 6-12 héten belül végeznek újabb auditációs vizsgálatot Ferihegyen. Azon dől el, fennmarad-e ez a kínos leminősítés, vagy ismét az európai légikikötők közé sorolják majd a Budapest Airportot. S talán hamarosan az is kiderül, hogy akadtak-e dolgozók anno, az eladói oldalon, akik magánosítás során harmadik világbeli módon, szándékosan szegték meg a (nemzet)biztonsági előírásokat. Az ismert kisközösségi érdekek alapján.

A szerző újságíró