A piros ruhás nő

Ki ez az európai biztos asszony, aki felháborodott megjegyzéseivel, sőt hazugságaival elérte, hogy pattanásig feszüljön a helyzet az Európai Unió vezetői és Franciaország közt? Viviane Reding régi bútordarab Brüsszelben.

A luxemburgi komisszárnő” – Brüsszelben így ismerik Viviane Redinget, aki nemcsak José Manuel Barroso bizottsági elnök egyik helyettese, hanem az európai igazságügyet és alapvető jogokat is felügyeli. A kicsiny, ám annál gazdagabb nagyhercegség biztosát igencsak kihozták a sodrából azok a hírek, amelyek eljutottak hozzá a franciaországi roma táborok felszámolásáról – vallotta be a napokban közeli munkatársainak a biztos asszony, akit szeretett felöltőjéről piros ruhás nőnek is szoktak nevezni.
Ő volt az, aki meglobogtatta azt a lehetőséget, hogy Párizs ellen akár európai bírósági vizsgálat is folyhat ez ügyben. Máskor „szégyenteljesnek” minősítette a francia politikát, amelyet Párizs a romániai és bulgáriai romákkal szemben tanúsít. „Azt gondoltam, hogy Európa többé nem lesz tanúja a második világháborúhoz hasonló helyzetnek” – jelentette ki Reding asszony a francia kitoloncolásokról. Magyarán párhuzamot vont a II. világháború zsidó és cigány deportálásai és a mostani kitelepítések közt.
Még Bernard Kouchner francia külügyminiszter is, aki különösebben nem lelkesedik a párizsi kormány romakérdésben tapasztalható politikájáért, úgy nyilatkozott: azért nem ártana, ha a brüsszeli biztos asszony újraolvasná a történelmet. A hét közepén Reding egyébként elnézést kért Párizstól a valóban nem helyes összevetésért.
Viviane Reding meggyőződéses Európa-párti. De lehet is: húsz évig volt képviselő az Európai Parlamentben, majd 1999-ben Luxemburg biztosnak jelölte. Azóta ez a harmadik megbízatása. Kevés olyan kollégája van, aki három nyelven – angolul, németül és franciául – ilyen kiválóan beszélne. Az Európai Parlamentben és a bizottságban eltöltött több mint harminc év alatt nyilván számtalanszor volt alkalma arra, hogy elmélyülten foglalkozzon a kelet-európai romák helyzetével, sanyarú sorsuk jobbításával.
Ő a brüsszeli apparátus erős embere. Sőt, súlyos is – jegyzik meg róla egyes munkatársai, akik utalnak az unió adminisztrációjában meglévő számtalan ismerősére és vaskos telefonkönyvére, amellyel szinte mindenhová megtalálja a kapcsolatot. Volt olyan kollégája is, aki elárulta, ő nem szívesen húzná ki nála a gyufát; „félelmetes manőverezőképessége van”. Állítólag – mint a francia Le Figaro napilap hangot adott e mendemondának – Jean-Claude Juncker luxemburgi „örökös” miniszterelnök azért nevezte ki sorozatban Redinget a biztosi posztokra, mert attól tartott, hogy hazatérve finoman szólva nem lenne kezelhető.
Nicolas Sarkozy francia államfőt annyira felmérgesítették a biztosnő sorozatos kirohanásai, hogy a hét elején egy bizalmas megbeszélésen – mint arról a francia sajtó egybehangzóan beszámolt – a következőket mondta: Fogadja be Viviane Reding a romákat Luxemburgba!
Hasonló szellemben folyt „az emelt hangú vita” – amilyet rég nem tapasztaltak ilyen magas szintű tanácskozáson – a csütörtöki EU-csúcson is Sarkozy államfő és Barroso bizottsági elnök között. Sarkozy a francia sajtó szerint keményen kikérte magának Viviane Reding szavait, amelyek szerinte „szélsőségesek” és „súlyosan igazságtalanok” voltak Franciaországgal szemben, de nem akar vitázni a biztosnővel, különben is, már bocsánatot kért.