Bár kétségtelenül jó hír, hogy a tavalyi hatszázalékos visszaesés után idén várhatóan egy százalékkal bővül az ország bruttó nemzeti terméke (GDP), de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanígy növekszik az országban a jólét is. Egyre többen kérdőjelezik meg, hogy mennyire mérvadó ebből a szempontból a GDP. – Nem tévedett az, aki az utóbbi húsz évben úgy érezte, hogy az életszínvonal nem emelkedett a GDP-vel arányos mértékben – mutatott rá Bod Péter Ákos közgazdász. – Ennek magyarázata az, hogy az ország polgárainak megélhetési helyzetét jobban tükröző bruttó nemzeti jövedelem, azaz a GNI nem bővült olyan ütemben, mint a GDP, ráadásul a kettejük közötti rés folyamatosan tágult.
Szakmai vélemények szerint azért érdemes inkább a nemzeti jövedelmi mutatót figyelni, mert ebből levonják a külföldi vállalatok által az országból kivitt jövedelmet, vagyis nem torzítják a képet azok a javak, amelyek nem maradnak nálunk. Igaz, emellett hozzáadódik a mutatóhoz a magyar vállalatok által külföldön termelt és hazautalt jövedelem, illetve a bejövő uniós források és a külföldön dolgozó magyar vendégmunkások hazautalásai is. – Ez utóbbi mértéke esetünkben elhanyagolható, s a három tétel összesen jóval alulmarad az ellenkező irányú pénzforgalomhoz képest – mondja Bod Péter Ákos.
A GDP-t más irányokból is érik kritikák. Varga István közgazdász például arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy ez a mutató korántsem olyan egyértelmű, mint ahogy azt sokan gondolnák, ugyanis az adatok összeállításakor számos tételt becsléssel állapítanak meg. – Egy ilyen becsült tétel értéke százmilliárd forintos nagyságrendű is lehet, aminek már óriási hatása van a GDP végső összegére. Például azt is becsülik, hogy aki a saját lakásában lakik, mekkora bérleti díjat fizetne saját magának ott, ahol él. Ezt a feltételezett bérleti díjat beépítik a GDP-be, aminek hatására adott esetben emelkedni tud a mutató – mutatott rá Varga István. A szakember szerint ezért értelmetlen és pusztán hangulatkeltésre alkalmas a GDP plusz-mínusz egyszázalékos növekedéséről folytatni párbeszédet, mert e viták a valóban fontos problémákról terelik el a figyelmet. Varga István úgy látja, a GDP az emberi életminőség alakulásának kimutatására azért sem alkalmas, mert a tevékenységnek nincs előjele. – Ha valamit lebontunk vagy felépítünk, az ugyanúgy szaporítja a GDP-t, s az is mindegy, hogy gyermekeket nevelünk vagy bürokráciát növelünk, gyógyítunk vagy egészséget rombolunk – sorolt további eseteket a szakember.
A GDP „leváltása” vagy legalábbis teljhatalmának megszüntetése régi téma. Az ENSZ például több mint 15 éve használja a humánfejlettségi szint mutatót, amit egy pakisztáni közgazdász dolgozott ki. Nagy visszhangja volt tavaly Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász elemzésének, amely kimondja, hogy a GDP-t tévesen használják akkor, amikor a gazdasági jólét mérőeszközeként jelölik meg.
– Nem akarom a GDP-t bántani, sok mindent megmutat, de többet kellene mondani a társadalomról ahhoz, hogy egy ország gazdaságának állapotát leírjuk – sorakozott fel „a GDP-szkeptikusok” közé a Központi Statisztikai Hivatal új elnöke a Gazdasági Rádiónak adott interjújában. Vukovich Gabriella szerint lehetne mérni azt is, hogy mennyire elfogadható az emberek életszínvonala, milyenek a kilátások, lesznek-e a térségben új munkahelyek. Az interjúban arról is szó esett, hogy egyelőre nagy ellenállásba ütköznek a széles körben elterjedt GDP frissítésére irányuló kezdeményezések. Vannak azonban már olyan próbálkozások, amelyek azt mutatják, hogy a GDP betonbiztos helyzete a jövőben megváltozhat.
origo.hu
Kiderült, hogy ki a rejtélyes lottónyertes, aki óriásplakátot vett az Oktogonon
