Bajnokok és hajótöröttek

A hat aranyérem dacára – amelyekből három olimpiai számban született – a poznani világbajnokságon megroppant a magyar kajak-kenu kikezdhetetlenül szilárdnak hitt gerince. A huszonnyolc döntő egynegyedét magyarok nélkül rendezték meg – úgy, hogy ötezer méteren nem voltak selejtezők, a négyszer kétszázas váltó egyelőre inkább a közönség szórakoztatását, a női kenu pedig a nemzetközi szövetség nehezen értelmezhető érdekeit szolgálja. A megannyi kudarc közül a férfi kajak négyesé a legfájóbb; a fényes tradíciókon kívül azért, mert ez a versenyszám reprezentálja a leghűbben egy ország kajak-kenu sportja erejét.