Budapesten a Nuda Veritas

Gustav Klimt, Egon Schiele és a XIX–XX. század fordulójának még jó néhány más osztrák művésze száz évvel működése után is igazi húzónév a bécsi kulturális turizmusban. Évente százezrek érkeznek miattuk az osztrák fővárosba, miközben a világ jelentős múzeumaiban látják szívesen műveiket. Budapesten szeptember 23. és január 9. között látható nagy tárlat alkotásaikból, amelyek közül az egyik legjelentősebb, Klimt Nuda Veritas című festménye tegnap érkezett meg a Szépművészeti Múzeumba.

Schiller-idézetet írt Gustav Klimt a Nuda Veritas című nagyméretű festményre, saját korának egyik legprovokálóbb alkotására, amely mára az osztrák szecesszió egyik emblematikus művévé vált. Ritkán, nehezen kölcsönzik külföldi kiállításokra a bécsi színházi múzeumban őrzött alkotást, ez is az egyik oka annak, hogy a Nuda Veritas Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei 1895–1905 című tárlat nem két évvel, a Hodler-kiállítással egy időben, hanem csak most valósult meg, a múzeum utolsó nagy tárlataként azelőtt, mielőtt a bővítési munkálatok miatt az intézmény több hónapra bezár. Az bizonyos, hogy látogatók széles körét vonzza majd a tárlat, amelyen 202 alkotás szerepel. A nagyrészt rajzokat és sokszorosított grafikákat bemutató kiállítás törzsanyagát a bécsi Albertinából érkezett művek adják, amelyek osztrák, svájci, amerikai és japán köz- és magángyűjtemények további rajzaival és néhány kiemelkedő festménnyel egészülnek ki. A kiállításon a látogatók a Szépművészeti gyűjteményének műveivel is találkozhatnak: részben a Secession tagjainak, részben pedig azoknak a külföldi kortárs művészeknek a munkáival, akik egykor nagy hatást gyakoroltak bécsi kollégáikra.
A nagyszabású kiállítás része annak a sorozatnak, amellyel a Szépművészeti a modern művészet kialakulásáról kíván a lehető legteljesebb képet adni. A Gustave Moreau, Alfons Mucha és Ferdinand Hodler műveit bemutató, valamint a Degastól Picassóig című kiállítás után a most nyíló tárlat is a képzőművészet XIX. század végi, XX. század eleji megújulásának fontos fejezetét tekinti át.
A bécsi Secession kezdeti éveiről szól a kiállítás, az 1895–1905 közötti évtizedről, amelynek eredményeit a császárvárosban több állandó és időszaki tárlat is bemutatja. Az Osztrák Nemzeti Galéria mellett a Leopold Múzeum is nagyszabású gyűjteménnyel rendelkezik Klimt, Schiele és kortársaik műveiből, a csoport nevét viselő kiállítóépület, a Secession tervezőjének az életművét az utóbbi intézményben rendezett időszaki tárlat tekintette át a közelmúltban. A Szépművészeti kiállítása (amellyel párhuzamosan a bázeli Beyeler Alapítvány is rendez egy tárlatot a bécsi szeceszszió műveiből) e művészetileg termékeny időszaknak főként a grafikai tevékenységéből mutat be válogatást, de néhány kulcsfontosságú mű erejéig a festmény és a szobrászat műfajára is kitekint. A kiállítás kurátora Marian Bisanz-Prakken, a bécsi Albertina művészettörténésze, budapesti társkurátorai Gonda Zsuzsa és Bodor Kata, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének művészettörténészei.