Csontvázak márpedig vannak

Most, amikor a Varga Mihály államtitkár által vezetett tényfeltáró bizottság elkészítette a jelentését a költségvetés helyzetéről, ismét fellángoltak a viták a csontvázak körül. A kevésbé tájékozottak kedvéért a csontvázak terminus az elmúlt hónapok szakzsargonjának megfelelően azt jelenti, hogy milyen rejtett költségvetési hiányokat hagyott a Bajnai-kormány örökül az Orbán-kormányra, s ez miként befolyásolja az ez évi 3,8 százalékos hiánycél teljesülését.
Hatvanhárom aknára leltek
A tényfeltáró bizottság szám szerint hatvanhárom ilyen esetet azonosított, ami igen tetemes mennyiség, még akkor is, ha ezek az esetek igen különböző mértékben érintik a költségvetés egyenlegét. A csontvázügyben a leginkább érintettek – a korábbi miniszterelnök, Bajnai úr és a pénzügyminiszter, Oszkó úr – természetesen határozottan cáfolják a csontvázak létét, és a költségvetés átadáskori és jelenlegi állapotát megfelelőnek tartják. Ugyanakkor viszont a Magyar Nemzeti Bank (MNB) inflációs jelentésében augusztus közepén már az szerepelt, hogy jórészt az adóbevételek felültervezése miatt a hiányt növelő tételek nagysága eléri a GDP 2,3 százalékát, a várható hiány pedig 0,5 százalékkal meghaladja majd az előirányzatban szereplőt. Fontos hangsúlyozni, hogy mindez a többlethiány úgy áll elő, hogy a második fél évben az Orbán-kormány a tervekhez alakítja a kiadásokat, a bevételek pedig a reálisan prognosztizálható szint szerint alakulnak. Az MNB tehát nem kalkulált az új kormány terven felüli túlköltekezésével.
Hogy is állunk hát valójában a csontvázakkal és a költségvetés teljesíthetőségével?
Az idei költségvetés alakulására vonatkozó információk több hullámban érkeztek. A törvény tavalyi elfogadásakor csupán abban lehettünk biztosak, hogy a korábbi évekhez képest nagyobb tartalékkal készült a kormány az idei évre. Míg tavaly 125 milliárd forinttal, addig idén (céltartalékok nélkül) 206 milliárd forintos tartalékkal indult el a költségvetés, ami több mint hatvanszázalékos növekedést jelent. Árnyalhatja azonban az összeg megítélését, ha azzal a 700 milliárd forinttal vetjük össze, amennyivel a 2009-ben befolyt adóbevételek elmaradtak a tervezett szinttől. Emellett az is tény, hogy a recesszió miatt az állam számos területén kénytelen volt visszafogni a tervezett kiadásokat, ami önmagában is komoly kockázatot jelentett. Azokon a helyeken ugyanis, ahol szerkezeti átalakítások nélkül csökkent a gazdálkodásra kapott összeg, a kormányzati szigoron kívül nem volt, illetve nincs garancia arra, hogy az év utolsó hónapjaiban nem lesz szükség pótlólagos támogatásra.
400 milliárddal kevesebb adóbevétel
Néhány dolog már az év elején kiderült. A Pénzügyminisztérium már az első negyedévben jelezte, hogy a magán-nyugdíjpénztári átlépők várhatóan 40-60 milliárd forint pluszbevételt, a tervezettnél előnyösebb kamatpálya pedig automatikusan ötvenmilliárd forint kiadáscsökkenést jelent éves viszonylatban. Ez eddig nagyjából százmilliárd forint többlet. Ezzel párhuzamosan februárban már maga a tárca is belátta, hogy túltervezte az adóbevételeket, és 176 milliárd forinttal lefelé módosította előrejelzését (ez csak a központi költségvetésre jutó része a módosításnak). Májusig ez az összeg a távozó kormány utolsó prognózisa szerint 194 milliárd forintra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy kormányváltáskor a Pénzügyminisztérium kommunikációja szerint az egyéb bevételek nagyjából százmilliárd forinttal javították az egyenleget, az adókiesés várható nagyságára vonatkozó becslés (a járulékok és a helyi adókon kívül is!) pedig már akkor megközelítette a 200 milliárd forintot, amely többé-kevésbé megegyezett a tartalék nagyságával.
A nyár folyamán az információk újabb hulláma vált nyilvánossá. Ahogy folyamatosan érkeztek a tényadatok, kiderült, hogy az adókiesés várhatóan nagyobb lesz, mint korábban gondolta a kormány és általában az intézetek túlnyomó többsége. A Századvég Gazdaságkutató legfrissebb becslése szerint minden jogszabályi beavatkozás nélkül várhatóan 400 milliárd forinttal kevesebb adó folyna be az év végéig a tervezetthez képest. Azaz 200 milliárddal több, mint amenynyit a távozó kormány prognosztizált. Különösen sok, az említett összeg több mint a fele hiányzik a társasági adóból, de az általános forgalmi adón kívül szinte minden adónemből kevesebbet realizál várhatóan a költségvetés. Ezzel párhuzamosan az új kormány bejelentette 29 pontos akciótervét. Az idei költségvetést leginkább és közvetlenül érintő bevétel oldali intézkedés a pénzügyi különadó bevezetése és a társasági adó csökkentése. E két tétel egyenlege nagyjából százmilliárd forint pluszbevételt jelent, míg a kiadáscsökkentő intézkedések 120 milliárd forinttal javítják az egyenleget. Ehhez jön hozzá az a néhány tíz milliárd forintos kiadásnövekedés, amelyet az árvízkárok enyhítésére fordított a kormány.
Számításaink szerint a fentiek miatt a központi irányítás alrendszereinek (központi költségvetés és alapok) szintjén nincs szükség komolyabb beavatkozásra. Ha továbbra is szigorú konzervatív politikát folytat a kormány, és nem történik újabb, sokkszerű bevételkiesés vagy kiadásnövekedés, akkor tartható lesz a 4 százalék körüli hiány. Ez lehet akár 3,8, akár 4,2 is. A lényeg nem a tized százalékokon, hanem a százalékokon van. Akár a saját elvárásainkat, akár a másoknak tett ígéreteket nézzük, nem néhány tized százalékon múlik a gazdaságpolitika hitelessége.
Önkormányzatok, állami cégek:
hatalmas mínuszok és adósságok
Ami viszont komoly kockázatot jelent, az az önkormányzatok gazdálkodása. Ez az az alrendszer, amelynek gazdálkodására szinte semmilyen közvetlen eszköze sincs a kormánynak, „cserébe” viszont alig tud róla bármit is év közben. A helyzet most annyival súlyosabb, hogy a korábbi évek jelentős kötvénykibocsátása miatt még a pénzügyi korlátokkal sem kell annyit törődniük az önkormányzatoknak. Ha a korábban félretett összegeket most költik el, az komoly kockázatot jelent a tervezett hiány szempontjából. Márpedig vannak erre utaló jelek. A szektor nettó pénzügyi pozíciója fél év alatt 190 milliárd forinttal romlott, ami nagyjából megfelel az egész évre várt deficitnek. Azaz, úgy tűnik, hogy fél év alatt felélték az egész évre jutó hiányt. Még nem tudjuk, hogy mi történik a harmadik negyedévben, de ha abból indulunk ki, hogy a választások évében általában lazul a költségvetési fegyelem, az mindenképp aggodalomra ad okot.
További bizonytalanságok vannak az állami vállalatok (BKV, Malév, MÁV stb.) körében is. Nem véletlen, hogy a megtalált csontvázak jelentős része is ide, ehhez a körhöz köthető. Még megbecsülni is igen nehéz, hogy milyen rendkívüli kiadások terhelik meg az év végéig az államháztartást ebből a szektorból. Sérülékenységük legfőbb oka, hogy ez elmúlt kormány(ok) sorra elmulasztották a nagy állami mamutvállalatok esetében a pazarló gazdálkodás felszámolását, az igazi szerkezeti átalakítást. A válság miatt jóval kevesebb pénzből gazdálkodó önkormányzatokon keresztül most e vállalatok tulajdonosi köre is szorult helyzetben van.
Összességében azt lehet mondani, hogy az új kormány fiskális szempontból eddig megfelelően reagált a kedvezőtlen, nem várt fejleményekre. Az intézkedések és a tartalékok révén kezelhető még a jelentős adókiesés is. Az év utolsó hónapjaiban azonban nem csak magára kell figyelnie. Az a minimum, hogy a központi kormányzat irányítása alá tartozó területeken továbbra is szigorú gazdálkodást folytasson a kormány. (Mindezen felül viszont minden lehetséges módját meg kell találnia ahhoz, hogy hasonló szemléletben dolgozzanak az önkormányzatok is, máskülönben vagy jócskán megugrik a hiány, vagy az utolsó pillanatban kell a kiadásokat tovább csökkenteni, hiszen az adóemelés akkor már nem segít.)
Az új kormány mozgástere és manőverezési lehetősége tehát az elmúlt időszak rossz gazdaságpolitikája miatt minimális, és aligha beszélhetünk rendezett átadás-átvételről.

A szerzők közgazdászok,
a Századvég Gazdaságkutatási Zrt. munkatársai