Eb-selejtezős történet: fokozatos leszakadás

Augusztus 11-én a 2-1-re végződött Észtország–Feröer-szigetek mérkőzéssel ugyan már megkezdődtek a selejtezők a 2012-es, sorrendben a 14. labdarúgó Európa-bajnokságra, ám a sorozat most pénteken lendül neki igazából 22 párharccal, közte a magyar válogatott stockholmi vendégjátékával. A léptékek már teljesen mások, mint a bő fél évszázaddal ezelőtti kezdetekkor voltak.

Ballai Attila
2010. 09. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Minden magyarázatnál többet mondanak a szikár számok: az első, 1960-as labdarúgó Európa-bajnokság (amely akkor még nem is így, hanem Európai Nemzetek Kupája néven futott) selejtezőin 17 ország vett részt, s négyes döntőt rendeztek; most, a 2012-es Eb kvalifikációs sorozatában 51 nemzet méreti meg magát (a két rendező nem), s szűk két év múlva 16 válogatott csatázik majd egymással Lengyelországban és Ukrajnában. A következő, 2016-os franciaországi megméretésen pedig már 24, a kontinentális futballszövetség (UEFA) tagjainak közel a fele, a várt sportszakmai és pénzügyi siker reményében.
Mi, magyarok hamar bekerültünk az Eb-történetbe azzal, hogy az első kvalifikációs mérkőzést vívhattuk 1958. szeptember 28-án a Luzsnyiki Stadion bő százezer nézője előtt a későbbi végső győztes Szovjetunióval. Ebből már kilogikázható a párharc eredménye, Moszkvában Iljin, Metreveli és Ivanov is betalált Bakó kapujába, Beljajevébe viszont csak Göröcs. Érdekesség, hogy a budapesti visszavágóra egy nap híján egy év múlva került sor, a háló előtt minőségi váltásként Grosics Gyula, illetve Lev Jasin állt, viszont csak a mi Fekete Párducunk kapitulált egyszer, Vojnov előtt.
Az 1964-es kontinensviadal kvalifikációjára már 26 résztvevő jelentkezett. A mieink Walesszel kezdtek, s könnyen végeztek is (3-1, 1-1), aztán az NDK-t Rákosi hajrában eleresztett bombájával sikerült Berlinben verni 2-1-re, így elégnek bizonyult a népstadionbeli 3-3. A nyolc között az előző házigazda franciákon kettős győzelemmel (3-1, 2-1) lépett túl Baróti Lajos gárdája, így beverekedte magát a spanyolországi négyes döntőbe. Itt a fináléba kerülésért a későbbi aranyérmes házigazdáktól kapott ki hoszszabbítás után 2-1-re a zsúfolt Bernabéu-stadionban. A háttérbe szorult bronzcsatában – csak háromezren lézengtek a barcelonai Nou Camp nézőterén – a mieink 3-1-re felülmúlták Dániát, szintén hosszabbítást követően, Varga Zoltán ekkor debütált a válogatottban. Amelynek ez a negyvenhat évvel ezelőtti harmadik hely az eddigi legjobb Eb-szereplése.
1968-ra megjelentek a kvalifikációs csoportmérkőzések, illetve a pótselejtezők, s hivatalosan innentől kezdve lett Európa-bajnokság a torna neve. A mieink az NDK, Hollandia és Dánia ellenében megnyerték az 5. csoportot, viszont a nyolc között 2-0-s hazai nyerés után Moszkvában 3-0-ra kikaptak a szovjetektől. Az 1972-es tornára újból eljutott a magyar nemzeti gárda, miután Bulgária, Franciaország és Norvégia előtt első helyen végzett a 2. csoportban, majd a budapesti 1-1 és a bukaresti 2-2 után semleges helyszínen, Belgrádban 2-1-re verte Romániát. Ott, Belgiumban aztán az örök nemezis szovjetek megint „sztojt” mondtak, végül a dobogóra sem sikerült állni, hiszen Liége-ben a házigazdák 2-1-re nyertek, Kű 11-es gólja csak szépítést ért.
Mindmáig Kű Lajos az utolsó labdarúgó, aki magyar válogatottként gólt lőtt Európa-bajnokságon, eme 1972-es bronzmeccsen. A sorozatról emellett is számos páratlan emléket őriz, ezeket így idézte fel érdeklődésünkre – és egy szuszra: „A bukaresti 2-2 alkalmával voltam először válogatott, Kocsis Lajos helyére cseréltek be. Ő addigra már kihagyott egy tizenegyest, pedig nem is őt jelölte ki Illovszky Rudi bácsi, hanem szegény Páncsics Mikit, aki azonban nem vállalta a büntetőt. Rudi bácsi majdnem infarktust kapott, erre Kocsis megfogta a labdát, és letette a tizenegyespontra, csakhogy az ő lövését meg Raducanu fogta meg. Ekkor még 2-1-re vezettünk, de Neagu kiegyenlített, és mivel még nem számítottak az idegenbeli gólok, harmadik mérkőzés következett. Gyorsan kerítettek egy kalapot, beledobtak két városnevet, Isztambulét és Belgrádét, és az utóbbit húzták ki. A második félidő elején itt kerültem meg Deleanut, aki beleszaladt a könyökömbe, négy foga esett ki, úgy húzták le a pályáról. Erdélyben ezután az a szállóige terjedt: nem csoda, hogy így járt, Kűbe harapott. Szőke Pista góljával végül 2-1-re nyertünk, mehettünk az Eb-re. Előtte azonban négy nappal Rudi bácsi még itthon megkérdezte, ki vállalja a büntetőrúgást. Zámbó Sanyi mellett én jelentkeztem, mindketten ötször próbálkoztunk, sikerrel. Azért esett Zámbóra a választás, mert négy évvel idősebb volt nálam. Így Brüsszelben, a szovjetek elleni elődöntőben, 0-1-nél ő futott neki a labdának, és hibázott. Előtte kaptunk egy öngólt, pedig Géczi Pista védett volna, ha Konykov lövése nem pattan meg Juhász Péteren, így kaptunk ki 1-0-ra. Mondták is a nyugati újságírók, hogy le kellett feküdnünk. Pedig ha tudták volna, hogy soha akkora prémiumért, 40 ezer forintért nem játszottunk, mint akkor. A 3. helyért a belgák is legyőztek minket 2-1-re, ezen a meccsen már én rúgtam a tizenegyest, nem is hibáztam. Mégis a kertek alatt jöttünk haza. Ha valaki akkor azt állítja, onnantól kezdve legalább 40 évig nem jutunk ki az Eb-re, nem ám a négybe, hanem a tizenhatba sem, azt körbe röhögik. Mégis így történt.”
Pedig az esemény valóban fokozatosan fejlődött, 1980-tól 8, 1996-tól 16 szereplőssé nőtte ki magát. Minket már a hígulás sem zavarna, csak részesei lehetnénk. Ám 1976-ra hajtva Wales, 1980 előtt Görögország mögött ragadtunk a csoportban, az 1984-es kvalifikációban már a dánok, az angolok és a görögök is megelőzték a magyarokat, 1988-ban a későbbi győztes hollandok és megint a görögök. Az 1992-es kvintettből csak Ciprust sikerült lehagyni, 1996-ra és 2000-re selejtezve is maradt a csoportnegyedik hely. A 2004-es kvalifikáción is ide futottak be Gellei Imre fiai, pedig két körrel a vége előtt még a második pozíciót foglalták el, de aztán kikaptak Lettországban, majd itthon a lengyelektől. Legutóbb eljött a történelmi mélypont egy csoporthatodik hellyel a görögök, a törökök, a norvégok, a bosnyákok és a moldávok mögött, csak a máltaiak előtt.
Bízunk benne, ennél lejjebb már nincsen, amit szeptember 3-tól, e hét péntektől – ugyanis az UEFA a klubok nyomására áttette a játéknapokat keddre és péntekre – bizonyíthat Egervári Sándor csapata a friss vb-ezüstérmes Hollandia, valamint Svédország, Finnország, Moldova és San Marino ellen. A papírforma szerint nem érint minket, de azért leírjuk: a kilenc csoportgyőztes, valamint a legjobb második automatikusan kijut az Eb-re, a többi nyolc második pótselejtezőn vesz részt.
Az 1980 óta előre kiválasztott rendezők automatikus résztvevők, de nekünk három pályázatunk is alulmaradt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.