Erika Steinbach, a II. világháború során szülőföldjükről elüldözött németek szövetségének (BdV) elnöke a Kereszténydemokrata Unióban (CDU) vitát váltott ki azzal a félremagyarázható kijelentésével, amely a háborús bűnök relativizálását sejteti. „1939 márciusában Lengyelország mozgósított először” – mondta a CDU-politikus, majd a párton belül kirobbant heves tiltakozásra reagálva bejelentette, nem pályázik többé pártelnökségi tagságra. Steinbach állásfoglalását a CDU parlamenti frakciójának elnökhelyettese, Andreas Schockenhoff így kommentálta: „Nem véleménykülönbségekről van szó, hanem történelmi elferdítésről. Ilyennek pedig nincs helye sem a frakcióban, sem a pártban.” Az ellenzéki szociáldemokraták és a Zöldek kritikája még élesebben hatott. A válasz nem sokáig váratott magára. A BdV szokásos évi rendezvényén, a „haza napján” az elnök asszony nem rejtette véka alá, hogy konzervatív CDU-tagként egyre inkább egyedül érzi magát. A Steinbach-affér heves vitát eredményezett arról, hogy a konzervatív profillal rendelkező politikusok továbbra is otthonuknak tarthatják-e a CDU-t. Az elégedetlenségből fakadó elképzelésekben helyet kapott egy új párt létrehozásának a lehetősége is. A magát mellőzöttnek tartó csoport támogatást kapott a Keresztényszociális Uniótól (CSU). A bajor testvérpárt képviselője, Norbert Geis lehetőséget lát egy, a jobboldalon működő párt megalapítására. A hajdani brandenburgi belügyminiszter, Jörg Schönbohm (CDU) pedig leszögezte: „Steinbach távozásával a párt elnökségében a konzervatívok semmiféle szerepet sem játszanak”.
A CSU-t elnöklő Horst Seehofer szerint nem kerül sor egy tiltakozásra támaszkodó párt létrehozására, amennyiben a kereszténydemokraták határozottan nekiállnak a sürgető problémák, így a külföldiek integrációját jellemző nehézségek megoldásának.
origo.hu
Nem a jegybank hölgymunkatársának fenyegetése az első: bemutatjuk Magyar Péter agresszív természetét
