Kompromisszum Koszovóról

Szerbia az Európai Unió nyomására az utolsó pillanatban enyhített a Koszovóra vonatkozó határozati javaslatán, amely tegnap este került az ENSZ-közgyűlés elé. Ez azon ritka okmányok közé tartozik, amelyet elfogadhatónak tart Belgrád, Pristina és a nemzetközi közösség is. A szerb politikai színtéren azonban a bátor döntéstől kezdve a kapitulációig mindenféle minősítést kapott.<br />

Olvad a jég? Az eddigiektől eltérő, új hangok is kihallatszottak az orosz szakértők eddig Koszovó függetlenségének elismerését kategorikusan elutasító kórusából a világ és Oroszország közel száz elemzőjét tömörítő Valdaj Klub idei, napokban befejeződött találkozóin. Többen is felvetették, hogy az orosz–amerikai kapcsolatok újrakezdése után akár már középtávon sem elképzelhetetlen olyan forgatókönyv, amely bizonyos feltételek mellett Koszovó orosz elismeréséhez vezethetne. Cserébe az Egyesült Államok is elismerné Dél-Oszétiát és Abháziát. Ez az alku e vélemények szerint a két nagyhatalom közötti viszony további javítását, egyben a két érintett térségben kitapintható feszültség enyhítését szolgálhatná. Mint az érintett elemzők megjegyezték, e szcenárió megvalósulásának esélye természetesen jelentős mértékben függ Moszkva és Washington kapcsolatainak további alakulásától. (S. G.)

Szerbia uniós közeledése szenvedte volna meg, ha Belgrád kitart az első javaslata mellett, ráadásul a Koszovóval kapcsolatos tárgyalásokra vonatkozó diplomáciai erőfeszítései is teljes kudarcot szenvedtek volna. Borisz Tadics államfő – aki maga irányította a tárgyalásokat – szabad kezet kapott a kormányzattól, ám a kompromisszumért nemcsak Brüsszelben, hanem otthon is meg kellett küzdenie.
Az immár EU-val közösen jegyzett dokumentumban a kompromisszum érdekében Szerbia lemondott követeléséről, hogy az ENSZ-közgyűlés ítélje el Koszovó egyoldalú elszakadását, az unió pedig nem ragaszkodott ahhoz, hogy Belgrád és Pristina csakis a technikai kérdésekről tárgyalhat. Igaz, egy fél szóval sincs benne, hogy napirendre kerülhet Koszovó státusának kérdése. Ez nem is lehetne, mivel Pristinának esze ágában sincs e kérdésben tárgyalóasztalhoz ülni. A párbeszéd céljaként az okmány az együttműködés fejlesztését határozza meg, ami elősegíti a közeledést az EU-hoz és az emberek életének javítását. Ezeket a mondatokat azonban Pristina is Belgrád is eltérően értelmezi, más tartalmat lát mögötte. A lényeg viszont az, hogy Belgrád és Pristina tárgyalni fog egymással az EU védnöksége alatt, s igyekszik megoldani a sok évtizedes problémát. Hogy a határozatban nincs semmi utalás arra, hogy Szerbia elismeri Koszovót, csak a szerb közvélemény miatt hangoztatják Belgrádban. Nincs benne ugyanis ennek az ellenkezője sem, mert éppen ezt a témát, a státus kérdését hagyták ki az okmányból. Ám Szerbia nem maradt üres kézzel. Tárgyalhat az észak-koszovói részek és a szerb enklávé jogállásáról, és felgyorsul az EU-integráció folyamata is.