Harmadik nekifutásra végre sikerült. Elsőre, 2008-ban pontosan az sem derült ki, ki és mi miatt nem lehetett Mocsai már Peking után szövetségi kapitány. Másodjára, tavaly kora ősszel a szakember munkaadója, az MKB Veszprém már világossá tette, nehezen tartaná összeegyeztethetőnek e két elfoglaltságot. Az idei évre aztán szerencsére ez a vélemény is módosult; a válogatott szempontja felülírta a klubét, picit idealisztikusabban, a nemzeti érdek a parciálisat.
Mint az élet minden területén, ez kézilabdában is így normális. Mocsai előző, átmeneti regnálása alatt a válogatott szakmai igazgatójaként – Csoknyai István szövetségi kapitánnyal – lélegzetelállító párharcban vezényelte együttesét a szlovének elleni, júniusi vb-selejtezőn, hiszen 53-52-es összesítéssel, 14-6-os hajrával sikerült megszerezni a részvételi jogot a jövő januári, svédországi világbajnokságra. E viadalról vezethet tovább az út az olimpiai kvalifikációs tornára, ám ehhez be kell jutni a legjobb nyolc közé. Roppant nehéz feladat, de nem lehetetlen. Az új kapitány szerint sem az, ugyanis már első nyilatkozatában leszögezte: „A cél a londoni olimpiai kvalifikáció, ezen az úton az első lépés a megfelelő vb-szereplés lehet. Ahhoz, hogy ezt elérhessük, klubnak, játékosnak, mindenkinek mindent meg kell tennie.”
A magyar férfi kézilabdázás legkiválóbb eredménye, az 1986-os vb-ezüst ugyancsak egygólos győzelmek remek ötvözete volt, már azt a gárdát is az akkor még csak 32 éves mesteredző dirigálta. Egyesek szerint ehhez a páratlan bravúrhoz és a szlovének idei legyűréséhez is kellett a legendás „Mocsai-szerencse”; ám egyrészt az 1998 és 2004 között a női válogatottal nyert Eb-arany, olimpiai és vb-ezüst is jelzi, hogy a képességnek, a képzettségnek azért jóval nagyobb a szerepe, másrészt a szerencse az egyik legfőbb, ráadásul „tanulhatatlan” edzői erény.
Azzal, hogy Császár Gábor, Laluska Balázs és Nagy Kornél nyáron Veszprémbe szerződött, Fazekas Nándorral, a két Iváncsikkal, Gulyás Péterrel, Nikola Eklemovicscsal olyan magyar válogatott mag alakult ki a klubnál, amilyenre legutóbb talán csak az 1997-es vb előtt akadt példa – ez mindenképpen biztató előjel, akkor ugyanis a negyedik helyen zárt csapatunk. A fenti felsorolásból készakarva hagytuk ki Carlos Perezt, mert bár a szlovének elleni oda-visszára még beszállt, jövőre már betölti a negyvenet, és a vb a felkészüléssel együtt valószínűleg vállalhatatlanul sok lenne már neki, a Barcelona újdonsült csapatkapitányáról, Nagy Lászlóról pedig továbbra is hallgatunk. Nem szemérmesen, csak jobb híján.
A magyar férfi kézilabdázásra tegnap óta, Mocsai Lajos kinevezésével egyébként is fokozottan igaz, hogy nem hiányzó, hanem meglévő értékeit kell számba venni, és velük nekivágni a remélhetőleg kétéves útnak. Mert ugyan a szerződésben szerepel a szokásos kitétel, amely szerint azt évente július 1–15. között bármelyik fél jogkövetkezmény nélkül felmondhatja, ennek jövőre nyilvánvalóan csak egy oka lehetne: egy balul sikerült világbajnokság.
origo.hu
További közös „akciókat” tervezett Magyar Péter és a Magyarországról időközben kiutasított ukrán kém
