Keressék gonddal a tanulókat, válogassák meg még szigorúbban őket: ne várjanak az éretlen, lusta ficzkókra, kiket bukott bizonyitványnyal hoznak a szülők – jobb pálya hiján – a könyves boltba, hanem keressék föl a gymnasium padjain ülő értelmes és szorgalmas ifjút, kit szülei tán ruhával és könyvekkel nem birnak ellátni, a ki tán örömest menne a csalogató (mert szép) pályára, ha tudja, hogy nem mint inassal, hanem mint tisztességes emberrel bánnak vele, és ennek megfelelően díjazzák. Az a tudat, hogy esetleg szüleit már segélyezheti, hogy maga keresheti kenyerét ily korban, buzdítólag, felemelőleg hatna az ifjú kedélyére. Azt az idő- és pénzveszteséget pedig, mivel egy ily „tanuló” begyakorlása az első hónapban járna, bőven kárpótolná az, hogy a főnök hasznavehetetlen gyerkőczök helyett relativ olcsó segéddel birna. […]
A mostani praxis azonban az, hogy apró gyerekeket vesznek föl tanulókul, a kik alig érik föl az asztalt, azok egész nap kergetik, haladásukkal nem törődnek, s aztán, ha segéd lesz, tőle mégis műveltséget követelnek. Hja!, uraim, ez persze nem megy. Az autodidakták mindig csak elszórva voltak; azokat szabályként venni nem lehet, azokra számítani nem szabad. A közmondás azt tartja, hogy kutyából nem lesz szalonna, én pedig azt mondom, rossz deákból nem lehet jó tanuló.
Ha az ajánlottam módon válogatná a fővárosi könyvkereskedő tanulóit, akkor elesnék annak a szüksége, hogy földrajzra s egyebekre tanítsuk őket, habár ezzel nem azt mondtam, hogy a tanulás szüksége teljesen elesnék. Ellenkezőleg, az oktatás, az igazi szakoktatás elengedhetetlen volna. Tárgy akad untig elég. Hogy állítsunk ki egy könyvet, hogy ellenőrizhetjük a nyomdász calculusát, hogyan csináljuk a magunk calculusát, hogyan becsüljük meg az író értékét – mert az sem megbecsülhetetlen. Thema volna továbbá a raktár fölbecsülése is, ez a rendkívül fontos dolog, a melyre szüksége van mindenkinek, a ki egy üzletet átvesz. Hogy a könyvvitel bőven volna tárgyalandó, azt tulajdonképen elsősorban kellett volna említenem, mert ez volna mindennek az alapja. Elmellőzhetetlen volna továbbá a németen kívül legalábbis a francia nyelv ismerete. Mindezen dolgok költségbe kerülnének ugyan, de a hozzá való alapot könnyen meg lehetne szerezni.
(Bíráló jelentés a Budapesti Könyvkereskedő Segédek „Csak Szorosan” Egyletének 1887. évi pályázatáról, 1887)
origo.hu
Orbán Viktor kemény szavakkal illette a volt vezérkari főnököt
