Kapaszkodók a versenymezőnyben
A CineFest az utóbbi években ugrásszerű fejlődésbe kezdett, ez leginkább a vetített filmek színvonalán látszik meg, a játékfilmes mezőny mellett a dokumentum-versenyművek is bárhol a világban megállnák a helyüket. A 35 év alatti (illetve 35 év feletti, de első filmjét rendező) alkotók fesztiválja az idén kizárólag olyan alkotásokat mutatott be játékfilmes szekciójában, amelyek ősbemutatónak számítanak Magyarországon, így például a tavasszal Cannes-ban ünnepelt Kocsis Ágnes Pál Adriennjét, amely Miskolcon a nemzetközi kritikusi zsűri díját érdemelte ki. Katartikus, mélyenszántó, drámai alkotások jellemezték a nagyjátékfilmes mezőnyt, és visszaadták a kedvét a magyar szerzői filmből egyre inkább kiábránduló kritikusnak. Ezek a filmek nemcsak sebeket téptek, hanem gyógyítottak is, nemcsak belöktek az ingoványba, de kapaszkodót is nyújtottak – üzenni is akartak. Bár a legnagyobb elismeréseket a kanadai– amerikai határ mentén játszódó súlyos és szuggesztív minimalista drámának, a Befagyott folyó (Frozen River) című független filmnek jósoltuk, a Faragó Katinka svéd producer vezette zsűri végül Shirin Neshat Nők férfiak nélkül (Women without Men) című filmjének ítélte a Pressburger Imre-fődíjat. (A Shirin Neshattal készült interjúnkat és részletes kritikánkat a szeptember 30-i bemutató napján közöljük).
A zsűri nagydíját Mia Hansen-Love A gyermekeim apja (Father of my Children) kapta. A film megtörtént esetet dolgoz fel: Tarr Béla és többek között Lars von Trier producerét három gyermeke és felesége szeretete vette körül, azonban eladósodása és a stressz elől az öngyilkosságba menekült. A film – a többihez hasonlóan – mégsem komor, igyekszik megkeresni és megvilágítani a családi tragédiából kivezető utat.
Atmoszférateremtő dokumentumfilmek
Szalay Péter dokumentumfilm-rendező (Határeset, „Csúnya betegség”, Nomád Pláza – Három vándor) a korábbi évekhez hasonlóan az idén is a dokus előzsűri tagja volt. A Magyar Nemzetnek elmondta, kellő rálátással jelentheti ki, hogy fokozatosan, évről évre fejlődik a miskolci mustra, az idei dokumentumfilmes mezőny méltó volt az európai rangú fesztiválokhoz. A nevezett mintegy 150 filmből tízet – ebből kettő hazait – válogattak be a versenybe. Matusik Szilárd és Csépai Gábor Vakondok című dokuja a street art bűvöletében élő fiatalok világát mutatta be, a magyar filmszemlén is sikerrel szerepelt Sorsod Borsod, Nagy István filmje pedig a fiatalkorú bűnelkövetők és a melléjük rendelt pártfogók viszonyát boncolgatta. A nemzetközi dokumentumfilmekre Szalay szerint az erős atmoszférateremtés és az élő szituációs dramaturgia volt a jellemző. A dokus fődíjat a süllyedő pápua sziget hétköznapjait éveken át dokumentáló Volt egyszer egy sziget (There once was an Island) kapta. Szalay Péternek igaza van, amikor azt mondja, a CineFest tálcán kínál egy olyan dokumentumfilmes menüt, amelyek kész csomagban bárhol vetíthetők lennének, legyen az éppen egy filmklub, gimnázium vagy televízió. Erős volt a CineFest teljes mezőnye, és az már a mi szerencsétlenségünk, hogy az igazán jó filmeknek képtelenek vagyunk felületet biztosítani az ország különböző pontjain és fórumjain. Ezeket az inspiráló alkotásokat látni kell, hogy egyről a kettőre lépjünk. Ha máshol nem, jövőre ugyanitt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!