Pongyolaságok ellen

Nemrég kapta meg a Magyar Szabadságért díjat Bánffy György. A kitüntetést azok vehetik át az indoklás szerint, akik az „elmúlt évtizedekben nagyban hozzájárultak Magyarország függetlenségéhez, önállóságához, a magyarság megmaradását szolgáló alkotások létrehozásához, tevékenységükkel a magyarság fennmaradását szolgálják”. Bánffy György színművészt elsősorban mint a magyar nyelv elkötelezett őrzőjét ismerhetjük, aki nemcsak szép orgánumával, pontos hangsúlyával, hanem rádióműsorokkal, műsoros országjárással is fellépett a káros hatások, a pongyolaságok ellen, a szépen hangzó magyar szó védelmében. A közelmúltban napvilágot látott interjúkötetében többek között egyik büszkeségéről, az Anyanyelvvédők Klubjáról is beszél, s a részben általa szervezett nyelvi őrjáratokról – fáradhatatlanul, mint aki korlátlan energiatartalékokkal bír.
A haza gondjaival való törődés, azaz a nemes politika nem harsány, nem hivalkodó, de a külső szemlélő számára mindenképpen látványos vezérfonala életének a színészet mellett, talán a család világába már a gyermekkorban váratlanul betörő történelmi események miatt is. Édesapját, Hunyadi-Buzás Endrét Teleki Pál hívta a parlamentbe, a kormánypárti képviselő a háború idején feleségével, Pápay Klári színésznővel együtt az üldözötteket, köztük a védelmet kérő barátokat, Péchy Blankát és Ascher Oszkárt segítette. A színészetbe éppen csak belekóstolt fiatalembert háromévi hallgatásra ítélték a forradalom alatt tanúsított magatartásáért, később – megbízhatatlannak bélyegezve – Aczél György vidéki teátrumokba száműzte. 1989 novemberében az MDF képviselőjeként Bánffy terjesztette be a javaslatot, hogy az Országgyűlés mondja ki önmaga feloszlatását. A rendszerváltozás után még négyévnyi parlamenti munkát vállalt, aztán kizárásáig az MDF etikai bizottságában dolgozott.
A nagy reményű színészi pálya kisebb kisiklásait is talán a politikának köszönheti. Ötvenhatot követő szilenciumát már említettük, ám a Magyar Demokrata Fórum színeiben vállalt mandátumának a viszszaadása után is mellőztetés lett a művész sorsa. Annak idején Major Tamás arra hivatkozva távolította el a Nemzetiből, hogy művészneve egy erdélyi arisztokrata családot idéz, az utóbbi időben pedig politikai elkötelezettsége miatt érte hátrány. Otthonra végül az Evangélium Színházban talált, ahol a legemlékezetesebbet Németh László VII. Gergelyének címszerepében alakította. Az idén nyolcvanhárom éves művész korábbi nagy szerepeiről sem feledkezhetünk meg: játszotta Faustot, Leart, Otellót, de sokat szerepelt zenés darabokban, köztük operettekben is. Frissessége, kifogyhatatlannak tűnő energiája alapján reméljük, még sokáig gyönyörködhetünk művészetében. Párkány László kötetének lapjairól mindenesetre impulzív, tettvágyó embert ismerhettünk meg, aki erejében és terveiben még igen távol van az időskortól.
(Párkány László: Bánffy György egyes szám első személyben. Codex Print Kft. Ármegjelölés nélkül)