Raska a Szandzsák ellen

Nincs szerencséje a szerbségnek „az ősi szerb földekkel”. A szerbség bölcsőjében – ahogyan Koszovót előszeretettel s nem minden politikai megfontolás nélkül nevezik – most albánok élnek, a történelmi Raska területén pedig – ahol a középkori szerb állam megalakult – bosnyákok, illetve muzulmánok, ahogyan korábban vallásuk alapján nevezték e gyökereiben szláv népcsoportot.

A szerb államiság bölcsője a mai Szandzsák. A szerb jobboldal ki sem ejti a száján ezt a történelmi-földrajzi fogalmat – helyette raskai térséget mond, pedig a történelmi Raska nagyobb területet ölel fel –, mert a Szandzsák, jaj, török megnevezés. Mint ahogy sok minden más is Szerbiában. (Például a szerb uralkodócsalád neve is.) Szandzsáknak nevezik azt a területet, amelyet a szultán igazgatásra vezéreinek adott át. Eredetileg a szandzsák (törökül: sancak) zászlót jelent.
A Szandzsák ilyen közigazgatási terület volt 1878 és 1913 között. Az akkori török Novi Pazar-i szandzsák területével a mai Szandzsák nagyjából megegyezik. Lakosságának túlnyomó többsége muzulmán vallású, Bosznia-Hercegovina függetlenülése után bosnyák nemzetiségűeknek vallják magukat, ám Szandzsák kulturális, történelmi sajátosságok alapján mindig is valamiféle önmeghatározásra törekedett, ám a vajdaságihoz vagy a koszovóihoz hasonló autonómiája sohasem volt. Újabban azonban mind erőteljesebb a követelés, hogy a területnek adják meg az önrendelkezés jogát. Szerbiában azonban a radikális autonómiatörekvésektől úgy félnek, mint ördög a kereszttől, hiszen még ki sem heverték Koszovó elvesztését, amelyet nemzeti tragédiaként élt meg a szerbség.
Szandzsák az autonómiáért folytatott harcát hátránnyal kezdi a hasonló térségbeli autonómiákhoz képest. Egyrészt a török idők óta békében sohasem volt külön közigazgatási terület. Nincsenek önálló szandzsáki intézményei, a tetejében két független ország területén helyezkedik el. Autonómiaigényének címzettje most már Belgrád és Podgorica, amióta Montenegró kivált a kéttagú államszövetségből. Minden jel szerint valójában csak a szerbiai Szandzsák követel magának autonómiát, kemény vádakat fogalmazva meg a belgrádi szerb vezetés ellen, amely a szandzsáki bosnyákok szerint elnyomja a muzulmán lakosságot. A tüntetések egész sora mutatott rá, hogy mélyek az etnikai ellentétek, s hogy a szandzsáki probléma megoldása próbára teszi Belgrádot. Lehet, hogy Európát is. Még a helyzetismerőket is meglepte, amikor a török kosárlabda-válogatottnak a szerbek feletti győzelmét ünneplő szandzsákiak török zászlót lengetve vonultak fel, s az „ez itt Törökország” jelszót skandálták. A szandzsáki muzulmánok egy része ugyanis a boszniai hittestvéreikhez hasonlóan Törökországot anyaországuknak tekintik.