Ha napjainkban egy magyar honfitársunk megérkezik a sanghaji repülőtérre, és előtte nem tájékozódik az útikönyvekből, akkor nem is sejti, hogy a repülőtérről bejuthat a városba taxin, autóbuszon és metrón kívül egy olyan mágnesvasúttal is, amelynek csúcssebessége 430 km/h. Ez nem semmi – mondanánk pestiesen. Persze a pekingi olimpia után már semmin se csodálkozunk, ha Kínáról hallunk. Magam már többször végigutaztam ezt a harminc kilométernyi távot a 2004-ben üzembe helyezett mágneslebegtetésű vonattal, Kína első mágnesvasútjával. A nagy sebességből az utas szinte semmit sem érzékel, a szerelvény hangtalanul siklik több méter magasságban a vasbeton pilléreken nyugvó pályán Sanghaj központja felé, a külvárosi kerületek fölött. A vagonokban tisztaság, rend, a vonatablakból lenézve a száguldó gépkocsik lassan araszoló autóknak tűnnek. Nem mellékes, hogy a repülőgépjelleget is magán viselő vonat energiaigénye a repülőgép fogyasztásának csupán harmada.
A világ csodálattal figyeli a Kínai Népköztársaság gyors fejlődését. Ez a hatalmas, közel Európa nagyságú ország manapság már majdnem mindenben az élre tör, így van ez vasúthálózatával is. Kína folyamatos fejlődésében nagy szerepet játszik a vasút, rengeteg ásványkincset, energiahordozót szállítanak vasúton, az ország faanyagának és a nyersolajnak 85, a szénnek 60, míg a vasnak 80 százalékát kötött pályán szállítják.
Kína 2007 elejére 78 ezer kilométernyi, a 2009. évre már 86 ezer kilométernyi vasúttal rendelkezett. Ez a világ vasúthálózatának 6 százaléka, itt történik azonban az öszszes szállítás 24 százaléka. A kínai vasúthálózat hossza a legnagyobb Ázsiában, a világon a harmadik az Egyesült Államok és Oroszország mögött.
A teherszállítás mellett Kínában is egyre jelentősebb szerepet kap a városok közötti személyközlekedés, ez pedig a hatalmas országban csak a nagy sebességű vasúttal oldható meg. Szükség is van ezekre a vasutakra, mert évente több mint egymilliárdan utaznak vonattal, tavalyi adat szerint már 1,52 milliárd utast számláltak. A 120 km/h sebesség feletti haladást lehetővé tevő vasútvonalból 24 ezer kilométer áll rendelkezésre, ebből a 160 km/h sebesség feletti hossza 16 ezer kilométer, 200 km/h sebesség feletti pályahossz 6415 km, és 250 km/h feletti pedig 1207 km. Kína első 250 km/h sebességű vonatai 2007 közepén álltak üzembe. A kínai vasútfejlesztés nagy figyelmet fordít az Európába történő áruszállításra is. Elképzelések szerint a híres selyemút mentén haladó pályán keresztül juthatna el a kínai áru, bizonyos mértékig kiváltva a napjainkban még oly jelentős tengerhajózási szállítást, valamennyire tehermentesítve Kína északi és déli kikötőit. 2008-ban már történt próbálkozás: egy kínai irányvonat elindult Ázsiából a hamburgi kikötőbe, érintve Magyarországot Záhony és Sopron között.
2008 áprilisában Kína megkezdte a régóta várt gyorsvasút kiépítését, amely a fővárost, Pekinget és az ország pénzügyi központjának számító Sanghajt köti majd össze. A beruházás elindításához nagy lökést adott az az évi tél szélsőséges időjárása, amely az esztendő első két hónapjában az ország jelentős részén megbénította a közlekedést, ami több millió utasnak okozott kellemetlenséget. Kína 1,3 milliárd lakosa háromszor kezd nagy vándorlásba: a februári holdünnepen, amely egyben a kínai újév is, május elsején, a munka ünnepén, és október 1-jén, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának ünnepén. Ilyenkor mindenki hazautazik, ha nem a szülőhelyén él, dolgozik, tanul, vagy kirándulni mennek a családok. Ezekben a napokban embertenger önti el a hatalmas vasútállomásokat. Mindenki vonatjegyet akar vásárolni, van, aki még aznap meg tudja venni a jegyét, de vannak, akik napokat töltenek el az állomáson csak azért, hogy vonatjegyhez jussanak. Külföldinek ilyenkor jobb nem gondolni az utazásra.
A Sanghaj–Peking szuper- gyorsvasút teljes vonalának jövő évi megnyitása után a tervek szerint ötpercenként indítanak majd egy járatot, tekintettel a várható hatalmas utasszámra. A sanghajiak választhatnak a 88–500 jüanos jegyek közül (2700–15 000 forint), amelyek különböző gyorsvonatokra érvényesek. Ezek 11 óra alatt teszik meg ezt a nagy távolságot, de aki a legolcsóbb jegyet veszi meg, az 16-20 órát is utazhat. Persze repülővel is megtehetjük a két kínai metropolis közötti távolságot, ekkor reptértől reptérig kétórás utazás vár csak ránk, de több mint ezer jüanba (30 000 forint) kerül a repülés. Onnan persze még be kell jutni a városba, ez Pekingben vasúton 16-20 percbe telik. Az épülő Sanghaj–Peking szuperexpressz 380 km/órás sebességgel mindössze öt óra alatt teszi majd meg az utat, azaz az eddigi menetidő megfeleződik. A tervek szerint csak egy kevéssel lesz drágább, mint a jelenlegi vonatok, de sokkal olcsóbb lesz, mint egy repülőút a két nagyváros között. A Peking–Sanghaj gyorsvasút teljes egészében kínai technológia alapján épül, kifejlesztésében hazai vállalatok vettek részt. Az építkezés azonban nem olcsó mulatság: egy kilométer vasút megépítése négymilliárd forint, írja a Xinhua hírügynökség a vasútügyi minisztérium információira hivatkozva.
Álmodozhatott-e honfitársunk, a törhetetlen hazaszeretetű, világlátott, jelentős tudományos publikációkat is közzétevő Gubányi Károly kultúrmérnök (1867–1935) ilyen szuperexpresszről, aki rész vett a kínai vasút 19. századi építésén, és 1898-tól öt évig igen nehéz időjárási és terepviszonyok között dolgozott Mandzsúriában az ott épülő vasútvonalon, orosz, kínai és koreai munkásokból álló nyomvonalkitűző, majd pályatestépítő csoportot irányítva? A vasúti bükk talpfák lerakása közben bizonyára nem. Jövőre tehát Kínában megalkotják a világ leghosszabb és egyben leggyorsabb vasútját, amelynek egy járata ezer utast tud szállítani Sanghaj és Peking között. A vasúti pályának összesen 23 állomása van, de elkél majd ez a sok megálló az 1318 kilométer hosszú úton, hiszen e térségben él az ország lakosságának negyede. Várhatóan Pekingből Sanghajba – csak oda – minden évben nyolcvanmillió utast fog szállítani az új szuperexpressz.
origo.hu
Kiderült, hogy ki a rejtélyes lottónyertes, aki óriásplakátot vett az Oktogonon
