Töretlenül tovább a lisszaboni úton

Mint ahogy az újságok már hírt adtak róla, az Európai Unió közvélemény-kutató intézete, az Eurobarométer elkészítette szokásos tavaszi felmérését arról, hogy mi is az uniós állampolgárok véleménye a jelenlegi gazdasági helyzetről meg úgy általában az Európai Unióról. A felmérésből kiderül, hogy az elmúlt három évben az unió népszerűsége erőteljesen romlott. Míg 2007-ben még a megkérdezettek 58 százaléka gondolta úgy, hogy országának uniós tagsága jó dolog, most már csak 48 százaléka. Ez a csökkenés azonban nem olyan drámai, ha tíz évre tekintünk vissza, mert az uniós tagság támogatottsága akkor is a jelenlegi szinten volt. Ami inkább érdekes, hogy tízéves távlatban a „nem tudom” válaszok aránya csökkent, és átalakult „az uniós tagság rossz dolog” válasszá, amely véleményt jelenleg a megkérdezettek egyötöde képviseli. Persze országok között nagy a különbség. A legnagyobb kiábrándulás érthetően Görögországban és Németországban van, ahol a legutóbbi, 2009 őszén végzett felmérés óta az uniós tagság helyeslése 17, illetve 10 százalékponttal csökkent. A skála másik végén a magyarok és a lettek állnak, ahol az uniós tagság népszerűsége nőtt – igaz, így is a legalacsonyabbak közé tartozik, mélyen a lecsökkent görög és német adat után: a lettek csupán egyötöde, a magyarok alig több, mint egyharmada gondolja úgy, hogy az uniós tagság jó dolog.
Az unió vezető politikusainak figyelmeztető lehetne, hogy az Eurobarométer adatai már régóta azt jelzik, hogy a lakosság kétharmada nem bízik (tend not to trust) a nemzeti kormányokban és parlamentekben, ami valószínűleg arra vezethető vissza, hogy az elmúlt húsz évben bármely pártra szavaztak ugyanazt a – korábbi európai szociális piacgazdaságot felszámolni igyekvő – neoliberális politikát kapták. Emiatt azután – mint ahogy ez korábbi Eurobarométer-felmérésekből kiderül – a politikusi „szakma” bizalmi indexe az összes foglalkozás közül az utolsó helyre került. Ha valamiért állampolgárai kedvelik az uniót, az a szabad utazási lehetőségek és az euró, ami turistaszemszögből nézve valóban jó dolog, míg nemzetgazdasági szempontból katasztrófa, mert a gazdasági növekedést gátló örökös restrikcióval jár a Németországnál kevésbé versenyképes országokban.
Ami a gazdasági válságot illeti, a megkérdezettek ötvenöt százaléka gondolja úgy, hogy a neheze még hátravan, míg azok aránya, akik szerint már túl vagyunk a nehezén, csak harminchét százalék, tehát markáns különbség van a pesszimisták javára. E tekintetben legpesszimistább a 40–55 év közötti korosztály, a munkanélküliek, a szegények és a baloldaliak. A magukat a politikai skála jobboldalára helyezők lényegesen optimistábbak, mint a baloldaliak, ám még ő közöttük is többségben van az a vélemény, hogy a válság java még hátravan.
Akik közvélemény-kutatással foglalkoznak, tudják, hogy a válaszok jelentős mértékben függenek attól, hogy hogyan teszik fel a kérdéseket. E tekintetben az Eurobarométer keze meglehetősen meg van kötve, azóta, hogy egy pár évvel ezelőtti felmérésből, amely a világbékét leginkább veszélyeztető országokra volt kíváncsi, a sugallt Észak-Korea helyett Izrael és az Egyesült Államok került az első helyre. A felmérésből óriási botrány kerekedett, és a dokumentumot el is kellett távolítani az Eurobarométer honlapjáról. Most is sikerült olyan kérdést feltenni, amelyre az uniós polgárok végre pozitívan reagálhattak. Arra a kérdésre, hogy vajon a gazdasági és pénzügyi válság leküzdésében a tagállamoknak szorosabban együtt kell-e működniük, a válaszadók 86 százaléka mondta, hogy igen, és hasonlóan magas arányban értettek egyet azzal, hogy a problémákat csak további reformokkal lehet megoldani. Ezen felbuzdulva a bizottság sajtóközleménye a következő szalagcímmel indít: Az uniós polgárok támogatják a szigorúbb európai gazdasági irányítást. Az unió töretlenül halad tovább a lisszaboni úton.