Ügyek és gyanakvások

Komoly lehet a baj az igazságszolgáltatásban. Egyik vita a másik után bontakozik ki, a bíróságokon ugyanakkor nőttön-nő az elégedetlenség. A bírósági igazgatás sokak szerint nem áll a helyzet magaslatán. Baka András egy évvel ezelőtti megválasztása óta felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a fővárosi bírák nem dolgoznak elég hatékonyan, s a szervezetet olykor a politikai elfogultság gyanúja lengi be.
Az ítélkezés feltételeiről nemrégiben nyilvános levélváltás zajlott le az országos és a budapesti főbíró között, utóbbi pedig egy politikai színezetű publikáció miatt fegyelmi eljárást indított Cserni János tanácselnök ellen. A belviszályról felröppent híreket nem győzték cáfolni. Újabban a 2006-os jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság működése váltotta ki Baka András rosszallását. A Legfelsőbb Bíróság (LB) elnökének közlései máris vitákat indítottak el.
A korábbi és a mostani eseménysor különös módon egybecseng. Cserni ellen Gatter László fővárosi elnök azért indított fegyelmit, mert a bíró A mártír harca címmel elítélő elemzést írt a 2006-ban megvert Révész Máriuszról. Gatter arra hivatkozott, hogy bíró nem fejthet ki politikai álláspontot. Baka András, az LB és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke most szintén Révész Máriusz magatartásával kapcsolatban fogalmazta meg nemtetszését. A Fideszes képviselő a 2006-os jogsértéseket vizsgáló albizottság ülésén úgy vélte: az egykori eljárások kapcsán fel kell vetni a bírák és az ügyészek felelősségét is. A főbíró a távirati irodának a hét végén kifejtette: az albizottság nem tiszteli sem a bíróság függetlenségét, sem a hatalmi ágak szétválasztásának elvét. A bírák felelősségre vonása nem tartozik a képviselők hatáskörébe.
Az LB elnökének nyilatkozatát olvasva először egy nagyon praktikus észrevételt tehetünk. Érvelésének módjából ítélve Baka András a megválasztása óta eltelt egy év alatt sem tudott teljesen beilleszkedni a hazai körülmények közé. Nem ismeri kellően az itthoni viszonyokat, s a bíróságok belső helyzetét. Nem érzékeli, mekkora gondot okoz, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács nem vizsgálta meg: mi lehet az oka, hogy a 2006-os rendőrattak idején az elsőfokú bíróságok sorozatosan elrendelték a pesti utcákról összeszedett ártatlan járókelők előzetes letartóztatását, a másodfokú tanácsok viszont az ügyek kilencven százalékában szabadlábra helyezték a gyanúsítottakat. Ez nagyon rossz arány, és senki sem gondolhatja komolyan, hogy rendes körülmények között ilyen eltérés előfordulhat. A Fővárosi Bíróság büntető kollégiuma utólag végzett ugyan bizonyos szakmai elemzést, de ez jórészt a jogszabályok felsorolását tartalmazza. Érintőleg megemlíti, hogy történhettek hibák is, egyúttal azonban a kollégium köszönetet mondott az ügyekben részt vevő bíráknak.
A bírósági igazgatás érdemben máig sem fedte fel az ellentmondások okait. Emiatt a szakmában makacsul tovább élnek azok a feltételezések, amelyek szerint 2006 őszén Szilvásy György megpróbált nyomást gyakorolni az ítélkezésre. Nem tudni, miből vonták ezt le. Abból-e, hogy a miniszter megbízottja esetleg tényleg felkeresett valakit, vagy csupán abból, hogy a nemzetbiztonsági hivatal – hatáskörét túllépve – annak idején közleményében valótlanul azt állította: a bírói gyakorlat szerint aki kimegy az utcára, bűnös, akár részt vesz a jogsértésekben, akár nem.
A parlamenti albizottság működése talán rábírhatja az országos és a budapesti elnököt, hogy a hibák takargatása helyett az alkotmánynak megfelelően tárják a nyilvánosság elé a tényeket. Másként a függetlenségre hivatkozva sem tudják eloszlatni a politikai elfogultság gyanúját.