Zürichi mesterhármas

Ma tizenöt esztendeje, 1995. szeptember 13-án debütált a Ferencváros a Bajnokok Ligája főtábláján. Szenzációsan, a Grasshoppers feletti, 3-0-s zürichi diadallal. Már a belga Anderlecht elleni selejtező sikeres megvívása (1-0-s győzelem Brüsszelben, 1-1-es döntetlen az Üllői úton) egészen új távlatokat megnyitó bravúr volt, de ettől még izgalommal és kételyekkel teli, ráadásul igen tartalékos Fradi kelt útra Svájcba. Novák Dezső vezetőedző zaklatottnak és ingerlékenynek tűnt, a klub vezetői is afféle szegény rokonként vettek részt a mérkőzés napján, a Zürichi-tó partján fekvő, pazar étteremben rendezett hivatalos ebéden. A házigazda a klub jelképével, impozáns aranyozott szöcskékkel kedveskedett a vendégeknek, akik műanyag tokban lévő zöld-fehér törülközőket nyújtottak át viszonzásként.
A meccs első félideje az előzetes várakozásoknak megfelelően zajlott, a Grasshoppers folyamatosan rohamozott, úgy tűnt, idő kérdése a gól. Ami a 61. percben született meg; csakhogy Lisztes Krisztián révén! A második félidőre feltámadt Ferencváros aztán Vincze Ottó (képünkön második gólját ünnepli) két újabb remek találatával – mindkétszer hajdani svájci klubtársát, Alain Geigert csapta be, majd előbb a hosszú alsó, utóbb a felső sarkot lőtte ki – 3-0-s sikert aratott, a BL-történelem magyar szempontból mindmáig legemlékezetesebb éjszakáját produkálva. A nap hősét, napjaink BL-szakkommentátorát, Vincze Ottót kértük múltidézésre.
– Az Anderlecht kiverésével úgy éreztük, a komoly európai klubok közé kerültünk, óriási kiugrási lehetőség előtt állunk, de az „Úristen, mit keresünk mi itt?” hangulata nem volt bennünk. Az első félidőben a Grasshoppers tényleg nagyon benyomott bennünket, balhátvédként nekem sem ment a játék, Dezső bá’-ban (Novák Dezső – a szerk.) fel is vetődött, hogy lecseréljen. Tudom, beszélték, hogy Simi (Simon Tibor – a szerk.) az öltözőben a falhoz vágott, egy kis túlzással így is történt: megszorította a karomat, és azt mondta, kapjam össze magam, emellett kérte, hogy még ne cseréljünk. A második félidőben aztán mintha új meccs kezdődött volna, jobbnál jobb megoldások következtek, becsúszások, labdaszerzések, majd a góljaink.
A Ferencváros sajtófőnökeként magam is végigkísértem a BL-hadjáratot, így az UEFA „FTC szakos” delegátusa, a százszor inkább baszk, mintsem spanyol, akkurátus és mogorva Borja Bilbao a 3-0 után valósággal a nyakamba ugrott, javasolta, azonnal igyunk meg egy sört, majd mindenáron fogadni akart rá, hogy a második fordulóban a Fradi az Üllői úton elintézi a BL-címvédő Ajaxot is. Sajnos nem fogadtam. Vincze Ottó a folytatásról már érthetően felemás emlékképeket őriz:
– Zürich után olyan euforikus hangulat alakult ki itthon, hogy az már kicsit túlzás volt, és ebbe mi is beleestünk. Én is úgy készültem, hogy megverhetjük a világ abban az időben legjobb klubcsapatát, de a második félidőben kiderült, hogy az Ajax más szint. Még akkor is, ha az 5-1-et túlzottnak éreztem, mint ahogyan Madridban a 6-1-et is. Bár a Bernabeuban már edzésre érkezve szembesültünk vele, hogy egészen más dimenzióba kerültünk, csodáról, álomvilágról beszéltünk, a mérkőzésen pedig minden elképzelhető hibát elkövettünk. Ekkor jött ki, hogy kezdők vagyunk még a BL-ben. A csapat erejét, karakterét mutatta, hogy mégis talpra álltunk, két döntetlent értünk el itthon, és az 1-1-es Real-meccsben még a nagyobb bravúr lehetősége is benne volt. Az Amszterdamban kapott 4-0-s vereséggel zártunk, de vakon hittünk benne, hogy nem ez volt az utolsó BL-szereplésünk. Este, a szállodában egyetértettünk abban, ha odafigyelünk, és megerősítik a keretet, a következő öt évben helyünk lehet a főtáblán. Mégis másként alakult. A bajnokságot megnyertük, de a csapat szétszéledt, nem tudom, a vezetők miért nem akarták együtt tartani, valószínűleg anyagi okai lehettek. Én is mentem vissza Svájcba, így csak tévén láttam, hogy a Göteborg kiveri a Fradit.
Vincze Ottó ma televíziós szakkommentátorként követi a BL-t, így igazán megvan az alapja a másfél évtizeddel ezelőtti és a mai sorozat összevetésére:
– Mint azóta minden, a futball és a BL is rengeteget változott, felgyorsult. A show tovább fejlődött, hihetetlen vállalkozássá nőtte ki magát, a labdarúgók is az abszolút elit tagjaivá, sztárokká, hirdetések legkeresettebb szereplőivé váltak, ami régebben azért még nem volt jellemző. Mi viszont a két, nagyarányú vereségünk ellenére sem álltunk olyan távol ettől az elittől, mint napjainkban.