Elénk vita bontakozott ki az elmúlt hetekben arról, hogy a Fidesz mennyiben fog változtatni politikáján az önkormányzati választásokat követően. Lesz-e Orbánnak „őszödi beszéde”, bejelent-e egy átfogó megszorító- és reformtervet a választások után, visszatérünk-e az IMF-hez? Ezeket a kérdéseket is érintette az augusztusban a Hvg.hu-n Meddig járható a Fidesz számára a könnyebb út? című írásom, amelyre Pelle János közölt ennek a lapnak a hasábjain választ.
Cikkében Pelle János írásom számos pontját félreérti, illetve félreértelmezi. Jelen írásban amellett, hogy ezen félreértéseket igyekszem eloszlatni, megvizsgálom azt is, hogy az eredeti megállapításokat mennyiben árnyalják az elmúlt hetek politikai eseményei, főképp a kormányfő bejelentései.
Írásomban egy pillanatig sem állítottam, hogy a Fidesznek rövid távon bármi félnivalója lenne politikai ellenfeleitől, vagy attól, hogy ellensúlyt kap az önkormányzatokban. A jelenlegi politikai erőviszonyokat elnézve épeszű ember ilyet nem is állíthat. Éppen ezért furcsállottam, hogy a Fidesz bizonyos esetekben „úgy viselkedik, mintha egy törékeny kisebbségi kormányt vezetne, amelynek döntéseiben alkalmazkodnia kell a politikai környezet minden eleméhez, és fél szemmel mindig a közvélemény-kutatásokra kell pillantania, nehogy támogatottsága elillanjon”. Erre példa, hogy a Fidesz kormányon sem volt képes olyan egészségügyi koncepciót kibontani, amely az általános jókívánságok szintjén túlmegy.
Ideje egyértelműsíteni: a Fidesznek ahhoz, hogy költségvetési vállalásait tartani tudja, egyáltalán nincs szüksége a 2006-os Gyurcsány- vagy a 2009-es Bajnai-csomaghoz hasonló megszorításra. A pártnak azonban a rendszerváltás óta eltelt időszak legerősebb kormányát irányítva minden lehetősége megvan arra, hogy alapvető átalakításokat vigyen véghez az országban. Hogy a maga által emlegetett tabudöntögetést az állami intézményrendszerre, elosztórendszerre és vállalatokra is kiterjessze. Hogy rendet rakjon az egészségügyben, az oktatásban, a közlekedési ágazatban, az önkormányzatokban. Ráadásul mindezt önérdekből, és nem elsősorban azért, mert a nemzetközi intézmények is ezt szorgalmazzák – nem mintha egy kicsi, nyitott, eladósodott és az elmúlt években komoly bizalmi deficitet felhalmozó ország esetében a külső szereplők véleménye és ennek piaci hatása elhanyagolható lenne. Pártpolitikai szempontból is eminens érdeke a Fidesznek ezeket a módosításokat végrehajtani, különben saját politikai céljait – többek között a nagyon jelentős adó- és járulékcsökkentést – sem tudja teljesíteni.
Pelle János állításával szemben írásomban egyáltalán nem vontam meg az elkövetkező négy év kormányzásának politikai mérlegét, sokkal inkább a Fidesz előtt álló politikai veszélyekre hívtam fel a figyelmet. A lényeget tekintve, arra a kérdésre, hogy a kormány akarja-e vállalni, és ha igen, akkor képes lesz-e végigvinni azokat a konfliktusos átalakításokat, amelyek a ciklus elején szükségesek lennének ahhoz, hogy a párt sikeres kormányzását hosszabb távon is biztosítani tudja.
Ez az alapvető kérdés szerintem továbbra is fennáll, még akkor is, ha írásom megjelenése óta (persze nem gondolom, hogy azzal összefüggésben) több olyan ügy is volt, amelyben a Fidesz látványosan szembe mert menni a rövid távú általános, és nem mellékesen a saját politikai oldalán belül is megfogalmazódó elvárásokkal. Különösen jelentős ebből a szempontból Orbán Viktor szeptember 13-i parlamenti beszéde, amelyben egyszerre rögzítette a 2011-re vonatkozó háromszázalékos hiánycélt, érvelt az afganisztáni katonai szerepvállalás folytatása mellett, és szállt szembe egyértelműen a Jobbik „cigánybűnözés” kampányával, elvetve még a kifejezés használhatóságát és határt vonva a Jobbik megfogalmazásai és a saját megközelítése között. Mikor tudvalévő, hogy egyik lépés sem népszerű: a fiskális szigor takarékossági intézkedésekben futhat ki, a „cigánybűnözés” csaknem a magyarok nyolcvan százaléka számára létező jelenség, az afganisztáni háború folytatásával pedig a választók többsége nem ért egyet. Ezekben az ügyekben a Fidesz ellenzékben vagy mást képviselt, vagy nem tette egyértelművé álláspontját. 2004-ben, amikor egy magyar katona meghalt Irakban, a Fidesz azonnal a csapatok kivonását követelte. A Cozma-gyilkosság után, Orbán Viktor úgy fogalmazott: „a cigány származású bűnelkövetők aránya napról napra növekszik”. A választások előtt a Fidesz politikusai fiskális gazdaságélénkítésről és a hiány másodlagosságáról beszéltek.
Jelenleg a Fidesz célja az önkormányzati választás megnyerése. Utána azonban az első számú kérdés az lesz, hogy követi-e a kormányzás során elengedhetetlen, jó értelemben vett reálpolitikai szemléletet annak szükségszerű konfliktusosságával és egyes esetekben a rövid távú választói igényekkel való szembefordulással együtt, vagy megmarad az ellenzéki múlt fogságában, a „mindenkinek kedvezni” illúziójában. Ha a Fidesz a könnyebb utat választja, végső soron saját dolgát nehezítheti meg.
A szerző a Political Capital elemzője
Számos ponton nem értünk egyet Krekó Péter álláspontjával, hiszen olvasóink számára meglehetősen abszurd már az a kérdés is, hogy „lesz-e Orbánnak őszödi beszéde”. A polgári oldal ennél némileg fontosabb problémákkal foglalkozik, és más léptékben gondolkodik. Ám mivel Pelle János lapunk augusztus 27-i számában valóban idézte és vitatta a Krekó Péter által megfogalmazottakat, úgy döntöttünk, hogy az érintett válaszcikkének sajtóetikai okokból helyet adunk. Az olvasó pedig eldöntheti, vajon Pelle János valóban félreértette-e a Political Capital elemzőjének élesen Fidesz-ellenes, elfogultságról tanúskodó mondandóját.
Megjegyezzük, hogy Pelle János Krekó Péter fentebb közölt észrevételeire nem kívánt reagálni.
A rovatvezető
origo.hu
Újabb részletek derültek ki a tárdi horrorbalesetről
