A kaptár szellemisége

Bármennyi kritika is érte a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont csúcsmodern épületkockáját, egy borús szeptemberi délelőttön mégsem tiltakozik az ember, ha tágas, világos térbe és nyugtató pasztellszínek közé menekülhet az eső elől. Különösen, ha ott Magyarország egyik legmodernebb tudásközpontjának több százezer kötetes gyűjteménye várja.

R. Kiss Kornélia
2010. 10. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Talán tényleg a látványterveken ridegnek hatott, de a valóságban a búskomor őszi háttér és az egyelőre még üresen kongó, hatalmas terek dacára sem igazán barátságtalan a ház, amely az idei kulturális főváros projekt egyik legnagyobb beruházása.
Az egyetemi és a városi megyei könyvtárak olvasói októberben vehetik majd birtokba a mintegy 5,5 milliárd forintos költségvetésből létrehozott épületet: a könyvtárhoz tartozó egyéb szolgáltatások, az előadótermek, az étterem és a kávézó is hozzájárul majd ahhoz, hogy biztosítva legyen a folyamatos nyüzsgés a „kaptárban”. Úgy tűnik, EKF-es körökben ez az épület beceneve, a magyarázatába pedig szinte rögtön belebotlunk az aulába lépve: a négy emelet magas kaptárforma boltívet belülről teljes egészében Zsolnay-kerámiákkal csempézték ki, amely önmagában százmillió forintos költséget jelentett – meséli Egry Dóra, a Pécs2010 Nonprofit Kft. fejlesztési igazgatóhelyettese. A műalkotás a pécsi kötődés és az itt egybegyűjtött tudás szimbóluma kíván lenni. A szokatlan megoldás sokak fantáziáját megmozgatja: a leggyakoribb kérdés állítólag az szokott lenni, hogy mégis mire való a kaptár, a válasz pedig, hogy semmire. Szimbolikus gesztus, nekem nem is jutott eszembe egyebet keresni mögötte.
A visszhangos kerámiatorony végső soron meg is felel a céljának, mert tényleg impozáns, ahogy a ház könyvtári terei is: a rengeteg üveg és az egybenyíló emeletek révén az épület néhány pontjáról szinte az egész gyűjtemény belátható. Kísérő nélkül talán el is tévednék az üvegfalak és üvegfolyosók labirintusában.
Nem csoda, hiszen a korábbi, korszerűtlen épületek helyett most hét szint és tizenháromezer négyzetméter áll a könyvtárak és az egyetemek rendelkezésére. Helyhiány tehát nincs, és a ház belső terei is ehhez mérten szellősre sikerültek.
– A tervezőt, Balázs Mihály Kossuth-díjas építészt letisztult gondolkodású embernek ismerem, ez érződik a munkáján is – mondja az igazgatóhelyettes. A tudásközpont belső tereire tényleg az átláthatóság, a tisztaság a legjellemzőbb, ezt erősítik a világos színek, a rengeteg üveg és a természetes fény is. A cél, hogy szívesen jöjjenek ide a régió lakói: a szép környezet, az automatizált kölcsönzési rendszer és a korábbinál hosszabb nyitva tartás is azt szolgálja, hogy elérhetőbbé váljon az itt felhalmozott tudás. Nem kizárt, hogy aki eddig távol maradt a megyei könyvtártól, munka után bejön ide meghallgatni egy lemezt. Elsősorban a látogatószám növekedésétől, illetve a négyszáz fős előadó- és a konferenciaterem bérbeadásától várnak megtérülést a fenntartók.
– A megyei és a városi önkormányzat, illetve az egyetem közös üzemeltető szervezetet hoztak létre a tudásközpont fenntartására, és reméljük, hogy rendezvényeket, konferenciákat is idevonz majd az épület – válaszolja Egry Dóra az üzemeltetés terheivel kapcsolatos aggodalmakra.
Egyelőre az októberi megnyitó a legközelebbi próbakő: kifelé menet próbálom én is úgy nézni a ház zegzugait, mint egy látogató, akinek majd be kell lakni ezt a teret, és egy kis hiányérzetet kelt bennem a steril összhatás.
Úgy fest, az eleven színeket nekünk kell szállítani. Az összes többi adva van.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.