L Á T – H A T Á S
Teremről teremre, épületről épületre járva izgalmas panoráma bontakozik ki előttünk, s nem csupán az 1919-ben alakult és 1933-ban a nácik által fölszámolt Bauhaus történetéről s benne a magyar tanárok (Moholy-Nagy László, Breuer Marcell és Berger Otti) és a több mint húsz beiratkozott diák szerepéről az új művészeti szemlélet kialakításában, de a Bauhaus-gondolat itthoni előzményeiről és az iskola felszámolása utáni terjedéséről is. Nyilvánvalóvá válik, hogy bár számszerűen nem tartozunk a nagy Bauhaus-nemzetek közé, a magyar művésztanárok és diákok jelentős szerepet játszottak az első világháború után a hiányzó szakemberek pótlására létrehozott iskola történetében. Hogy ez valóban így lehet, az is jelzi, hogy az anyagot az október 24-i pécsi zárás után a berlini Bauhaus Archívumban is bemutatják.
Ahogyan a pécsi kiállítás társkurátora, a témával hosszú ideje foglalkozó, a reprezentatív katalógus koncepcióját kidolgozó, a kötetet szerkesztő Bajkay Éva és mások kutatásai nyomán kirajzolódik, különösen nagy számban kerültek a berlini modern építész, Walter Gropius elképzelése nyomán, a weimari iparművészeti és képzőművészeti főiskola összevonásából létrejött Bauhausba tehetséges fiatalok Pécsről. Például Molnár Farkas és Stefán Henrik, akik 1921 áprilisában Olaszországban hallottak először az újszerű iskoláról, ahová azután ősszel maguk is beiratkoztak. Szép dokumentuma e történetnek az az 1922-es kőnyomatos mappa, amelyet Molnár és Stefán készített az olaszországi rajzok után a Bauhaus nyomdájában.
Kiemelt helyen szerepelnek a tárlaton Moholy-Nagy László művei, ő formálta meg például az 1925-től kiadott Bauhaus-könyvek arculatát, itt végezte első kísérleteit a fotogrammal, amellyel új fejezetet nyitott a fényképezés történetében. Breuer Marcell munkássága a bútorok formavilágát, anyaghasználatát befolyásolta döntő módon, az épületek és tárgyak egységes szellemű formálásában Pap Gyula fémtárgyainak, magas állólámpájának, fémtáljainak éppen olyan jelentős szerepe volt, mint Berger Otti textiljeinek, s jelentős szerepet játszottak a magyarok a Bauhaus színházi, építészeti kísérleteiben is. Igaz, nehezen föloldható az ellentmondás, hogy miközben futurisztikus épületek tervrajzai születtek a Bauhausban, a programja szerint az építészetben kiteljesedő iskolában csak 1927-től folyt rendszeres építészképzés, röviddel azelőtt, hogy távozásra kényszerült Walter Gropius, és vele együtt Moholy-Nagy, Breuer, Weininger és Sebők is elhagyta Dessaut és Berlinben dolgozott tovább. A „magyar kapcsolat” azonban erős maradt: a kiváló esztéta, publicista Kállai Ernő folytatta a „bauhaus” folyóirat szerkesztését és 1931-ben Fodor Etelt követően új magyarok kerültek a fotóosztály növendékei közé: Blüh Irén és Kárász Judit. Alig egy év múlva azonban a Bauhausnak újra költöznie kellett, Dessauból Berlinbe, ahol már csak magániskolaként működhetett, majd a náci hatalomátvétel után, 1933. áprilisban a Gestapo lepecsételte az iskolát. A „magyar Bauhaus” diaszpóraként élt tovább a nagyvilágban: Moholy-Nagy László például hamarosan az Egyesült Államokba emigrált, ahol megszületett az Új Bauhaus, idehaza Molnár Farkas budai villái és Forbát Alfréd pécsi házai közvetítették a Weimarban magukévá tett konstruktivista ideákat. Minderről gazdag dokumentumfilm-összeállítás is képet ad a tárlaton, s a magyar Bauhäuslerek munkásságának megismertetésében jelentős szerepet kapott a pécsi Pro Pannonia kiadó könyvsorozata is, amelynek legutolsó kötete – Weininger Andor, Breuer Marcell és Forbát Alfréd után – Molnár Farkas pályáját mutatja be. A Janus Pannonius Múzeum a tárlat alkalmából körutakat szervez a városban a Bauhaushoz kötődő épületek, emlékhelyek bemutatására. Információk a www.bauhaus.jpm.hu webhelyen találhatók.
(A művészettől az életig, magyarok a Bauhausban, Pécs, Janus Pannonius Múzeum, október 24-ig.)
