Szakértői becslések szerint Magyarországon az analfabéták száma nem éri el a lakosság egy százalékát, de a funkcionális analfabéták száma ennél jóval magasabb. Az OECD adatai szerint pedig minden negyedik magyarnak jelent gondot az olvasás és az olvasottak megértése. A 2000-ben és 2006-ban végzett PISA-kutatások adatai alapján pedig a magyar tizenöt évesek szövegértési képessége jelentősen a nemzetközi átlag alatt marad. Ilyen összkép mellett merő idealizmusnak tűnhet a Péchy Blanka által 1960-ban létrehozott Kazinczy-díj Alapítvány működése és célkitűzése, hogy „a magyar nyelv ápolása érdekében igényes, kulturált és kifejező magyar beszédre ösztönözze a színművészeket, a média szereplőit és a magyar ifjúságot”, az értő, és értető szövegolvasást, a természetes igényességet népszerűsítse.
– Nem idealizmus, donquijotizmus – sommáz az alapítvány elnökhelyettes-titkára, a Baár–Madas Református Gimnázium tanára, Kerekes Barnabás, aki nemcsak a „lappangó mozgalommá” lett országos Kazinczy-versenyek és nyelvművelő táborok egyik motorja, de szerkeszti a Magyar Katolikus Rádió Szóról szóval című műsorát, és állandó közreműködője a Duna Televízió Nyelvőrző című műsorának is. – A nyelvésztársadalom megosztott; egy része vitatja a nyelvművelés létjogosultságát – megjelent olyan publikáció is, amelynek szerzője a „szellemi alvilág” túlműködésének tartja. A közrádió három éve levette műsoráról a Beszélni nehéz! című műsort, miközben folyamatosan hallani a panaszokat a nyelv, a közbeszéd romló állapota miatt. A Kazinczy-mozgalmon belül szép példákat, lelkes fiatalokat látok, összességében azonban félő, hogy a nyelvművelés egy szűk réteg ügyévé válik, és megfelelő fórumok, anyagi és erkölcsi támogatás nélkül a szélre sodródik – fogalmazza meg aggodalmait az elnökhelyettes. – Az oktatáspolitika az elmúlt években ismét elkezdte a szövegértésre koncentráló humán oktatás jelentőségét hangsúlyozni. Idén kerek öt évtizede, hogy a Kazinczy-díjjal, a kiejtési-nyelvhasználati versenyekkel éppen a természetes szövegolvasás fontosságára igyekszünk ráirányítani a figyelmet – teszi hozzá.
Szakonyi Károly író, az alapítvány elnöke szerint ha a Kazinczy-mozgalomban részt vevő diákok, tanárok lelkesedése alapján általános következtetéseket lehetne levonni a magyar nyelv jövőjére vonatkozóan, nem lenne ok aggodalomra. – A versenyeken ma is sokan vesznek részt a határon túlról is, a színvonal nem romlott. Ma is szép számmal akadnak fiatalok, akik értik, miért fontos a nyelv belső rendszere felett őrködni, hagyományaihoz a beszédmódban is ragaszkodni. El vagyunk kényeztetve. A versenyeken a sok jó közül a legjobbakat kell kiválasztanunk – véli az elnök, Kerekes Barnabás azonban hozzáteszi: manapság sokszor csúfolják azt a kamaszt, aki a nyelvművelés iránt érdeklődik. Az interneten szocializálódó Y generációnak nem sokat jelent Arany János nyelvi mívessége, aki azonban ráérez, megtalálja a csatornákat a hasonló érdeklődésűekhez.
A heti harminc órában tanító elnökhelyettes lassan húsz éve vesz részt az országos ifjúsági anyanyelvi táborok szervezésében; idén tizennyolcadik alkalommal Vácott gyűlt össze az Anyanyelvápolók Szövetsége helyi tagozatainak ötven delegáltja. – Az augusztusi táborban nálunk volt Bánffy György utolsó nyilvános fellépése – meséli. – A fiatalok rajongva szerették.
A Kazinczy-díj Alapítvány díjazottjai között olyan nevek szerepelnek, mint Sinkovits Imre (1983), Kubik Anna (2007) vagy Bánffy György (1989), az évente odaítélt három elismerés szinte minden évben egy-egy pedagógust is illet. A gálán, amelynek védnöke Schmitt Pál köztársasági elnök, Réthelyi Miklós miniszter és Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke, több korábbi díjazott is fellép majd (Dévai Nagy Kamilla, Dunai Tamás, Blaskó Péter, Bordi András, Kubik Anna, Mécs Károly, Papp Zoltán, Ráckevei Anna, Venczel Vera), belépőjegyet nem szednek, de az alapítvány szűkös anyagi helyzete miatt szívesen fogadják a felajánlásokat.
Szakonyi Károly szerint – bár a körülmények, a szlengdivat nem kedveznek a nyelvművelésnek – nem kell aggódni a mozgalom jövője miatt. – Akik a hatvanas években Kazinczy-versenyt nyertek, ma már tanítanak, de a régi szakkörösök is viszik tovább magukkal a nyelvi igényességet: ez a legfontosabb, amit a mozgalom átörökíthet. Akik részeseivé válnak, már nem tekintik feleslegesnek a míves beszéd megőrzéséért tett erőfeszítéseket. A Lehel piacon egyszer karácsony előtt megszólított egy olasz akcentusú hölgy, hálálkodva, amiért idegenbe szakadva a nyelvművelő műsorok által kapaszkodót nyújtunk neki. A bibarcfalvi templomban, Erdélyben kezet ráz velem a lelkész, ugyanezért. Az ilyen élmények megerősítenek – teszi hozzá Kerekes Barnabás.
Szakonyi Károly úgy látja, a hétköznapi nyelvhasználat színvonalának romlása ellenére amiatt sem kell aggódni, a magyar nyelv vajon elbírja-e majd a változó divathullámok hordalékát, vagy hosszú távon a kifakulás fenyegeti. – Az élő fatörzs – álljon akár fullasztó benzingőzben – tavaszra kihajt. A nyelv teherbíró képessége erősebb, mint gondolnánk. Képes önmaga megtisztítására – véli a Kazinczy-díj Alapítvány elnöke.
origo.hu
Itt vannak az ötös lottó legfrissebb nyerőszámai
