Gyurcsány Ferenc még sportminiszterként vetette fel 2003 decemberében Bukarestben a közös Eb gondolatát. Utólag, a történések ismeretében kijelenthetjük, ez nem volt több ügyes kampányfogásnál, hiszen kormányfőként Gyurcsány már nem kardoskodott a magyar–román pályázat mellett, 2005 januárjában horvát kollégájával, Ivo Sanaderrel írt alá együttműködési megállapodást. Igaz, ezt megelőzte éppen Mircea Sandu bejelentése, miszerint Romániának megoldhatatlan problémát jelentene az alkalmas stadionok, utak, szállodák és repülőterek fel-, illetve megépítése. A románok akkor maguk sem tudták pontosan, hogy mit akarnak, hiszen végül önállóan jelezték rendezési szándékukat az európai szövetségnél, az UEFA-nál, pályázatot azonban már nem adtak be.
Mircea Sandu 2004-ben úgy fogalmazott, Romániának legalább tíz évre lehet szüksége hiányosságai leküzdéséhez. Sőt, azon élcelődött, Magyarországot katasztrófának kellene sújtania ahhoz, hogy a két ország azonos színvonalra kerüljön. Tulajdonképpen mindkét jóslata bevált. Az azóta megvalósult beruházások alapján Románia ma már-már felkészültebb egy ilyen szintű esemény lebonyolítására, mint Magyarország. Bukarestben az Augusztus 23., majd Lia Manoliu nevet viselő stadion helyén épülő nemzeti stadiont ugyan az eredeti tervek szerint már idén nyáron át kellett volna adni, de a románok egyelőre csak önmagukkal szemben vannak késésben. A 2012-es Eb-selejtező-sorozatban az idei mérkőzéseket még nem tudják itt játszani, márciusban viszont már az új arénában fogadják a franciákat, s az UEFA tavalyi döntése értelmében 2012-ben a hatvanezer fő befogadására alkalmas létesítményben rendezik meg az Európa-liga döntőjét. Kolozsvárott is épül már az új aréna, s nem a Bajnokok Ligája főtáblájára idén is feljutott CFR, hanem az U nevet viselő városi vetélytárs otthonaként. Ez a két helyszín adott, Brassó, Temesvár, Craiova és Constanta jöhet még számításba.
Vessük össze mindezt a magyarországi helyzettel. Először a kilencvenes évek közepén vetődött fel az Eb-rendezés ötlete. Azóta csupán Győrben – szigorúan magánerőből – épült fel olyan stadion, ami megfelelhet a követelményeknek. Székesfehérvárott csak a klubház készült el, vagy ha úgy jobban tetszik, legalább a klubház elkészült. Kósa Lajos Debrecen (azóta újraválasztott) polgármestere két hete jelentette be, hogy Debrecenben 2012-re készülhet el az új aréna a Nagyerdőben. Időről időre felmerül a Puskás-stadion felújításának, avagy egy új fővárosi létesítménynek a gondolata, de megalapozott tervekről nem beszélhetünk. Érdemes észben tartani, hogy már a 2016. évi, franciaországi kontinensviadalt is huszonnégy csapat részvételével rendezik meg; nyolc stadion kevés, legalább kilenc, de inkább tíz kell – közös pályázat esetén nálunk tehát öt.
A részletekbe ennél mélyebben egyelőre nincs értelme elmerülni. Sajtótájékoztatóján Mircea Sandu megemlítette, felvette a kapcsolatot Berzi Sándorral, a magyar szövetség elnökségének tagjával, akit (egyébként helyesen) Orbán Viktor bizalmasaként jelölt meg, ám Berzi tegnapi érdeklődésünkkor elmondta, csupán telefonon beszélt román kollégájával, a két szövetség között hivatalos tárgyalások még nem folytak. A magyar sportvezető az MLSZ főtitkáraként, majd nemzetközi osztályának igazgatójaként három sikertelen pályázatot már megélt. Amikor 2007 áprilisában Cardiffban Lengyelországot és Ukrajnát hirdették ki a 2012. évi Eb házigazdájaként, keserűen meg is jegyezte, annál jobb pályázatot, mint amilyet Magyarország és Horvátország készített, nem lehet beadni, ezért a jövőben egy ideig fel kellene hagyni a próbálkozással. Ám ki tud belenyugodni az örök vesztes szerepébe? Annyit azért már Berzi Sándor is elárult, jó ötletnek tűnik a magyar–román közös jelentkezés. S ha 2020-ban feltétlenül még nem is, 2024-ben ismét Kelet-Európa kerülhet sorra. (Persze nem csupán kelet-közép, hanem délkelet is.)
A szomszéd ajánlatát nem csupán futballszakmai okokból érdemes megfontolni. Noha a magyar– román viszonyt nem nevezhetjük ideálisnak, de kilátástalanul rossznak sem, s azt végre nem magyar önfeladás, ugyanakkor román közeledés is jellemzi. A sportpályán maradva, Marian Cozma meggyilkolása nem haragot, hanem közös kegyeletet ébresztett, s noha más a mérce, Debrecen és Nagyvárad már pályázott együtt vízilabda Európa-bajnokság megrendezésére (lásd lapunk 19. oldalán).
A pálya méretei adottak, úgy nem lehet gólt rúgni, ha nem merészkedünk át a másik térfélre.
origo.hu
Kibillen a Balaton a medréből egy hurrikán miatt
